A társadalmi jelenségekben törvényszerűségek uralkodnak. Ezért sokan azt mondják, hogy ezeket a törvényszerűségeket fenntartó társadalmi feltételeket kell megváltoztatni.
A marxizmus és leninizmus ideológiai talaján felnőtt szociológusok és jogászok, mindazok, akik családi és egyéni felemelkedésüket (akár érdemtelenül is) a bolsevik diktatúra korszakának köszönhetik, tehát ennek a „vörös értelmiségnek“ a tudat alattija abból az engelsi tételből táplálkozik, hogy „a kizsákmányoláson és az igazságtalan társadalmi egyenlőtlenségen alapuló létfeltételek és erkölcsi viszonyok tekintethetők a bűnözés alapvető okainak”.
1947-től 1989-ig a bolsevik diktatúra negyvenkét éve alatt, amelyben a munkásosztály élcsapata határozta meg a jövő útját egy „kizsákmányolásmentes szocialista demokráciában”, tehát ebben a bolsevik paradicsomban mi történt a cigánysággal?
Mi történt a cigánysággal 42 év alatt?
* Biztosítva volt az iskoláztatás? A válasz: Igen!
* Biztosítva volt a foglalkoztatás? A válasz: Igen! Méghozzá kötelező jelleggel!
* Volt-e lehetőség ingyenes állami lakások kiutalására? A válasz igen! Minden becsületes, munkából élő, munkahellyel rendelkező nagycsaládos cigányember lakáshoz juthatott!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
42 esztendő igen hosszú idő volt!
A cigányság rövid generációs intervallumát és óriási szaporodási rátáját alapul véve, egy történelmi korszak. A „kizsákmányolás mentes” szocializmus 42 éve alatt és az ezt követő polgári demokrácia közel húsz éve alatt legalább négy cigánygeneráció nőtt fel. Ezek a cigány nemzedékek ( bár van közöttük számos tehetős vállalkozó), mind a mai napig képtelenek arra, hogy saját szociális és kulturális intézmény hálózatukat megszervezzék.
Képtelenek voltak arra, hogy három emberöltő alatt kineveljék saját műszaki és humán értelmiségüket. Az a vékony értelmiségi réteg, amely a többségi (nem cigány) társadalom emberfeletti segítségével és türelmével kialakult, két utat választott magának. Vagy teljesen hátat fordított saját „népének”, félve attól, hogy mint a mocsár, magába nyeli és visszahúzza, vagy mint a cigány etnobiznisz résztvevője, megélhetési cigány fajvédővé vagy politikussá vált, úgy hogy egy percig sem vállalna valós életközösséget védenceivel.
Tudomásul kell venni mindenkinek – IGY A CIGÁNYOKNAK IS, hogy az ember a biológiai és társadalmi szükségleteit csak társadalmi keretek között, társadalmilag szabályozott társadalmi-jogi viszonyok között elégítheti ki mindaddig, ameddig egy adott társadalmon belül él. Ebben a megközelítésben a többségi, nem cigány népesség és a cigányság közötti egyre súlyosabb konfliktus, a cigányság alaptermészete és a környező közösség erkölcsi normáinak betartására irányuló követelmények között áll fenn. Ezt alapul véve igenis van specifikus cigánybűnözés. Ez a bűnözési forma nem más, mint egy adott populáció morális fejlődésének alacsonyabb fokán való megrekedése, azaz a társadalmi gátlások – amelyek az ösztönökkel ellentétes irányba hatnak – ennél a népességnél nem eléggé erősek, illetve fejletlenek. Ez a konfliktus folyamat pedig a kriminalizálódás irányába tereli az eseményeket, amelyek kiváltják a többségi társadalom egészséges önvédelmi reflexét.
