Napi szinten hangsúlyozzák, hogy a cigányság személyiség formálásában a társadalmi környezet jellem- és tudatformáló hatásainak fontos szerepe van. Viszont már nem kap ilyen hangsúlyt az, hogy ebben a folyamatban, mint exogén tényezőnek, a családnak van elsődleges szocializációs szerepe és felelőssége. A család szerepe valamennyi társadalmi tényező közül a legmeghatározóbb. Olyan családoknál, ahol a család számos tagja börtönbüntetését tölti, és napi szinten kelnek-fekszenek a bűnözéssel, ott a bűnözés tanult viselkedési formává válik.
A kriminalitás felerősödésének egyik felelőse a tradicionális emberi és kulturális értékeket romboló média is.
Ez a média a „nagy balhé sok néző” filozófiából táplálkozik, ha egyáltalán ezt a módszert „média filozófiának” lehet tekinteni. Ahelyett, hogy becsületes cigánycsaládokat és közösségeket, jól tanuló sikeres gyermekeket mutatnának be, ezzel példát állítva a cigányság elé, ehelyett gyenge szellemi képességű cigány sztárokat és a demencia szintjén álló, mosdatlanszájú lumpen elemeket szerepeltetnek.
A magyar sajtó olyan mértékig kozmetikázza, bagatellizálja a cigánysággal összefüggő anomáliákat, hogy már-már a normasértésre ösztönző hatások erősebbek, mint a normakövetésre ösztönzőké. Az amerikai televíziózás stílusát majmoló, magát „liberálisnak” nevező szennymédia, és ezek reklám-televíziós ikertestvérei a valóság helyett egy teljesen torzképet sugallnak. Úgy állítják be a rendszerváltozás utáni helyzetet, mintha a fő életcél a vagyon, a haszonszerzés és a pénz felhalmozása volna. A TV-stábok által ilyen szellemben megkomponált személy a „tetkós karú, vastag smukkokkal teleaggatott, pirszinges, napszemüveges, merdzsós csávó”, akinél az a „frankó, ha bögyös macákkal pezsgőt szürcsöl a jakuzziban”
Igen ám, de ezen luxuscélok eléréséhez szükséges háttér, környezet és „eszközök” a tehetség, akarat, meg kitartás általában nem áll a hazai cigányság rendelkezésére. A nyomor mélyéből előtáruló valóság sötétségét csak a reklám-szennytelevíziók fénye világítja meg.
A cigányságot a többszintű (társadalom, iskola, család) szocializálódás hiányosságai mellett szociális helyzetének sikertelensége, frusztrált társadalmi pozíciója és a média hamis, káros értékközvetítése egyre fokozódó agresszivitásra, bűncselekmények elkövetésére ösztönzi.
Az egykori Szabad Kezdeményezések Hálózatának részét képező SZETA már a hetvenes évek végén az akkori társadalmi vezetéshez címzett kritikájában elmondta, hogy a cigány-nyomornegyedek ifjúságának nincs meg a legális lehetősége ahhoz, hogy a társadalmi életben sikeres legyen és az ebből adódó feszültség eredményezi a többségi társadalom által elfogadott értékek és normák elutasítását. A magyar költségvetés a cigánytelepek felszámolására, a cigány fiatalok oktatására, a szakmunkás képzésre már a hetvenes-nyolcvanas években jelentős pénzeszközöket fordított. A vidék cigányságának legnagyobb munkáltatói a mezőgazdasági nagyüzemek és élelmiszeripari feldolgozók gyárak, üzemek voltak. A városi, vagy városok környéki cigányságot az építőipar szívta fel. Ebben az időben nem volt még szembeötlő és megoldhatatlannak tűnő a cigánykérdés. Viszont a rendszerváltozás után a legaljasabb módon a „szociális érzékenységet hirdető” egykori állampárt tagjaiból verbuválódott szocialista párt fordított hátat a cigányságnak. Az elvtársak a kapitalizálódás bűvöletében, miközben sorra vágták zsebre vagy árusították ki a negyven év alatt felhalmozott társadalmi, vagy, ahogy azt Ők korábban fogalmaztak - össznépi vagyont -, eközben minden szívfájdalom nélkül kerültek az utcára a cigányok ezrei és tízezrei.
Ez volt a „nagy bolsevik munkás szolidaritás”.
Midőn az elvtársak a koloniál stílusú bútoraikat cserélték biedermeier és egyéb antik bútorokra, - későbbiekben azt állítva, hogy a nagymamáé volt -, ez alatt elkezdődött az össznépi lefele csúszás, mely folyamatban a cigányságnak a kukázás, a prostitúció, a lopás, rablás maradt. A bolsevik csemeték és unokáik egy része a természetes generációváltásnál szép lassan más irányt váltva, az elegánsabb és intellektuálisabb Szabad Demokraták pártjába fészkelték be magukat. Munkahely teremtés helyett szociális segélyekkel és a bűnözéssel kapcsolatos nagyobb toleranciával tömték be a cigányság száját.
Ebben a folyamatban a segítségükre voltak azok a pallérozottabb modorú cigányok, akik fizettségért és önkormányzati pozíciókért cigányetnikai pártcsicskásokká szegődtek. Ezek a pártcsicskák a támogatás címén folyósított lefizetések fejében a baloldal és a liberálisok mellett mozgósították a cigánykolóniákat. Ez volt a prolisztokratákká vedlett bolsevik újnemzedék rendszerváltozás utáni második „kékcédulás” bulija.
Azáltal, hogy a liberál-posztbolsevik hadoszlop cinikus gőggel mindent támogat, ami erodálja, rothasztja a tradicionális emberi, valamint polgári értékeket egy szervezetlenségi „social desorganisation” állapotba taszította az egész országot. Már ott tartunk, hogy Magyarországon az alapvető kérdésekben sincs egyetértés (consensus). Az egész országot különböző kultúrák, politikai szerveződések érdekkonfliktusa jellemzi. Ezek végső soron generálják a normasértéseket és a bűncselekmények körét és jellegét kibővítik.
A bevezetőben azt írtam, hogy a cigányság személyiség formálásában a társadalmi környezet jellem- és tudatformáló hatásainak fontos szerepe van. Ez igaz, viszont napjainkra a magyarországi cigányok által elkövetett bűncselekmények és a magyar lakosság sérelmére elkövetett napi szintű agresszió már olyan mértéket öltött, hogy a bűncselekmények oksági analízisét már nem a különböző társadalmi, biológiai és pszichikai tényezők számbavételével kell kezdeni, hanem a határozott állami beavatkozással, a normasértésre való gyors és „könyörtelen” reagálással, mert ennek hiánya az alapvető oka a bűnözésnek.
Egy lezüllesztett politikailag kézivezérelt, manipulált és alapvető feladataiban kiszervezett rendőrséggel ilyen határozott intézkedéséket nem lehet végrehajtani. 2010. áprilisig a magyar rendőrség intézkedéseinek középpontjában a posztbolsevik kormány ellen és egyéb társadalmi anomáliák ellen tüntető tömegek szétverése állt.
Tehát ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a társadalom önszervező és védekező mechanizmusai beindultak és az állam helyett a civil társadalom szervezi meg saját védelmét.
Amennyiben tovább fog zülleni a magyar társadalom, úgy néhány éven belül önvédelmi és paramilitáris szervezetekkel lesz tele az egész ország.
Ez a folyamat nem más, mint egy megbetegített társadalom mélyről feltörő immunreakciója, válaszadása, vagyis röviden definiálva ez egy okozat.
Egy normális jogalkotásnak és jogalkalmazásnak, így a magyarnak is a prevencióra, a kiváltó okok megszüntetésére kell törekednie és nem az okozat felszámolására, a jogos társadalmi önvédelmi reakció elfojtására és szétverésére,
- Ha csak ez a jogalkotás és jogalkalmazás nem a politikai tényezők által van manipulálva ? - .
De erre a – „ha csakra” – a közeljövőben választ kapunk.
