Jól körülhatárolható magyarellenes körök igen veszélyes vizekre tévedtek, már odáig eljutottak, hogy a magyarságot, a magyarság létét, mint "ethoszt" megkérdőjelezzék. Azt mondják és ezzel kapcsolatosan, különösen a liberális sajtóorgánumokban, egyre több publikáció jelenik meg, hogy "magyar az, aki magyar állampolgár". Magyar az, aki - a liberális identitás választás szabadságával élve - elhatározza, hogy etnikailag magyar. Vagy azt mondják, hogy azok a "magyarok", akik a (a történelem igazságtalansága folytán a Kárpát-medence gúnyhatárai közé préselt) jelenlegi területén, vagyis a Magyar Köztársaságban élnek. Vagyis "persona qui de regno Ungarie originem duxerit," "Magyarnak számít az a személy, aki Magyarországból származik." De vannak olyanok is, akik a magyarságot, marxista társadalom és történelemszemlélet alapján, társadalmi kategóriaként a Magyar Köztársaság területén elő "dolgozó néptömegnek", illetve az itt élő népek összességeként határozzák meg! Léteznek a liberális körökön belüli, a magyarság vonatkozásában árnyaltabb meghatározások is, amelyek nyelvi-nemzeti hovatartozásként határozzák meg a magyarság fogalmát.
Mi az igazság?
Megpróbálok válaszolni rá.
A magyar nép, a GENS UNGARORUM , vagyis a magyar etnosz/etnikum, a legáltalánosabb formában úgy határozható meg, mint olyan történelmileg kialakult emberi közösség, amely viszonylag állandó közös kulturális, (a nyelvet is ideértve) és pszichikai jegyekkel rendelkezik, ezenkívül tudatában van más, hasonló közösségektől való különbözőségének.
A magyar identitásnak csak etnoszociokulturális oldalról van tartalma.
Pontosan ezért a magyar népi együvé tartozás tudati tényezői közül, - kétség kívül- a közös származás tudatának, vagyis az eredetközösségnek van a legnagyobb jelentősége!
A magyarként megnevezett, magyar nevű szimbolikus eredetközösség, nem más, mint egyazon törvényű közösség.
Olyan egységes közösség, amelyik önmaga egybetartozását a hagyomány és szokásvilág, vagyis az etnoszociokultúra összességének immanens képzetei révén tartja számon.
Az individuum szemszögéből ez a „Mi” kategóriájának legtágabb köre.
Tehát a magyar "etnosz", GENS UNGARORUM legfőbb ismérve, nem csupán a magyar nyelv használata,
hanem még ezen kívül az a legfőbb szubjektív kritérium is, amelyben a magyarság etnikai eredetközösségének lelkünk mélyéből fakadó csoporttudata a leszármazás fonalán a magyarság közös kollektív tudatalattijában van számon tartva.
A magyarságra a középkorban vagy ennél régebbi korokban csak a GENS UNGARORUM fogalmát lehetett alkalmazni. Modern kori értelemben vett nemzet fogalma csak a későbbi korokban alakult ki. A magyarság, mint nép, gens Ungarorum, de egyben mint meghatározás, népi megjelölés, vagy népként történő elnevezés, nem a modern államiság korának terméke. A magyarság a gens Ungarorum történetét, már i.e.1000 és 500 körüli évektől írják. A magyarságnak, mint népnek, etnikumnak az anyagi és szellemi kultúrája ezekbe a régi korokba nyúlik vissza.
A magyar népi együvé tartozás tudati tényezői közül, -ahogy azt korábban is írtam- kétség kívül a közös származás tudatának, a magyar felmenők, a magyar ősök évszázados, évezredes történelmi sorsközösségének és genealógiai szerves kapcsolatrendszerének van a legnagyobb jelentősége.
A magyar etnikumnak genealógiai levezetéseken túlmenően populációgenetikai háttere is van, hiszen egy adott népességen belül minél nagyobb arányú a származástanilag, genealógiailag megjelölhető közös ősök aránya, annál nagyobb a csoporton belüli összetartozási érzés, kohézió, és a csoportért vállalt önfeláldozó készség az altruizmus, valamint az egymással kapcsolatos úgynevezett bizalmi index!
Tudomásul kell venni, hogy az Ural-Altáji, turáni népek családjába tartozó magyarság genealógiáját, etnogenezisét és ezt alátámasztó genetikai hátterét, nem csupán elméletileg, a mondák világából, a legendák köréből, hanem ezt igazolandó módon a természettudományok területéről, a humán és populációgenetika módszereivel is minden kétséget kizáró módon le lehet vezetni, de egyben bizonyítani is lehet.
A Kik vagyunk mi? Honnan jöttünk? Hogyan és mi módon tartozunk össze? Kérdések és szempontok, nem csupán a zsidóságnál állnak fenn és nem csupán ott kritériumai az etnikai és a zsidó eredetközösség, sorsközösségbeli, vallási meghatározásnak. (emelem ki nyomatékkal)
Ha a zsidóságnak megadatott az a joga, hogy saját etnocentrikus kiválasztottsági tudatára épülő teremtésmítosza által, és saját vallási irodalmát alapul véve, a Tóra, Tanach, Talmud a Sulchán Áruch és a halachikus rabbinikus törvények, valamint az ortodox rabbinátus rendelkezései által meghatározza saját etnikai, etnogenetikai, vallási, sorsközösségbeli mibenlétét, vagyis azt, hogy ki a zsidó, akkor bizony a magyarságnak is joga van ahhoz, hogy saját magát, saját etnikai mibenlétét, annak etnikai, etnogenetikai, történelmi, szellemi és anyagi kultúrája alapján szintén meghatározza!
Összefoglalva a fentieket:
Fel kellene ismernünk végre azt, hogy a magyar etnikum legfőbb ismérve, nem csupán a magyar nyelv használata, hanem még ezen kívül az a legfőbb szubjektív kritérium, ahol etnikai közösségének csoporttudatát a leszármazás fonalán tartja számon. Valamint az a vallásokon túlmutató etno-szociokulturális gyökérzet és etnogenetikus kapcsolat, amely a magyar etnikumot a Kárpát-medencén belül összetartja és az ural-altáji és közép-ázsiai testvérnépeihez fűzi.
Említettem, hogy "vallásokon túlmutató." Itt a keresztény vallást értettem. De mit jelent a "túlmutató"? A keresztény vallási irányzatokkal szemben a zsidó vallásnak nem csak a hit képezi szerves részét, hanem a zsidó identitás, a zsidó kultúra és hagyományok, a zsidó közösségek, a zsidó tudat folyamatos megerősítése is. Ehhez a zsidó vallás és szervezetei, vallási vezetői, rabbinátusai, minden hitéleti, spirituális módszerrel és eszközzel hozzájárulnak. Ez a tudati beágyazódás eredményezi a zsidóság bölcsességének egyik megnyilvánulását, nevezetten azt, hogy egyetlen egyszer sem ejti ki a "fajvédelem" szót, de minden tagjának, minden gondolata és tette saját kulturális, vallási és etnikai közösségének védelmére irányul.
Ha a magyarság is hasonlóan fog magáról gondolkodni és gondoskodni, akkor olyan személyek akikből hiányoznak az elején elmondott magyarsággal kapcsolatos tartalmi elemek, ezek a későbbiekben majd nem fogják "magyarként" mocskolni a magyarságot, csupán kívülállóként és csupán magyarországiként.
De ez vonatkozik, ezen személyeket támogató közösségekre is.
