Az arculcsapott nyugati magyarság
Az 1947-ben alapított Magyar Iskolaegyesület (USV e.V.) Nyugat-Európa legrégibb közhasznú magyar egyesülete. Ez a szervezet nem csupán jelentős kultúr-diplomáciai sikereket könyvelhetett el, de zászlóshajója volt a németországi magyar lobbinak is. Az általa alapított Európai Magyar Gimnázium Kastl, Bajorország, kétezer ott végzett diákjával egyik meghatározója volt az emigráns idők magyar kulturális életének. A magyar külügyi és kulturális diplomácia 2006-ban arcul csapta azt a közösséget, amelyik a legnehezebb időkben is tisztességes, a nemzetét és kultúráját ápoló magyarnak tudott megmaradni. Mindezt tette függetlenül attól, hogy tagjai honnan származtak és milyen vallási közösségbe tartoztak. Ez a szervezet tevékenységét nem állami pénzekből, hanem az emigráns magyarság adományaiból hagyatékaiból és összekuporgatott márkáiból fedezte. Három magyar pápai prelátus és megannyi kiváló tanár, és az ügyet pártoló bajor ember neve, az ismeretlenség homályába vész. Pedig ők voltak a nehéz időkben a magyarság legodaadóbb diplomatái.
Álljon itt egy példa arról, hogy csapta arcul a hivatalos baloldali, "nemzetietlen" posztkádári diplomácia azokat, akiknek csupán egy dicsérő szó is elég lett volna.
Utolsó levelem a Kastl Magyar Gimnázium ügyében a posztkádári, magát "szocialistának" nevező kormány miniszteréhez.
Dr. Bozóki András miniszter úr részére
(2006-03-30)
Tisztelt Miniszter Úr!
Tárgy:
Milyen területen adott alaptalan és hamis tájékoztatást a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma részére BARANYI Mária asszony Magyar Köztársaság müncheni főkonzulja?
Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a németországi magyar kulturális évad ünnepi megnyitó beszédében Ön nem emlékezett meg, de még említésre méltónak sem találta, az egyetlen nyugat-európai magyar alapítású oktatási intézményt, az Európai Magyar Gimnáziumot. Ezt a magatartást és viszonyulást intézményünkhöz több okból sérelmezzük. Először is azért tartjuk elfogadhatatlannak, mivel a magyar kulturális évad egybeesik az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójával. A bolsevizmus és önkény elleni magyar forradalom volt az a történelmi esemény, amelynek hatásaként a magyar emigráns értelmiség és az egyházak, valamint magyarbarát nyugat-európai politikai és társadalmi erők összefogása révén megszülethetett a magyar oktatástörténet legnemzetközibb iskolája, a Kastl Magyar Gimnázium. A pannonhalmi bencés apátság mellett az egész világon ez a legrégibb történelmi hely, ahol az oktatás egyik nyelve a magyar (anno domini 1098). Ez a gimnázium a magyarság szellemi világítótornya volt a bolsevizmus kádári diktatúrájának évtizedeiben. Ebből az Alma Materből került ki a nyugat-európai magyar emigráns értelmiség derékhada. Intézményünkben öt kontinens huszonkét országából tanultak fiatalok. Ebben az intézményben szinte minden olyan politikai személyiség megfordult, akinek szívügye volt a magyarság, kiemelten a magyar fiatalság sorsa és jövője. Az intézményt felkereste Dr. Goppel bajor miniszterelnök, fiát rendszeresen tájékoztatjuk a gimnázium dolgairól, Habsburg Ottó, a Rotary–Club, sok angol és német parlamenti képviselő, a bajor főherceg, Franz Josef Srauss miniszterelnök, madame Barre francia miniszterelnök felesége, Mindszenty József bíboros. Ratzinger kardinális, XVI. Benedek pápa a mi intézményünk ifjúságán keresztül ismerte meg a magyar fiatalokat és rájuk és intézményünkre Isten áldását kérte. Erről szóló táviratát nagy becsben tartjuk. A Kastl Magyar Gimnáziumnak, mint kulturális-diplomáciai tényezőnek már akkor kiemelt helye volt a bajor-magyar kapcsolatokban, amikor a müncheni főkonzulátus még térképen sem létezett. Az Európai Magyar Gimnáziumot szellemi kisugárzása, kapcsolatépítő hatékonysága Nyugat-Európa szerte meghatározó kulturális és diplomáciai tényezővé avatta, ezáltal az elmúlt ötven év alatt óriási kapcsolati tőke halmozódott fel a magyarság javára. A Kastl Gimnázium a rendszerváltásig az egyházi csoportok mellett a magyarság egyik vagy talán egyetlen szalonképes németországi érdekképviselője volt. Napjainkban iskolánk a kulturális híd szerepét tölti be és nemzetközi jellege is egyre markánsabban tűnik elő. A bajorországi Kastl településen az Európai Magyar Gimnáziumnak és magyar közösségnek a sors egy igen fontos szerepet szánt. Kastl település gazdag történelmi eseményei között van egy gyászos fejezet, amelyet a szégyenérzet próbál elrejteni az emlékezés elől. A vészkorszakban 1942 és 1945 között a Kastl kolostor gyermekbörtön volt. Szlovéniából elhurcolt gyermekeket helyeztek el csecsemőkortól egészen tizennyolc éves korig. Az árvaságra jutott 188 gyermek szüleit a náci különítmények vagy helyben felkoncolták, vagy mint ellenállókat Auschwitzba deportálták, és ott megsemmisítették őket.
Tehát a XX. századi történelem vészkorszakának fekete krónikája a Kastl várerőd ezeréves falaiba is belevéste nyomát. Kastl faluban az iskolaalapító magyarság a település történetéből e mindmáig eltitkolt szégyenfoltot mosta tisztára, és fedte el jelenével az elmúlt ötven év alatt. Erről a tényről már igen kevesen tudnak, vagy nem akarnak tudni. Kapcsolatban állunk a szlovén hetven-nyolcvan éves egykori gyermek-börtönlakókkal. Miután meglátogatták gimnáziumunkat, egy levelet jutattak el a német szövetségi kormány államelnökéhez. Ahol azt írják, hogy egykori tragédiájuk színhelyén működő Európai Magyar Gimnázium az az intézmény, amely arra hivatott, hogy nemzetközi kisugárzásával hirdesse a szeretetet, egymás kölcsönös elfogadását, hiszen a mély barátság az iskolapadokból nő ki és mélyül el az emberi lélekben.
A magyar emigráció az egykori gyermekbörtönből nemzetközi iskolát épített. Általunk Kastl nem hírhedt, hanem híres lett a világ előtt. Tehát nincs miért lehajtott fejjel járni és nincs miért megtűrt idegenként szégyenkezni!
Tisztelt Miniszter Úr!
Ezek az idős szlovén emberek több méltatást adtak intézményünknek, mint Ön, a Magyar Köztársaság Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője és az Önt félreinformáló BARANYI Mária főkonzul asszony. Szomorú, hogy önök intézményünket sem megőrzendő örökségnek, sem kulturális helynek nem tekintik. Pedig az Európai Magyar Gimnáziumban a nemzetköziség és a mai értelemben vett európai értékrend már akkor szárba szökkent, amikor ez még az európai politika világában csak éppen csírázásnak indult. Önök, mint a Magyar Szocialista kormányzat felelős tisztségviselői az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc félévszázados emlékévében bennünket említésre érdemtelennek tartanak.
Miniszter úr, egy párt politikája a kormányzati munkában jut érvényre, amelyet nem a szavak, hanem a tettek minősítenek! Sajnálom, hogy ön feltehetőleg hiúsági kérdést formált abból, hogy közvetlenül ne tőlünk szerezze be az intézményünkre vonatkozó információkat. Ha olyan kiváló diplomata töltötte volna be a müncheni főkonzuli tisztet, mint amilyen Püspök László egykori müncheni főkonzul volt, akkor ennek a levélnek a megírására valószínűleg nem került volna sor, de Dr. Peisch Sándor berlini nagykövet, intézményünk erkölcsi támogatója, akire mindig számíthatunk, szintén számos értékes felvilágosítást adhatott volna törekvéseinkről.
A mi nevelési elvünk eddig az európai latin kultúrára és a zsidó-keresztény vallási kontinuitás nyugati szellemére épült. Útmutatást adtunk egy egészséges, a társadalom felé kellően nyitott életvitelhez. Ezt nem csupán, mint tételes követelményt írtuk elő diákjaink számára, hanem iskolánk ehhez egy mindennapos „életgyakorlatot” is nyújtott. Nagyságunk múltunkból, diákságunkból, valamint nemzetköziségünkből és sokoldalúságunkból táplálkozott. Úgy gondoljuk, hogy ez a maga sokszínűségével és elevenségével mindig versenyképes marad a jövő számára. Amit ez a gimnázium eddig felajánlott, az nem csupán egy a számtalan középiskolai pedagógiai tájékoztató kiadványok kínálata közül. Intézményünk egyik pedagógiai célja volt a különböző országok, kultúrák és vallások közötti integrációs feladat ellátása, amely magában hordozza az elérendő cél mély emberi tartalmát, de ezzel együtt járó felelősségtudatát is. Továbbfejlesztve folytatni akarjuk azt, ami az Európai Magyar Gimnáziumban fél évszázad során bevált: – a múltat megőrizve megújulni, és még szélesebbre tárni kapunkat a világra.Szeretnénk, hogy intézményünk a világon elsőként a három nagy vallási körnek helyt adva, a „hit békéje - a béke hite” iskolájává váljon. Zsidó, keresztény és mohamedán fiatalok saját spirituális hátterük megvallása és gyakorlása mellett együtt éljenek és tanuljanak nyolc osztályos gimnáziumunkban. Véleményünk szerint a tartós emberi kapcsolatok az iskolapadokban alakulnak ki. Az oktatás az a terület, ahol a gyermekek - társadalmi környezetükből magukkal hurcolt- előítéleteit, szeretettel és hitelességgel, valamint türelemmel ki lehet gyomlálni. Egy olyan intézménnyé akarunk válni, ahol a diákok megismerhetik egymás gyökereit, hitéletét, a különbségek és másságok miértjeit. Március 23-án nyolc ország iskolájának igazgatóival együttműködve és közös elhatározással létrehoztuk az ” Európai Iskolák Határok Nélkül” nevű nemzetközi szervezetet. Ennek megalakulásáról a hivatalos magyar állami sajtó is beszámolt, illetve folyamatosan fog tudósítani. Olyan iskolát akarunk, ahol az együtt eltöltött diákévek, a tudás és egymás megismerése iránti vágy határozza meg az ember és ember közötti kapcsolat értékét.
Olyan iskolává akarunk válni, ahol a tudás, a megismerés elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy a kultúrák különbözősége gazdagít és a hit azért van, hogy ne háborút, hanem békességet teremtsen. Az intézmény morális hátterét és a viselkedési diszciplínák alaptéziseit, a diákok lelki és hitéleti gondozását jól képzett vallási vezetők fogalmaznák meg és látnák el. A tantestület összetételében elkötelezett, a fenti célokkal azonosuló kiválóan felkészült pedagógusokból állna. Egy ilyen középiskola olyan felismeréseket és szellemi értékeket képes megfogalmazni, amely példaként szolgálhat mások előtt, azáltal, hogy filozófiájában a súlyt arra helyezi, amely összeköt, de mindezt a másság, a különbség feloldása nélkül. A közös tanulásra, a közösen megszerzett tudásra épülő megismerés vezet el a hit békéjéhez a béke hitéhez.
Sajnáljuk, hogy ötvenéves nemzetközi intézményünk ezeknek a céloknak megvalósításához nem hogy anyagi, de még erkölcsi támogatást sem remélhet a Magyar Szocialista kormányzat kulturális és diplomácia területén felelős beosztásban tevékenykedő politikusaitól és diplomatáitól. Pedig egy kormányzatot az oktatási politikája minősít és hitelesít a legjobban, mert ez a nemzet jövőjéről szól.
Ha visszatekintünk a XX. század magyar történelmére, azt láthatjuk, hogy Trianon a magyarok országának 2/3-át vette el, amely darabokra szabdalva most 8 ország területén található.1945-ben ezt a népet megfosztották a szabadságától, majd 56-ban forradalmát leverték. A bolsevizmus szétesése után eladták az ország gyárait és üzemeit. Napjainkban fáradhatatlan kísérleteket tesznek arra, hogy a földjét is kihúzzák alóla. Csupán egy maradt meg, és ez a nemzet szellemi ereje és szellemi tartaléka. Ez a szellem az, amely minden baj és annyi tragédia után is megújulásra volt képes. Ezt a szellemet tudással és színvonalas iskolarendszerrel kell körülbástyázni. Ennek a rendszernek a része a Kastlban lévő magyar gimnázium is, mely a kultúrák és az ifjúság átvitt értelemben vett összekötő hídja, találkozási helye.
Döbbenetesnek tartom, hogy Önök, magyarországi politikusok körében kell agitálnom az Európai Magyar Gimnázium dolgaiban. Érdemes feltenni a kérdést! Ha a Román Köztársaság rendezné a román kulturális évad programját Németországban, akkor vajon a Román Köztársaság konzulja kifejtene-e ellenagitációt a románság egyetlen nyugat-európai oktatási intézménye ellen? Egy ilyen nemzetközi román iskolában, ahol a román trikolórral a mellükön koreai és bajor diákok románul szavalnák Vasile Alecsandri verseit, ott az intézmény vezetőjének vajon ott kellene-e Bukarestben kódorognia alamizsnáért és egy kis jóindulatért? Bizonyára nem! De csak azért nem, mert a románoknak Nyugat-Európában nincs ilyen intézményük. A magyar pedig a sajátját nem becsüli, de annál inkább köpködi.
Milyen területen adott alaptalan és hamis tájékoztatást a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma részére BARANYI Mária asszony Magyar Köztársaság müncheni főkonzulja?
A főkonzul asszony arról tájékoztatta Dr. Bozóki András miniszter urat, hogy az Európai Magyar Gimnázium 1995 óta a Magyar Köztársaság költségvetéséből évi 300 000 euró értékű támogatásban részesült egészen 2005-ig.
a) Ez az állítás vagy hamis, vagy pedig intézményünk részére a főkonzulátus tájékoztatásával szemben 1995-től 2000-ig nem utaltak át évi 300 000 eurót, vagyis összesen másfél millió eurót. Ez valahol „elakadhatott” vagy inkább valószínű, hogy ez a támogatási összeg egyáltalán nem is létezett.
b) 2000 évtől 2005-ig intézményünk bizonyíthatóan nem kapott évi 300 000 eurós támogatást. Ennek valós összege évi 150 000 euró volt és folyósítására először 2000-ben került sor, amelyet hat éven keresztül folyósítottak, részint ösztöndíj alap, részint magyar tanárok béralapjának finanszírozására. 2000―2003 között, évi 150 000 eurót, majd 2003-tól 2005-ig, tehát két egymást követő éven keresztül évi 75 000 eurót utaltak át az intézmény bankszámlájára Ezen összegek rendeltetésszerű felhasználását az Oktatási Minisztérium minden évben ellenőrizte. Intézményünknek évi beszámolót és hitelesített mérleget kellett beadni az Oktatási Minisztérium illetékeseihez.
c) Tehát kormányzati forrásból az Oktatási Minisztérium által intézményünk 2000 évtől 2005-ig összesen 750 000 euró kiegészítő támogatást kapott.
Minden kétséget kizáró és bizonyítható módon csak öt és nem tíz éven keresztül részesültünk támogatásban, és ekkor is csak a felét kaptuk annak az összegnek, amelyről a konzulátus a minisztériumot tájékoztatta. A pénzügyi támogatás folyósítására, öt évre szóló Bajor-Magyar kormányközi megállapodás alapján került sor. Ezt magyar részről Orbán Viktor, korábbi miniszterelnök írt alá. A szerződés előkészítésével kapcsolatban Dr. Martonyi János korábbi külügyminiszter és Monika Hohlmeier bajor oktatási miniszter levelezett egymással (a magyarországi levél dátuma 1998. 07. 31. a Bajor Oktatási Minisztériumé 1998. 12. 22. Nr. VI/10 05262/2k 1-9/ 120404 és 1999. 12. 23 VI/10-H 4001/1k-9/133090)
Ha a főkonzulátus közlését vesszük alapul, akkor állításuk szerint az Európai Magyar Gimnázium 1995-től 2005-ig mindösszesen 10 X 300 000 eurót, vagyis hárommillió eurót kapott ―állítólag―. Ez az állítás enyhe kifejezéssel szólva valótlan és a fantázia világába utalandó. Intézményünk ezzel szemben, ténylegesen a félévszázados története alatt a Magyar költségvetésből összesen 750 000 eurót kapott. Gimnáziumunkban az elmúlt ötven év alatt közel kétezer diák fordult meg. Tanulmányaik és ellátásuk anyagi alapját részint az intézményalapító Magyar Iskolabizottság, és az egykori magyar emigráció, részint pedig az egyházak és a német állam teremtette elő. A magyar költségvetésnek a legutóbbi öt évet leszámolva ez a nemzetközi magyar érdekeket megjelenítő oktatási intézmény egy fillérjébe sem került. Jelenleg is több magyarországi és a tömbmagyar területekről származó fiatal tanul nálunk. Ezek finanszírozását nekünk kell megoldani, adott esetben az intézmény működésének anyagi kockázata árán is. Tanult nálunk olyan konzulátusi dolgozó gyereke is, akinek tandíjbefizetése még az élelmiszer ellátás költségeit sem fedezte és az ebből származó hiányt szülei közösségi munkafelajánlással sem próbálták kompenzálni. Lényeg a baráti együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás, ―mint ahogy ezt a jelenlegi helyzet is mutatja―.
2.
A konzulátus továbbiakban arról tájékoztatta a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumát, hogy a pénzügyi dotációt sem a bajor szakminisztérium, sem az Oktatási Minisztérium nem kívánja folytatni, ezzel minegy azt sugallva, hogy az iskola mindennemű támogatásra érdemtelen.
a) Az intézmény azért nem kap a bajoroktól további anyagi segítséget, mert jogi értelemben véve magániskola és nincs meg a jogalap a bajor költségvetés számára, hogy az EU keretén belül, annyi más oktatási intézmény mellet a bajor adófizetők pénzéből pont ezt az iskolát preferálják. Magyarbarátság ide vagy magyarbarátság oda. A Bajor Oktatási Tárca minisztere korábban elmondta, hogy öt évnél tovább nem tudják az iskolát a törvény által meghatározott mértéknél magasabb összeggel finanszírozni.
b) A Magyar Oktatási Minisztérium saját forrásból nem tud támogatást fizetni, hisz ahogy hallottam, még az épület villanyszámláját is csak nehezen tudják előteremteni. A pénzügyi források mindenhol elapadóban vannak, különösen, ha az oktatásról van szó. Sietek megjegyezni, hogy a százmilliós nagyságrendben kifizetett óriás választási plakátoknál az oktatás támogatása és néhány iskola korszerűsítése hasznosabb befektetés lenne.
A Főkonzulátus arra is felhívta a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumának figyelmét, hogy az elmúlt hónapban a Bajor Oktatási Minisztérium az Európai Magyar Gimnáziumban iskola-felügyeleti vizsgálatot folytatott le és számos komoly hiányosságot tárt fel.
a) Az intézményalapító Magyar Iskolabizottság legalább tizenöt év óta arra kéri a Bajor Oktatásügyi Minisztériumot, hogy szakembereivel jöjjenek ki, vizsgálják meg az alkalmazott módszereket, minősítsék az oktatási színvonalát. Tapasztalataik átadásával, észrevételeikkel segítsék az intézmény munkáját. Ez irányban mind szóban mind pedig írásban többször próbálkoztunk. A bajorok ezt eddig azzal utasították vissza, hogy az intézmény olyan államilag engedélyezett magániskola, ahol az ellenőrzés jogkörét csak az érettségivel kapcsolatban kívánják alkalmazni.
b) Gyakorlatilag az Európai Magyar Gimnáziumban a megalakulása óta, tehát közel ötven év óta nem volt szakfelügyeleti ellenőrzés. Igaz, gimnáziumunk évtizedekig Bajorország egyik legjobb gimnáziumának számított. 2002-ben a Magyar Iskolabizottság határozatban foglalt állást különböző szakbizottságok felállításának szükségességéről és a pedagógiai munka rendszeres ellenőrzéséről, valamint különböző szempontok szerinti mérésékről. Ennek a jegyzőkönyvnek az egyik példánya a Magyar Oktatási Minisztériumban is megtalálható.
c) A Magyar Iskolabizottság 2002-ben kifejezésre juttatta azon szándékát, hogy a gimnázium pedagógiai igazgatói tisztségét kész egy olyan magyarországi szakemberrel betölteni, aki elkötelezettséget érez az intézmény pedagógiai irányításának átvételére. A levelet a Magyar Oktatási Minisztériumnak 2002 nyarán küldtük meg.
d) 2004-ben Kishegyi Viktória jelentkezett. Kishegyi asszony korábban többünknek elmondta, hogy jelentős szervezési, irányítói, vezető-pedagógusi, gazdaság-elemzői, kutatói stb. gyakorlattal rendelkezik. Kiváló kapcsolatot tart fenn Sipos János Oktatási Minisztériumi helyettes államtitkárral, aki kollegája volt, valamint Tabajdi Csaba EU-s képviselővel, akivel egy iskolába jártak. Mindezek figyelembevételével úgy gondoltuk, hogy alkalmas vezető személy lehet az intézmény irányítására. Kinevezéséről, az ő kérésének megfelelően számos intézményt és minisztériumot írásban értesítettünk. Bajorországi tevékenységének idejére fizetés nélküli szabadságot kért a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumának egyik háttérintézményétől, a Művelődési Intézettől, ahol a külkapcsolatok osztályvezetőjeként dolgozott. Kinevezése által, illetve fizetés nélküliszabadságolása miatt a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma gyakorlatilag közel két év bérköltségtől és ennek járulékától mentesült.
e) Kishegyi Viktória ügyvezetői-főigazgatói tevékenységéért 4. 730 eurót kért havonta, amely intézményünknek 5. 700 euróba került. Egyik fő feladata lett volna az előző év bérköltségeinek és az egyéb költségek csökkentése, valamint az iskola pedagógiai programjának elkészítése és számos olyan dolog, amely egy iskolaigazgató és ügyvezető igazgató feladatkörébe tartozik.
f) Kishegyi Viktória ismerte a nehézségeket. Munkába állása előtt több hónapon keresztül erre felkészítettük, minden anyagot rendelkezésére bocsátottunk.
g) Kishegyi Viktória nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Semmi olyat nem teljesített, amelyből az iskolának előnye származhatott volna. A bérköltségek az előkészítetlen munkaügyi perek után fizetett illetékekkel együtt nem csökkentek, hanem növekedtek. Nem készült el a pedagógiai program, az iskolairányítást káosz és rögtönzés jellemezte. Gyakorlatilag Kishegyi Viktóriának kellett volna azokat a hiányosságokat feltárni és megszüntetni, amelyeket később a bajor oktatási szakemberek tártak fel.
h) Ezek közül az egyik súlyosnak ítélt hiányosság volt, hogy a kémia szertárban az ellenőr nagy mennyiségű kristályos ciánt, salétromsavat, kénsavat és számtalan olyan vegyi anyagot talált, amely napjainkban az oktatásban biztonsági szempontok miatt nem alkalmazható. Az ellenőr a megváltozott kor szellemének megfelelően ezekben a kémiai anyagokban potenciálisan elkészíthető nitroglicerin robbanóanyagot és egy egész járás kipusztítására alkalmas méregraktárt vélt felfedezni, ezt a felfedezését azzal a kínos óvatossággal dramatizálva, amely a második világháború után alakult ki a német hivatalnokok lelkében. Kémia szertárunk óriási készleteit még 40 évvel ezelőtt az amerikai hadseregtől kapta és különféle iskoláktól, vegyi gyáraktól adományként. Ezekben, az időkben e vegyi anyagok használata minden gimnáziumban megszokott volt. Iskolánk kémia szertára az ellenőrök előtt inkább tűnt egy XVIII. századi alkimista műhelynek, mint egy XXI. századi, mindenféle biztonságtechnikával rendelkező gimnáziumi kémia labornak.
i) Kishegyi Viktória ezeket a problémákat hivatali ideje alatt nem vette észre, de gyakran elmondta a tantestületi gyűléseken, hogy ő a minisztérium megbízásából tevékenykedik, mintegy miniszteri biztosként. Többen feltételezték hogy a kulturális tárca jó szándékkal Kishegyi személyét valamiféle segítségnek szánta. De ez a segítség intézményünknek közel 100 000 euróba került, ezzel felemésztve szinte az egész évi magyar költségvetési támogatást. Hatásfoka pedig a nullához közelítő értékkel szegényítette iskolánkat. Különösen, ha ehhez hozzászámítjuk a Németországban használt magyar mobiltelefonjának költségeit, amely havonta egy magyar gimnáziumi tanár nettó jövedelmének felelt meg.
j) Kishegyi Viktória asszony a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumának háttérintézeti külügyi osztályvezetője, intézményünk ügyvezető-főigazgató asszonya egy dolgot elhallgatott. Azt, hogy bölcsész létére nem tud gépelni és a számítógép használatáról halvány fogalma sincs, még egy e-mail küldés szintjén sem. Iskolánk nem tudott részére mindenre felkészített titkárnőket biztosítani, ahogy ezt korábban megszokta. Kishegyi asszony 2005 márciusában egy rakás diákdolgozattal távozott, viszont több tucat megválaszolatlan kérdést hagyott maga után, amelyet szükség esetén az érdeklődők rendelkezésére bocsátunk. Tekintettel arra, hogy 100. 000 euró megközelítően 16 diák egy éves ösztöndíja, amely mindenképpen jó szellemi befektetés lehet, ezért maradunk abban a reményben, hogy ezt az értelmetlen célra fordított kieső összeget a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma ösztöndíj-adás formájában siet megtéríteni, vagy legalább annyit visszatérít részünkre, amennyit a fizetés nélküli szabadságon lévő munkatársának bértömegéből megspórolt.
k) 2005. márciusa óta az Európai Magyar Gimnázium irányítása az intézmény bérköltségét 2006-ra a felére csökkentette és valamennyi költséghelyen csökkenést ért el.
II.
Milyen félreértések folytán neheztelhet az Európai Magyar Gimnáziumra BARANYI Mária a Magyar Köztársaság müncheni főkonzulja? Miért nem kerülhetett átadásra 2005. október 23-án az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 49. évfordulóján az 1956-os Országos Szövetség legrangosabb kitüntetése, amellyel korábban a Magyar Köztársaság elnökét is kitüntették?
2005-ben az Európai Magyar Gimnázium igényes egyházi kulturális rendezvénnyel emlékezett meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 49. évfordulójáról, amely a nyugati magyarság talán legrangosabb rendezvénye volt. Az ünnepi megemlékezésnek jelentős sajtóvisszhangja volt (melléklet). A Magyar Rádió is több riportban és tudósításban foglalkozott a témával. A ünnepség előtt hónapokkal megalapozott felterjesztések után az 1956-os Országos Szövetség elnöksége úgy határozott, hogy két német köztiszteletben álló személyiséget kitüntet a szervezet legjelentősebb emlékplakettjével. Az egyik személy a bajor politikai körökben nagy közmegbecsülésnek örvendő 86 éves nyugalmazott szenátor volt, a másik pedig az eichstätti püspökség gazdasági igazgatója. Mindkét bajor úriember emigráns magyar fiatalok százainak tanulmányait segítette elő. Majd telefonon a részletes program elküldésével tájékoztattam a Magyar Köztársaság müncheni főkonzulátusát az előkészületek alatt álló programról. A kitüntetés átadásával az 56-os Országos Szövetség Juhász Juditot a Katolikus Rádió igazgatóját az Antal kormány egykori szóvivőjét bízta meg. Kértem a konzulátust, hogy a kitüntetés átadást a meghívásokkal együtt illesszék bele a konzulátus hivatalos programjába. A részleteket Szalay Vince konzul úrral beszéltem meg, aki közölte, miután visszahívott, hogy BARANYI Mária főkonzul asszony ismeri Juhász Judit asszonyt és örömmel tesz eleget a felkérésnek és nincs akadálya a kitüntetés müncheni főkonzulátuson történő átadásának. Megbeszéltük, hogy a főkonzulátus hivatalos ünnepségére szokás szerint népviseletbe öltözött Kastlis diákokat küldök és szállításukat az iskola buszával bonyolítom. A felmerült költségeket és az előkészületekbe is bekapcsolódó diákok „zsebpénzét” a főkonzulátus átveszi. Örültem, hogy végre München-Kastl „kulturális tengely” mentén elindul valami, olyan érték teremtés, amely mindannyiunk számára örömet okoz. Optimizmusom túl korai volt.
A megemlékezés előtti héten BARANYI Mária mobiltelefonján felhívta Juhász Juditot és közölte vele, hogy a Magyar Köztársaság müncheni főkonzulátusának 1956-os megemlékezésén semmiféle kitüntetést nem adhat át. A rendezvényen meghívott vendégként viszont szívesen látja. Juhász Judit Budapestről, közvetlenül hozzánk érkezett. Az ünnepségen, a budapesti Mátyás-templom pápai protonotárius kanonokja, az 1956-os elítélt Varjú Imre, a helyi bajor plébánossal nagyszámú asszisztencia mellett háromnyelvű ünnepi misét celebrált a zsúfolásig megtelt nyolcszáz éves katedrálisban. Az ünnepi liturgia emelkedettségéhez hozzájárultak azok a rangos művészek, akik gimnáziumunk iránti tiszteletből térítésmentesen nyújtottak emlékezetes egyházi zenei élményt a hallgatóságnak és a sajtó képviselőinek. A müncheni főkonzulátuson népviseletbe öltöztetett diákjaink nem tudtak megjelenni, mivel az eseményt megelőző napokban magyarországi vendégdiákok szállítása közben autóbuszunk műszakilag olyan mértékben meghibásodott, hogy azóta ezt a járművet le kellett selejteznünk. A sajnálatos eseményről időben értesítettem a müncheni főkonzulátust. Javasoltam, hogy béreljünk egy szállítóeszközt. Erre közölték, hogy erre nincs pénzük.
Az esemény után a konzulátussal a viszonyunk egyoldalúvá vált.
Mi rendszeresen e-mailt és egyéb tájékoztató anyagokat küldünk részükre, ők viszont semmire nem reagáltak, amit barátságtalan eljárásnak tekintettünk , különösen azért, mivel a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumát megalapozatlan információkkal látták el.
Reményünket fejezzük ki, hogy amennyiben intézményünk működőképessége fennmarad, akkor a Bajorországba látogató magyar politikusok és közéleti személyiségek közvetlenül a helyszínen, az Európai Magyar Gimnáziumban, itt Kastl településen szerznek benyomást, információikat és nem közvetve felületes tájékoztatások vagy körlevelek által.
Szívélyes üdvözlettel:
Bodó-Kirchsteuer Attila
Ügyvezető Igazgató
Magyar Iskolabizottság
II.elnöke
Az 56-os Országos Szövetség Elnökségének,
"Kósa Pál" emlékplakettjének kitüntette
Kortörténeti magyarázat: BARANYI Mária asszony konzuli kinevezése előtt évtizedekig Horn Gyula egykori bolsevik ÁVH-s karhatalmista, a kádári nomenklatúra egyik vezetőjének, majd a Szocialista kormányzat miniszterelnökének kabinetirodájának vezetője volt. Horn Gyula főnökéről könyvet is írt.
Kishegyi Viktória az egykori szocialista körök által támogatott igazgató, leváltása után Szili Katalin Szocialista képviselő és az Országgyűlés szocialista elnökének "nemzetiségi-ügyi" tanácsadója volt.
Az intézmény azóta bezárt. 2001-ben azt írtam, hogy ha a magyarság az egyetlen nyugat-európai oktatási intézményének, mint félévszázados sikeres kulturális diplomáciai helyének megőrzésére nem lesz képes, akkor ez azt fogja jelezni, hogy a magyarság érdekérvényesítő képessége már olyan gyenge, hogy ezután sorra fogja elveszíteni, korábban megszerzett hitelét és nemzetközi kulturális és gazdasági pozícióit.
SAJNOS A JÓSLATOM BEIGAZOLÓDOTT! Nemzetünk középkori történetében is a vég nem Budán, hanem már a XV. században a végváraknál CALAMBÓC várának elestével vette kezdetét. A Kastl Magyar Gimnázium már csupán egy oktatástörténeti és emigrációs történeti emlék maradt. Az intézmény elvesztésében az is közrejátszott, hogy a magyar kultúrpolitikát nyolc éven keresztül, a magyar nemzeti szellemi értékeit nem becsülő, posztkádári, posztbolsevik politika irányította.
Köszönetet mondok Dr. Illés Zoltánnak, aki 2006- ban, kérésemre levelet írt, az akkori oktatási miniszternek, annak érdekében, hogy a 2006-os " Magyar Kulturális Évad" és az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából méltassa a KASTL Magyar Gimnázium érdemeit. De ez akkor nem talált meghallgatásra.
2010-ben a "fülkeforradalom " után a magyar nemzeti erők elsöprő győzelmet arattak a posztkádári, posztbolsevik országrontók felett. 2010 júliusában a Kastl Magyar Gimnázium elnyerte a "MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJAT" .
2010 október 22-én az 1956-os forradalom és szabadságharc 54-dik évfordulóján a Magyar Országgyűlés Főrendiházi Kupolatermében az Országgyűlés elnökének , KÖVÉR László és alelnökének, LEZSÁK Sándor és számos politikus méltatása mellett, számos országból és több kontinensről odasereglett több száz egykori kastlis diákkal közösen felejthetetlen emlékülést tartottak.
Köszönöm a sorsnak ezt a történelmi igazságtételt!
Éljen Magyarország, éljen a nemzet!
Bodó Kirchsteuer Attila, a Kastl Magyar Gimnázium Iskolabizottságának utolsó alelnöke és ügyvezető igazgatója.
2005-ös Németországi, 1956-os Kastl Magyar Gimnázium által szervezett megemlékezés sajtóvisszhangja
