dr. nemes albisi Csomóss Miklós fogorvos.(1898 Mezőkapus,Erdély-1973 Svájc)
Szépapám nemes karatnai és altorjai Bodó János egyik unokája. Édesapja albisi Csomoss Jenő anyai vonalán, nemes karatnai-altorjai Bodó Róza oldalán törzsökös magyarországi, Tolna megyei, majd a török hódoltság idején 16. századtól, Erdélybe került háromszéki, illetve Felső-Fehér megyei "possessionata nobilitate" földbirtokos nemes család. Apai oldalon az erdélyi székely albisi Csomoss armális nemesek leszármazottja, akik címeres nemeslevelüket 1629.Július 24-én Habsburg Ferdinándtól kapták (Liber Armurum Hungariae 169.T.5 Csomoss Mihály és felesége Versendy Borbála és gyermekeik. Gen. Füzetek 1904. évf.109. lap) A Magyar Közösség legelső asztaltársaságainak a tagja. A húszas években az első magyar nemzeti szocialista párt alapítója volt. Az ő vezetésével 1928-ban létesült elsőként nemzetiszocialista párt Magyarországon. Szálasi Ferencék és a magyarosított nevű németbarát svábok pártba szivárgása előtt, 1938-ig a Nyilaskeresztes Párt igazgatója volt. 1930 őszén jelent meg Csomoss Miklós : "Mit akar a Magyar Nemzeti Szocialista Párt?" című röpirata.
A röpirat lényegi gondolatai és alcímei:
„Magyarország a magyaroké legyen!
Magyarország sorsáról csak a magyar milliók dönthessenek!
Friss vért a közéletbe!
Gazdasági és társadalmi megújhodást!"
Az első oldalon található a párt vezérkarának névsora. Országos elnök: dr. Szász Béla, a községi párt igazgatója: dr. Janda Iván, az országos párttitkár: Csomoss Miklós, a vidéki szervezetek igazgatója pedig: Szabó Bertalan. A községi párt elnökségének a címe: VII, Múzeum körút 10. II. em. 2. Ez azonos a Bartha Miklós Társaság egyesületi helyiségével. Itt lehet jelentkezni a pártba, valamint Kiss Istvánnál, Szabó Bertalannál, dr. Tompa Kálmánnál, Illyés Gyulánál, Somody Pálnál. A 26 tagú névsorból emeljük ki még dr. Rátkay Kálmán, Szathmáry Sándor és Áfra Nagy János (statisztikus kutató) nevét. A program elsősorban a nincstelenekre és leigázottakra épít: „Mozduljunk meg végre mi, névtelen milliók, a magyar Kánaán robotosai, akiket eddig sem a kormányhatalom, sem a vörös nemzetköziség, sem a germán klerikalizmus, sem pedig a liberális nehéztőke semmibe sem vett." Még egy mondat, a 8. lapról, mely különösen közel állhatott Illyés Gyulához: „Még ha átmenetileg rázkódtatással is járna, meg kell szüntetni a nagybirtokot, mert a legsúlyosabb nemzetpolitikai érdekek ezt követelik." (Köszönettel tartozunk Nagy Csabának azért, hogy a tulajdonában lévő röpirat tanulmányozását lehetővé tette.) Egy 1930. november 13-ai szigorúan bizalmas jelentés a párt vezetői között említi Illés (!) Gyulát, aki „a Menczer-féle bolseviki sejtmozgalom egyik volt vezetője" (OL K. 149-1930-7-5951). Tudjuk, emiatt emigrált a költő 1921 őszén. Illyés minden bizonnyal csak néhány hónapig volt Szász Béla pártjával kapcsolatban. Erre is magyarázatot ad idézett 1935-ös vallomása, amely így folytatódik: „Tehát én vagyok a fix pont, a világ hullámzik körülöttem. Amelyik eltávolodik tőlem, azt nem én hagyom ott,hanem az lesz árulója az én problémámnak. Különben fütyülök az egyének véleményére, akik szintén »fix pontok«. A történelem »ítél«.
Megjegyzem, hogy Dr. Csomoss Miklós felmenői az erdélyi Ádámoson éltek. Dédapjának ( az én szépapámnak) itt volt kúriája, ahonnan, mint ügyvéd járt át Kis-Küküllő megye központjába Dicsőszentmártonba és Erzsébetvárosba. Ez a terület az Erdélybe telepedett örmények központja volt, ahol Szálasi apai felmenői az örmény Szaljosjánok, illetve Szaljosiánok megtelepedtek.
Dr. Csomoss Miklós pártbeli alapítótársa, Szűts Iván javaslatára vették be jelképeik közé a zöld inget, hogy a szociáldemokraták félkatonai sportszervezetének kék ingeseit ellenpontozni tudják. A szociáldemokrata "Barátság!" helyett a "Bátorság!" köszöntést vezették be, ehhez pedig a marxista munkásmozgalmak ökölbe szorított feltartott keze helyett olasz mintára a "római köszöntést" társították. Ez a párt azonban valójában csak egy vitakör volt, szélesebb merítésben nem tudtak támogatókat szerezni. 1930-ban kapott új lendületet a nemzetiszocialista mozgalom Magyarországon. Az ugyancsak a korábbi "ellenforradalmi" mozgalmakból induló Böszörmény Zoltán vezetésével alakult egy párt, Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt néven. Ők barna inget viseltek, de az eredeti náci zászlót nem teljesen vették át, a benne levő horogkeresztet zöld színűre festették át, ezzel mintegy a magyar nemzeti trikolór nemzetiszocialista metamorfózisát mutatva fel. Miután azonban a belügyminiszter ezt 1933-ban, mint idegen állam jelképét betiltotta, kaszáskeresztté alakították át a horogkeresztet, tekintve, hogy főként az Alföldi szegényparasztság köréből szerezték támogatóikat. Az egy évvel korábban ebből a pártból kivált Meskó Zoltán, aki a belügyminiszteri tiltásig szintén zöld horogkeresztet használt, a tiltás után a nyilaskeresztet választotta új pártja jelképéül, s ezzel a későbbiekben kiérdemelte a kortársak között az "ősnyilas" elnevezést. Szintén ő volt, aki a zöld inget bevitte a parlamentbe. Ezzel kialakult a hazai nemzetiszocializmus alapvető jelképrendszere, amit később rövid habozás után a Szálasi-féle nyilas pártformáció is átvett.
Dr. Csomoss Miklós 1939-ben a túlzott német befolyás miatt kilépett a pártból és Bajcsy-Zsilinszky Endre táborához csatlakozott. Támogatta a népi mozgalmat és a Bartha Miklós Társaságban kapcsolatba került a munkásmozgalom Demény Pál, illetve Weisshaus Aladár vonalán működő képviselőivel. Az ellenállási mozgalom aktív tagja volt. A Magyar Hazafiak Szabadság Szövetségének alapítója és vezetője. Nyilas puccs után bujdosásra kényszerült. Az ellenállásban szoros kapcsolatban állt Bajcsy-Zsilinszky Endrével, és Fall Endrével, a Revíziós Liga elnökével, aki egyik irányítója volt annak a titkos diplomáciai hálózatnak, amelyik a semleges országokban működött és a szövetséges hatalmakkal igyekezett fegyverszüneti megállapodásra jutni. Dr.Csomoss Miklósnak jelentős szerepe volt Fall Endre későbbi bujtatásában is. Előkészítője a Faust Imréről elnevezett Faust küldöttségnek. Horthy által Moszkvába küldött fegyverszüneti küldöttség egyik tagja volt Szent-Miklóssy István vezérkar őrnagy mellett. Dr.Csomoss Miklós barátját, harcostársát Bajcsy-Zsilinszky Endrét rejtegette a nyilasok és a Gestapo elöl. Háború után megalakította a "Nemzeti Ellenállásban Részt vettek Szövetségét". Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete értelmében a nemzeti ellenállási mozgalomban szerzett érdemek elismeréséül tagja lett annak a 60 főből álló társulatnak, akikből igazoló bizottságok alakíthatók.
Dr. Csomoss Miklós a "Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége" köré tömörülő társaságból szervezte, majd alapította az "Ellenállási Mozgalom Barátainak Szövetségét". Arany Bálint, Dr.Donáth György, Dr. Csomoss Miklós, Szent-Iványi Domokos és Szent-Miklóssy István irányításával 1945 után a Magyar Testvéri Közösség újjászerveződött, főként azzal az elképzeléssel, hogy az oroszok kivonulása után „igazi magyarok” vegyék át az ország vezetését. Míg 1945 előtt a Közösség politikája főként a sváb befolyás háttérbe szorítására irányult, addig politikájukat 1945 után, az 1919-es moszkovita judeobolsevik zsidósággal kapcsolatos előítéletekből táplálkozó bizonyos enyhe antiszemitizmus jellemezte, ami azonban nem zárta ki azt, hogy kapcsolatban álltak jelentős és köztiszteletben álló zsidó származású polgári politikusokkal. A mozgalom inkább antikommunista volt, semmint antiszemita. A Közösség vezetői 1945 nyarától kezdve Arany Bálint lakásán találkoztak. Aranyhoz főként az alábbi közösségi tagok jártak: Héder János mérnök, Kiss Károly mérnök, Saláta Kálmán kisgazdapárti képviselő, Szent-Iványi Domokos, Donáth György és Szent-Miklóssy István. Összeesküvésről nem volt szó, inkább bizalmas baráti beszélgetésekről. Főleg arról tanácskoztak, miként lehet újjáalakítani az országot az oroszok kivonulása után s főleg arról, miképpen lehetne megakadályozni egy esetleges fegyveres kommunista puccskísérletet. E célból a tanácskozásaikba bevontak néhány régi, Horthy korszakbeli tisztet, így Dálnoki Veress Lajos vezérezredest és András Károly vezérőrnagyot. 1946 október elején bizalmas körben kiadtak és köröztettek egy illegális röpiratot, amely rövidesen a Pálffy-Oesterreicher tábornok vezetése alatt áll katonapolitikai osztály kezébe került, s ürügyül szolgált a Magyar Kommunista Pártnak egy nagyarányú koncepciós per kidolgozására.1946 decemberében – néhány nappal karácsony előtt – Kovács Béla főtitkár arról informálta Nagy Ferencet telefonon, hogy a katonapolitikai osztály letartóztatta Arany Bálintot és Szent-Iványi Domokost. Nagy Ferenc magához kérette Bartha Albert honvédelmi minisztert, aki még semmit sem tudott a letartóztatásokról. A miniszterelnök azután hívatta Pálffy Györgyöt, a katonapolitikai osztály vezetőjét s felelősségre vonta, amiért e letartóztatásokat nem jelentette be felettesének. Megállapodtak abban, hogy Bartha elmegy a katonapolitikai osztály fogdájába és személyesen beszél a foglyokkal. Másnap azonban Pálffy azt közölte Bartha Albert honvédelmi miniszterrel, hogy Vlagyimir Petrovics Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnökhelyettese nem engedi meg, hogy a honvédelmi miniszter beszéljen a foglyokkal. Amikor Nagy Ferenc ezért szemrehányás tett Szviridovnak, utóbbi letagadta, hogy bármilyen utasítást adott volna Pálffy-Oesterreichernek. Ettől felbátorodva Nagy Ferenc miniszterelnök, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnöke. elrendelte fegyelmi bizottság összehívását Pálffy ügyének kivizsgálására. Ekkor Nagy Ferencet felkereste Kondratov tábornok, a SZEB mellé beosztott NKVD-tiszt és közölte a Pálffy elleni fegyelmi eljárás azonnal beszüntetését. Hozzátette: „Amennyiben miniszterelnök úr nem rendeli el a vizsgálat megszüntetését, akkor az egész összeesküvési ügyet a szovjet katonai rendőrség fogja kézbe venni.” Nagy Ferenc ezután leállította a Pálffy elleni vizsgálatot.
1947. januárjában a Magyar Közösséggel kapcsolatos összeesküvés vádjával, Dr. Csomoss Miklóst, mint amerikai hírszerzőt letartóztatták. A hamis vád ellene az volt, hogy adatokat gyűjtött a szovjet csapatokról. Átadták a szovjet hatóságoknak. A Szovjet Hadsereg Katonai Törvényszéke 1947-ben 20 évi szabadságvesztésre ítélte. 1955 végén tért haza a szovjet fogságból. A forradalom után Svájcba emigrált. Lánya és két unokája ott él. 1973-ban hunyt el Svájcban.
