Napi szinten hangsúlyozzák, hogy a cigányság személyiség formálásában a társadalmi környezet jellem- és tudatformáló hatásainak fontos szerepe van.

Viszont már nem kap ilyen hangsúlyt, hogy ebben a folyamatban, mint exogén tényezőnek, a családnak van elsődleges szocializációs szerepe és felelőssége. A család szerepe valamennyi társadalmi tényező közül a legmeghatározóbb. Olyan családoknál, ahol a család számos tagja börtönbüntetését tölti, és napi szinten kelnek-fekszenek a bűnözéssel, ott a bűnözés tanult viselkedési formává válik. Ebben a helyzetben viszont a család nem tölt be semmiféle elsődleges pozitív irányú szocializációs szerepet, sőt ellenkezőleg személyiségromboló.

De itt álljunk meg egy gondolat erejéig.

Vajon csak a nyomorúságosabb anyagi körülmények tehetők felelőssé a cigányság átlagot messze meghaladó normaszegése, bűnözése miatt?

· Csak az igazságtalan társadalmi egyenlőtlenségen alapuló létfeltételek és erkölcsi viszonyok tekintethetők a bűnözés alapvető okainak?

· Milyen okok állhatnak annak hátterében, hogy a cigányság ösztönös, agresszív megnyilvánulása erősebb, mint a tágabb társadalmi környezet hatásaként elvárható gátlások?

· Miért fejletlenek a cigányságnál azok a társadalmi gátlások, amelyek visszatartanák az agresszivitást és a bűnözésre való hajlandóságot?

· Miért van az, hogy a többségi magyar társadalom csak jelentős anyagi áldozata árán, a cigányság társadalmi kondicionálásának fokozottabb induvidualizálásával tud csupán valamicske eredményt elérni a társadalmi beilleszkedés, a normakövetés, a tanulás stb. folyamataiban. Ebben a folyamatban, a cél elérése érdekében olyan pénzeszközök kerülnek ráfordításra, amelynek a töredékét sem „termeli meg” a cigányság a társadalmi együttélés és munkamegosztás során.

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása során először is el kell fogadnunk az a tényt, hogy az ember nem csak társadalmi lény, hanem biológiai formáció, és ezzel együtt személyiségének formálódásában biológiai szempontok is közrejátszanak. A cigánysággal kapcsolatban pedig ezek a dolgok fokozottabban nyomnak a latba, hiszen a bűnözés két alapvető tényezőre vezethető vissza, az:

öröklött idegrendszeri sajátosságokra ( ,amely meghatározza, de egyben határt is szabhat a nevelhetőségnek , a szocializálhatóság mértékének)

és

a külső társadalmi viszonyokra, illetve az ezek által nyújtott nevelésre, oktatásra, amelyek hatékonyságát döntően az individuum örökölt adottságai határozzák meg.

Magyarországon kiváló kriminológusok, kriminál-szociológusok és etológusok bioszociológusok, erre a területre szakosodott „agresszió” kutatók, szakpszichológusok tevékenykednek. De valamennyien attól tartanak, hogy ha erről a témáról tudományosan megalapozott véleményt alkotnának és ezt a sajtó nyilvánossága elé tárnák, akkor hozzá nem értő politikai percemberek, és hangulatkeltő újságírók támadásának lennének kitéve.Ezért hallgatnak és így a kimondatlan igazság a szakmai körökön belül és a négy fal között marad. Ez esetben, most kivételesen világítsa meg az értelem fénye az eleddig homályban, elrejtve őrzött tényeket.

Az öröklött adottságok révén az erőszakos bűnelkövetők 90% valamilyen személyiség torzító defektussal rendelkezik

( Killy, J.-Culle, F.-Ball, R.: Criminological Theory. Context and Consequences. Sage Publication. 1989)

· A biológiai, természetes szülők genetikai hatása pedig erősebb, mint a társadalmi környezeté.

Ha ehhez a fogyatékossághoz az elsőszintű szocializációnál a családi környezetben, a család kriminális életformájának devianciájaként további külső negatív hatások járulnak kiegészülve a társadalmi előítéletekkel, akkor a bűnelkövetés nagyon nagy valószínűséggel prognosztizálható.

Vagyis idő kérdése, hogy a társadalmi normák megsértésére mikor kerül sor.

A cigányság körében ez a probléma pedig bővítetten termelődik újra és újra.

A cigányság által elkövetett bűncselekmények meghatározott okok és feltételek okozata, amely a személyiség és a bűncselekményt megelőző szituáció kölcsönhatásának következménye. Az okozatot előidéző okokat elsősorban a cigány szubkultúrákban élő egyének személyiségében és az ezt nagymértékben meghatározó és korlátok közé szorító örökletes biológiai (genetikai) tényezőkben kell keresni

De mi van akkor, ha a meglévő endogén (belső) genetikailag öröklött fogyatékosságok nem terhelődnek további károsító, a meglevő fogyatékos személyiséget még tovább torzító exogén (külső) hatásokkal? Vagyis egy egészséges és általánosan elfogadott társadalmi normák betartására irányuló szocializáció próbálja enyhíteni az endogén (belső) fogyatékosságok hátrányát? Mennyire tudja enyhíteni vagy esetleg megszüntetni a belső fogyatékosságokkal párosuló agresszivitás által, felfokozott ösztöni reakciótat és ennek nyomán elkövetett normasértéseket az úgynevezett speciális igényű individualizált nevelés és a türelmes megértő társadalmi hozzáállás?

Az igazságra épülő őszinte válasz sajnos igen lehangoló!

Egy híroldal szerint Magyaországról Amerikába került gyerekek kb. 70%-ánál, 6-8 éves korában nagyon komoly problémák kezdődtek. "Hiába volt a lakásban 3 fürdőszoba, a gyereket csak erőszakkal lehetett megmosdatni. Hiába kapott tetemes zsebpénzt, lopott a közösségben, ahova járt. Meg onnan is, ahova nem járt. Tanulni nem volt hajlandó, erőszakos, durva, hazudozó volt mindenkihez. 'Csak az erőből értett!' Több esetben próbálkoztak a visszahonosítássai az örökbefogadók! Az akkor örökbe fogadott - ma 18 - 20 éves embereknek több, mint fele már büntetett, lumpen életvitelű, rosszabb esetben szakképzett bűnöző." A cikkben a vádak felállítása urán leszögezi az író: "A dolgok természetéből adódóan nem tudok forrást megjelölni, mivel az örökbeadási szabályok tiltják a befogadó fél adatainak kiadását," 

Magyarországon a fiatal bűnelkövetők száma nő, ezek közül pedig a túlnyomó többséget cigánygyerekek teszik ki.

A bűnelkövető szülőktől (meghatározott mértékben, a bűnöző anyáktól) származó, de hangsúlyozottan egészséges családi értékrendben felnőttkorúvá vált személyek körében hétszer több bűnöző lesz, mint ahol a család mentálisan is, és szociálisan is egészséges! Ez a 7:1 arány kétségbevonhatatlanná teszi azt, hogy a genetikai hatásoknak is szerepük, olykor meghatározó szerepük van a cigányok által elkövetett bűnelkövetéseknél. Tehát ez, ami kimondva vagy kimondatlanul határt szab bizonyos cigány-szubkultúrák nevelhetőségének, szocializálhatóságának.

Az ilyen ismérvekkel jellemezhető egyének és csoportok antiszocialítása csap át egy magasabb fokú társadalomellenes következménybe. Például, hogy szükségleteinek kielégítése során „tudatosan” helyezkednek szembe a társadalmi elvárásokkal és a társadalmi normákhoz való alkalmazkodást elviselhetetlen kényszerkén élik meg.

Ezek a rétegek azok, akik bűnöző életvitelükkel, intenzív szaporodási rátájukkal, gyermekszüléssel, utódok sokaságával, „reprodukciós megélhetésből” rátelepednek a magyar családtámogató szociálpolitikára. Ez a folyamat különösen azért káros, mert az egész cigány népességet leértékeli és marginalizálja.

A folyamatot erősíti, hogy ez a segélyosztogató ellenőrizetlenül zajló szociálpolitika semmit nem old meg. Viszont hatványozottan és egyre tömegesebb méretekben teremti bővítetten újra, a bűnözést, a normakövető társadalmi együttélés elutasítását. Ez pedig napról napra fokozza a társadalmi feszültségeket, amelyek haszonélvezői mindkét oldalon, az alantas politikai körök és a szenzáció hajhász szennymédia.