Cigány aktivisták folyton arra hivatkoznak, hogy a cigányság halmozottan hátrányos társadalmi helyzete és az óriási méreteket öltő és egyre erőszakosabbá váló cigány bűnözés között szignifikáns korreláció áll fenn.
Az aktivisták a "cigánybűnözést" , mint etnospecifikus bűncselekményformát eleve tagadják
Vagyis közérthetőbben, minél nagyobb nyomorúságban él a cigányság, annál inkább vetemedik a bűnözésre. Mint mondják, vagy inkább sejtetik, ez a bűnözés már nem is bűnözés, hanem megélhetési kényszerbűnözés.
Ebben az összefüggésben a főállású, politikailag és anyagilag manipulálható megélhetési és cigány „érdekvédők“ és szövetségeseik felmentést adnak az egyénnek, és a bűnöző életmódot folytató cigányságnak, és az egész problematikát a többségi magyar társadalom felelősségi körébe utalják.
Vagyis, ha egy cigány beköltözik a magántulajdonodba, ellopja a személyes tárgyaidat, vagy erőszakot tesz rajtad vagy ismerőseiden, akkor is te vagy a hibás, neked legyen bűntudatod, mert ha másképpen értékeled a helyzeted, akkor rasszista vagy. Hála a közel négyezer éves sumér Ur Nammu és Urukagina óta alkalmazott, és mind a mai napig fennálló jogalkotási filozófiának, amely szerint: „a törvény a nép kollektív érzését hivatott védeni, ezért a bűntett nem más, mint a kollektív érzések megsértése az egyedek és a csoportok részéről”.
A büntető jogalkalmazásban, ezután sem adhatnak felmentést sem a megélhetési bűnözésnek, sem pedig a szociálisan hátrányos helyzetükre hivatkozó normasértő társadalmi csoportoknak vagy etnikumoknak. A cigánysággal kapcsolatos politikai aspirációk és konspirációk, már-már odáig jutottak, - hiszen legalább 600.000 szavazatról van szó -, hogy ezen a területen az anómia állapota alakult ki. Emile Durkheim szociológus anómia elmélete szerint a deviancia oka a társadalmi normák meggyengülése, az elidegenedés (anómia elmélet). Vagyis a magyar társadalom ezen a területen egy olyan szakaszba lépett, amelyben fokozatosan elveszíti ellenőrző szerepét a cigányság felett, ami által, mind a cigányságon belül, mind pedig a cigányságot körülvevő többségi társadalomban a dezintegráció, a rendetlenség, a káosz válik jellemzővé. Ez a káoszhangulat váltja ki a magyar társadalom igényesebb csoportjaiban azt az egészséges válaszreakciót, amely a rend és jogbiztonság helyreállítása érdekében életre hívja saját szervezeti és önvédelmi egységeit.
A kádári diktatúra és a rendszerváltás politikai és anyagi haszonélvezői saját politikai köreiknek megfelelve ezt a helyzetet használják ki. A média orgánumokat teljesen ellenőrzésük alatt tartva a magyar társadalom önvédelmi jogát, természetes és egészséges társadalmi reakcióit a legaljasabb módón torzítva tárják a hazai és nemzetközi nyilvánosság elé. Felcserélik az okot az okozattal. A magyar sajtó egykori New York palotás, Siklósi Norbert féle fészekalja és társulata és ezek rokonsága és leszármazottai számára minden jó, minden támogatott, amely az értéket és igazságot követő és követelő nemzeti oldal számára felháborító, káros és elutasítandó. A magyarországi cigányság a közelgő tényleges nómenklatúra váltás küszöbén a „minél rosszabb annál jobb “ erkölcstelen politikai játszma eszközévé vált.
