Vágó István nem hazafiatlan!
VÁGÓNAK nem hazája Magyarország, hanem egy galuti, kényszer száműzetésbeli tartózkodási hely. Olyan hely ahová az ókori államát kényszerből elveszített zsidóság Magyarországon menedékre lelt népességhányada ideiglenesen megtelepedett. Erre az átmeneti letelepedésre többnyire a 19. században került sor. 1782-ben még 80 ezer zsidót számláltak Magyarországon, 1903-ra ez a szám egy millió fölé emelkedett, vagyis 130 év alatt megtizenháromszorozódott. Ezzel Kelet-Közép- Európa legnagyobb galuti zsidó közössége Magyarországon alakult ki.
A zsidók hazája Izrael! VÁGÓ ISTVÁN tehát hazafi. Csak éppen nem magyar, hanem zsidó hazafi. Itt csupán egzisztenciális, anyagi okok és kényelmi szempontok miatt él, mivel Izraelben nem lehet minden zsidó újságíró, zeneesztéta, szerkesztő, irodalomtörténész, reklámszakember, szociológus, emberjogi aktivista, környezetvédő, rendező, politológus, média személyiség, bankár. Ott Izraelben, a zsidóságnak elsődleges értéket is elő kell állítani. Dolgozniuk kell az iparban, a mezőgazdaságban egyaránt. Ezt tudják a magyarországi zsidók és ezért sem sietnek tényleges hazájukba aliyázni. TEHÁT ezek figyelembevételével ÍGY KELL ÉRTELMEZNI Vágó Istvánt és Vágó társainak, etnikai, vallási eredet és történelmi sorsközösségének magatartását. A "Vágófélék" nem tudtak azonosulni az őket körülvevő magyar nemzeti szellemmel. EZ IS ÉRTHETŐ! Érthető azon egyszerű oknál fogva,mivel ez a magyar nemzeti szellem nem az övék. Hiszen a zsidóság történelmi sorsközösségének történelemtudata egyedi, és egészen más történelmi gyökerekkel rendelkezik,mint a zsidóságot körülvevő magyarságé. Egy idegen etnikai és kulturális, történelmi eredetközösségtől pedig nem lehet kikövetelni azt, hogy magyar történelmi kérdésekben úgy, mint például Trianon, ugyanolyan lelkesedést tanúsítson, mint mi magyarok, ahol ez természetes megnyilvánulás, hiszen saját történelmünkről és saját őseink hazájáról van szó. Legyünk higgadtak és tárgyilagosak! Az elmúlt évszázadokban, a 18.-19. században, Magyarországra került zsidó emberek leszármazottjai, hogyan is érezhetnék sajátjuknak a magyarság és Magyarország történelmét? Hogyan érezhetnék őseiknek a magyarság őseit, amikor ezekhez az egykoron Magyarországra bevándorolt felmenőiket, sem történelmi szálak, sem pedig genealógiai alapok nem kötötték és nem kötik. Ezeket a személyeket és csoportokat érdekeik, a hivatkozott ragaszkodás és vonzalom ellenére, általában az országhoz, mint fizikai térhez fűzik, de mindez a magyar nép a magyar etnikum iránti lojalitás és lelki azonosulás nélkül. A vezetéknév megmagyarosítás, még nem jelent magyarrá válást. A magyar állampolgári jogállás, elsősorban igazgatási, államigazgatási és nem etnikai, eredetközösségbeli hovatartozás kérdése. A magyar név nem jelent magyarságot! mint például Kohn Béla -Kun Bélára, Eisenberger Benjámin- Péter Gáborra, Lőwy Vladimir -Farkas Vladimírra, Klein Antal-Apró Antal. stb. (végeláthatatlan a sor). Ugyan így, azért mert valaki felvesz héber nevet, attól még nem lesz zsidó,ha ténylegesen nem tárózik a zsidó eredetközösséghez. Ezektől a magyar állampolgároktól, csupán a lojalitást lehet elvárni. Amelyet egyre kevésbé tapasztalunk. Sőt ezek részéről napjainkra már határozottan ellenséges megnyilvánulások is tetten érhetők, ahogy többek között Vágónál is!
http://i.imgur.com/12kw5cD.jpg
