A nyolcvanas években a zsidóság elutasítása nem volt több, mit 5%-os!
Közép-európai mérések szerint is ugrásszerűen megnőtt a zsidóság ellen táplált ellenszenv?
Miért?
Lengyel kutatók is megállapították, hogy a világháború után azok a zsidók, akik nem telepedtek át Izraelbe vagy az USA-ba, azok a bolsevik rendszerben prostituálódtak és vezető szerepet játszottak. Most ugyanezek és leszármazottaik a globalizmus és a liberalizmus, a multikulturalizmus lovagjai és ugyanúgy a kezükben akarják tartani az "igazság" kimondásának monopóliumát és a közélet pozícióit, mint ha misem történt volna. De ugyanakkor "transznacionalisták", illetve nemzetek felettieknek tartják magukat.
Ez a társaság megfakult zsidóságának pajzs mögé bújva antiszemitázik és játssza el a mártír zsidót. Úgy viselkednek, ezzel a folyamatos nacizással, mint a rózsabogarak, amelyek mielőtt bármi bajuk esne kispriccelnek magukból egy undorító szagú folyadékot, amely után az ember már nem is a szépségükben gyönyörködik, hanem megpróbálja a szagukat valahogy elűzni.
A ZSIDÓSÁG önmaga ellen irányuló, de saját maga által generált önutáltatása, mélyről fakadó és ösztön-vezérelt. Olyan megnyilvánulás, amelyre már a híres nagy próféta Jesájáhu is felfigyelt, amikor azt mondotta ZSIDÓSÁG fele címzett, - az Örökkévaló Isten által sugallt- dorgálásban, hogy "Rombolóid és pusztítóid közületek valók".
Tehát napirendre kell térnünk afelett a tény felett, hogy a ZSIDÓK ösztönükből fakadóan provokálnak és utáltatják meg magukat, hogy ezáltal az általuk ilyen módon gerjesztett állapotban folyamatosan és erre a szerepre fixálódva játszhassák el és élhessék át az "üldözöttek" szerepét. Ez már-már egy fiziológiás szükségletük. Olyan, amelyet csupán ezekkel a technikákkal lehet fenntartani.
Kedves Magyarországon élő zsidó honfitársainkat folyamatosan figyelmeztetni kell arra, hogy senkinek nincs joga, azt kijelenteni, hogy : "Egy adott etnikum, vagy nép bírálata tilos! "
Illetve azt, hogy vannak etnikumok, amelyek, minden kritika felett állnak.
Ott kezdődik az ellenszenv kialakulása a párbeszéd során, amikor a kritikai elemek tabukká válnak
Közép-európai mérések szerint is ugrásszerűen megnőtt a zsidóság ellen táplált ellenszenv?
Miért?
Lengyel kutatók is megállapították, hogy a világháború után azok a zsidók, akik nem telepedtek át Izraelbe vagy az USA-ba, azok a bolsevik rendszerben prostituálódtak és vezető szerepet játszottak. Most ugyanezek és leszármazottaik a globalizmus és a liberalizmus, a multikulturalizmus lovagjai és ugyanúgy a kezükben akarják tartani az "igazság" kimondásának monopóliumát és a közélet pozícióit, mint ha misem történt volna. De ugyanakkor "transznacionalisták", illetve nemzetek felettieknek tartják magukat.
Ez a társaság megfakult zsidóságának pajzs mögé bújva antiszemitázik és játssza el a mártír zsidót. Úgy viselkednek, ezzel a folyamatos nacizással, mint a rózsabogarak, amelyek mielőtt bármi bajuk esne kispriccelnek magukból egy undorító szagú folyadékot, amely után az ember már nem is a szépségükben gyönyörködik, hanem megpróbálja a szagukat valahogy elűzni.
A ZSIDÓSÁG önmaga ellen irányuló, de saját maga által generált önutáltatása, mélyről fakadó és ösztön-vezérelt. Olyan megnyilvánulás, amelyre már a híres nagy próféta Jesájáhu is felfigyelt, amikor azt mondotta ZSIDÓSÁG fele címzett, - az Örökkévaló Isten által sugallt- dorgálásban, hogy "Rombolóid és pusztítóid közületek valók".
Tehát napirendre kell térnünk afelett a tény felett, hogy a ZSIDÓK ösztönükből fakadóan provokálnak és utáltatják meg magukat, hogy ezáltal az általuk ilyen módon gerjesztett állapotban folyamatosan és erre a szerepre fixálódva játszhassák el és élhessék át az "üldözöttek" szerepét. Ez már-már egy fiziológiás szükségletük. Olyan, amelyet csupán ezekkel a technikákkal lehet fenntartani.
Kedves Magyarországon élő zsidó honfitársainkat folyamatosan figyelmeztetni kell arra, hogy senkinek nincs joga, azt kijelenteni, hogy : "Egy adott etnikum, vagy nép bírálata tilos! "
Illetve azt, hogy vannak etnikumok, amelyek, minden kritika felett állnak.
Ott kezdődik az ellenszenv kialakulása a párbeszéd során, amikor a kritikai elemek tabukká válnak
