A cionizmus központi problémája nem egyszerűen az, hogy lehet létrehozni egy zsidó államot, mert ez már megtörtént és létrejött a „régiúj” zsidó nemzetállam Izraelben. Ez azt feltételezhetné, hogy 1948. május 14. után a cionizmus okafogyottá vált. De ez nem így van! A cionizmusnak arra is választ kell adjon, hogy tudja kezelni az Izraelen kívüli diaszpórában élő zsidóság sorskérdéseit. Egy részről a nyugat-európai, másrészről a kelet-európai zsidóság sorskérdését. A zsidóság jelentős része levált a tradicionális zsidó kultúráról, de nemzeti, etnikai identitásában nem tudott azonosulni az őt körülvevő nemzeti szellemmel. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ez nem az övé. Ez érthető, hiszen a zsidóság történelmi sorsközösségének történelemtudata egyedi, és egészen más történelmi gyökerekkel rendelkezik,mint a zsidóságot körülvevő népeké. De ugyanakkor a zsidóságnál is van egészséges igény a saját nemzeti szellem megélésére és annak fenntárására. AsherZvi Hirsch Ginsberg --Ahad Ha'am (1856. Augusus 18– 1927. Január 2) Pontosan kifejtette, hogy a zsidóság a saját nemzeti szellemének, ha úgy tatszik egészséges nacionalizmusának megélésére saját állama nyújthatja a leghitelesebb, de egyben legbiztonságosabb környezetet. ( Nationalism and the Jewish Ethic szerk. Hans Kohn New Jork,1962) 74-75 oldal. Egy olyan zsidó állam amely követi más államok mintáját. Állami berendezkedésében , társadalmi strukturáltságában nem különbözik azoktól. Olyan állam, ahol a zsidóság teljes életet élhet saját népétől, etnoszától körülvéve. Ezáltal saját hazájában,nemzetállamában és otthonában találhatja meg mindazt, amit a történelme során évszázadokon keresztül csak másoknál láthatott,méghozzá csábítóan, de évszázadokon keresztül elérhetetlenül. A zsidóság számára a zsidó állam léte, már önmagában presztízst ad. Hiszen a zsidóság, mint közösség, és a zsidó, mint egyén, már nem szorul rá más népek vendégszeretetére. Van választási lehetősége, vagy maradni,vagy elmenni, ha nem ért egyet vagy éppenséggel őt magát sérti a körülvevő társadalmi környezet és nép politikája, vagy a zsidóság felé megnyilvánuló hangulata. A kelet-közép-európai és kelet-európai zsidóság története lényegesen eltért a nyugati társadalmak korábban kialakult polgári társadalmaiban élő, zömében szefárd zsidóságétól. Kelet-Európában a környezetétől elszigetelt hagyományos zsidó gettóélet, amelyet áthatott, de egyben konzervált is a judaizmus szelleme, a külső nem zsidó társadalmi környezettel egyensúlyi állapotot alakított ki. A történelmi fejlődés hatására akarva, akaratlanul feloldódott a zsidó izoláció, ezzel együtt maga a judaizmus is meggyengült, sőt helyenként teljesen el is tűnt a zsidó életből. De mindez úgy történt, hogy a zsidóság, mint közösség nem tudott, de nem is akart azonosulni az egyre határozottabb formában megjelenő egy-egy nemzetet vezérlő etnikai kultúrákkal. Ahogy ezt Asher Zvi Hirsch Ginsberg megállapította: a nyugati szefárd zsidóság a liberalizmussal, míg keleten az askenázi zsidóság a nemzeti nacionalizmusok kihívásaival találta magát szembe. Mind a két kör más- más választ adott ezekre a történelmi kihívásokra. Korunkban minden ország saját nemzeti szellemének köntösét viseli. Ha egy idegen etnikum e nemzeti szellem kegyeit keresi, akkor fel kell adja individualitását és át kell adja magát az uralkodó szellemnek. Ez minden nemzet természetes önvédelmi reakciója és a nemzeti önbecsülés része. Legyen az akár francia, angol, amerikai, német, magyar vagy éppen zsidó. Vannak olyanok, akik egzisztenciális előnyökért különféle mimikrit öltenek magukra és titkon megtartva etnikai önazonosságukat a többségi etnikum nemzeti szellemének köntöse alá bújnak. Vannak olyanok, akik levetik etnikai identitásukat és a teljes asszimilációt választják, de életük végéig elkíséri őket a kimondott vagy ki nem mondott kisebbrendűségi érzés. Valaminek a hiánya, amitől megfosztották magukat. Viszont vannak olyanok, akik (korábban az internacionalizmus-bolsevizmus) most pedig aktuálisan a „liberalizmus” erőszakos és erőszakolt hirdetésével a nemzeti szellemet, a Johann Gottfried Herder által megfogalmazott Volksgeist-et, (http://de.wikipedia.org/wiki/Volksgeist) vagyis a nemzeti szellem köntösét kívánja a multikultúralizációval, mesterséges és kierőszakolt multietnicitással lerángatni a tradicionális nemzetekről. Majd megtaposni, és a „másság” megszüntetése utáni állapotot saját maguk ízlésére szabni. Ezt a szándékot fel kell ismerni és önvédelmi harcot hirdetve üldözni, tűzzel-vassal megsemmisíteni, kiirtani!
Bodó K. Attila