A német náci megszállás tragédiájára emlékeztető szobor felállítása ellen csak kimondottan magyarellenes tényezők emelik fel szavukat!
MIÉRT?
A moszkvai csatánál már minden eldőlt.
Abban az időben, egy nyersanyag-forrásokban szűkölködő szárazföldi hatalomnak semmi esélye nem volt tengeri hatalmak ellen háborút nyerni. A politikában pedig az erkölcs ismeretlen kategória. Erre pedig hivatkozni akkor, amikor Horthy németországi meghívása közben az SS páncélos hadosztályok szállták meg Magyarországot, nem lehet. Ettől a pillanattól kezdve a németek felé irányuló bárminemű lojalitás nem jelentett mást, mint a magyar nép elárulását,hazaárulást!
A Volksbundisták és a nyilas puccs résztvevői, majd a nyilas rezsim statisztái a magyarság jövője ellen vétkeztek, amelynek még most is a levét isszuk.
A magyar tisztikar másképpen gondolkodott, mert nekik nem csupán a nevük volt magyar de a szívük és a gyökereik is.
—vitéz lófő nemes dálnokfalvi Bartha Károly m. kir. táborszernagy, honvédelmi miniszter
—vitéz lófő nemes nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredes honvédelmi miniszter
—vitéz lófő nemes csíkszentsimoni Lakatos Géza vezérezredes
—vitéz primor nemes Dálnoki Veress Lajos vezérezredes
—vitéz lófő nemes Dálnoki Miklós Béla vezérezredes
Ők valamennyien együtt és becsületes magyar társaikkal már a kezdettől óvták a magyarságot az elkötelezett és öngyilkos náci német orientációtól.
Werth Henrik a sváb parvenü, nem tagadta meg etnikai gyökereit, aki azt mondta „...a magyar akkor használható, ha a háttérben a német parancsol felette”, az egész magyar haderő teljes mozgósításával és keleti frontra rendelésével akart náci Németország oldalán, az orosz frontokon hadba lépni. Horthy 1941-ben leváltotta. A 2. Magyar Hadsereget is 1942-ben német követelésre állították hadrendbe, létszáma - a munkaszolgálatosokon kívül - 205 ezer fő volt. A német származású Jány Gusztáv (eredetileg német nevén Hautzinger Gusztáv) vezérezredes parancsnoksága alatt álló hadsereget 1942. április 17. és június 27. között szállították ki a keleti frontra, a felvonulás teljes befejezésére augusztus végén került sor. A sereg feladata a Sztálingrádnál harcoló német csapatok szárnyának biztosítása, így a Don melletti védelem volt mintegy 200 kilométeres szakaszon. Az eredetileg sem túl jól felszerelt (különösen nehéztüzérség, páncéltörő tüzérség terén hiányos fegyverzetű) hadsereg már az 1942-es hídfőcsatákban komoly veszteségeket szenvedett, azonban az igazi katasztrófa 1943. január 12-én vette kezdetét. Ekkor a szovjet páncélosok az arcvonal északi részén, az urivi hídfőnél áttörtek a nyáron egyébként viszonylag jól védhető, de a - 42 fokos hidegben autóút keménységűre fagyott mocsaras területen."A szovjetek csak tesztelni akarták a magyar védelmet. Ám amikor azt tapasztalták, hogy úgy hatolnak előre, mint kés a vajban, megindult a mindent megsemmisítő gőzhenger"
Január 14-én a scucsjei hídfőnél is áttörtek a szovjetek és az arcvonal több részre szakadt. Az egymástól elszigetelődött magyar csapattestek minden igyekezetükkel ellenálltak, tartva magukat a német parancshoz, miszerint a Donnál az utolsó emberig ki kell tartani. Segítséget csak a német Cramer-csoport (egy jól felszerelt tartalék) bevetése jelentett volna, erre azonban csupán január 16-án került sor, amikorra összeroppant az arcvonal. Az orosz telet nem ismerő, rossz ruházatú, minden tekintetben sokszoros hátrányban lévő magyar katonák néhány napig is ki tudtak tartani".
Január 17-ére elveszett a 2. Magyar Hadsereg. Megkezdődött a rendezetlen visszavonulás, ám a hidegben katonák ezrei fagytak halálra. Összesen 125 ezer magyar vesztette életét, vagy esett fogságba a Donnál. A náci Németország, vagyis a germán faj " oltárán" 170 000 magyar ember veszett oda. Ezzel a magyar etnikum számára mind a mai napig pótolhatatlan veszteséget okozva.
Ennek ellenére nem tudtuk távol tartani, a a „vörös jevrejek” által irányított orosz bolsevikokat.
Nem!
Egyetlen magyar sem pusztulhatott volna el idegen érdekek miatt!
De elpusztult és megfogyatkozott.
Mit kaptunk ezért?
—Fél évszázadon belül a germánokat egyesítették.
—A legújabb kraut generáció már szarik a magyarokra.
—A szovjetek szétestek, nacionalista oroszokká váltak.
—Nálunk meg az egykori moszkovita bolsevik söpredék fattyai és ivadékai kormányozzák és fosztogatják az országot és árusítják ki a komprádor burzsoáziával a nemzetközi fináncoligarchiának Magyarország még meglévő javait.
A szar itt maradt! (egyre több minderwertig söpredékkel és egyre kevesebb magyarral az országban)
Azok, akik ezek után a magyar nevek mögé rejtőzködő nyilas, náci parvenüket, egykori bolsevik ávós zsidó basztardokat védik, azok bizony magukat is az értéktelen söpredék közé sorolják.
A Nemzeti Parasztpárt 1939-es programja egyenlő veszélynek tüntette fel a „sváb, zsidó és morva eredetű középosztály (...) uralomra törő szándékát”.
(Ungvári Krisztián nyomán)
Ez a népesség adta a 30-40-es években a magyarellenes Volksbundista mozgalmak alapját.
1941-ben a németek zsarolással arra kötelezték a magyarságot, hogy háborúba keveredjen, azokkal a szovjet-oroszokkal, akikkel korábban, oly nagy megértésben osztották föl Lengyelországot.
Itt árulást azok követtek el, akik kollaboráltak a Magyarországot megszálló német nácikkal és a magyar nemzetet erőszakkal a hitlerista csürhe utolsó kapcarongyává tették. Nem pedig azok, akik ezt minden áron, akár életük árán is akadályozni próbálták.
Ezek emlékére és a magyar történelmi igazság emlékére kell felállítani ezt az emlékművet, még akkor is ha ezernyi náci kollaboráns és moszkovita judeo-bolsevik zsidó leszármazott
a fogát csikorgatja.
