NAIV ÉRTELMEZÉS ÉS VALÓSÁG!
Érzelemtől áthatva, patetikus hangon nyilatkozzák ki; „Nyelvében él a nemzet!”
Nyelvében? A FENÉT!
Hát akkor miben él?
Etnogenezisében, etnikai eredetközösségében, történelmi sorsközösségében és mindezek által képzett szellemi és anyagi kultúrájában, nemzeti szellemében.
MIÉRT?
Aki szorgalmas az megtanulhat magyarul. Az évszázadok során betelepedett idegen etnikumok is megtanultak magyarul. A pár évtizedekkel ezelőtt ide betelepedett idegenek is, így vagy úgy megtanulták ezt a rendkívül érdekes és egyedülálló agglutináló igen logikus nyelvet, a magyart. Leszármazottaik már tökéletesen fogják beszélni a magyart esetleg, megmagyarosítják vezetékneveiket, vagy magyar települések, helységek jó hangzású nevét veszik fel vezetéknév gyanánt és beintegrálódnak a magyar társadalomba. De ettől még nem lesznek magyarok, csupán magyarul (is) beszélő, magyar állampolgári jogállású országlakók!
Olyanok, akik szemlélgetik a nemzeti szellemet, esetleg kóstolgatják, de lelkük számára ezek mindig idegen ízek maradnak, mert eredetközösségük, amelyből származnak, egészen más történelmi gyökerekkel bír. Őseik és hőseik is mások. Viszont ők is nemzet lantjának húrjai! De más hangot adnak és egészen másképpen kell rajtuk játszani. Behangolni, lefogni, pengetni. Mert hajlamosak arra, hogy hamis hangokat hallassanak! Különösen, akkor, ha a magyar fül számára igazi magyar dallamokat, akar pengetni a nemzet. Hiszen a társadalmi béke záloga, ha az etnikum, az országot benépesítő emberek sokasága, egyben etnikai eredetközösség és történelmi sorsközösség is!
A társadalom finom hajszálrepedéseit, törésvonalait mindig ezen a területen kell keresni és lehet meg találni, ez egyén és a családok szintjén is! A magyar közélet szereplőit MINDIG A FENTI SZEMPONTOK SZERINT TEGYÜK GÓRCSŐ ALÁ!
