EZ LENNE A MAGYARSÁG "ANTISZEMITIZMUSA"?

A XIII. században, a középkori Európában, Árpád-házi IV. Béla , Babenbergi Frigyes osztrák herceg 1244. évi ausztriai privilégiumának magyar adaptációjaként, elsőként bocsátotta ki 1251-ben a Magyarországra korábban behívott, majd megtelepedett zsidóknak szóló szabadságlevelét. Ez szabályozta jogviszonyukat, szabad vallásgyakorlatukat, pap és bíróválasztási jogukat, zsinagógatartási jussukat, társadalmi helyzetüket. Ezen privilégiumok, alapján és ennek jogbiztonsága mellett alakulhatott ki a kor egyik legnagyobb zsidó közössége az ország fővárosában, a középkori Budavárban. Itt épült fel a középkori Európa Regensburg utáni második legnagyobb zsinagógája.

Pesten található a világ legszebb és legnagyobb neológ zsinagógája. Itt működik a világ egyetlen, egyben világhírű neológ Rabbiképző egyeteme, a Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem. Közép-Európában itt van a legnagyobb izraeli tőkebefektetés, ingatlan tulajdonlás. Működnek a Jesivák, az ortodoxia. Kiválóan működik a zsidóság kulturális és szociális intézményrendszere. Sorra újítják fel a korábban romos zsinagógákat. A zsidóság reneszánszát éli. Nemzetközi ZSIDÓ fesztiválokat tartanak. A Spinoza zsidó kulturális és gasztronómiai étteremben csak foglalással lehet asztalt kapni.
Magyarországon nincs antiszemitizmus! Ja! Hogy van zsidózás! Az elmúlt kétezer év alatt mikor nem volt?
Tomás de Torquemada is halachikus értelemben zsidó volt mégis zsidózott!
Marx teljesen zsidó volt, mégis megírta a "Judenfrage" zsidókérdés című tanulmányát. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, minden idők legtöbb nyelvére lefordított és legolvasottabb orosz írója szintén zsidózott a "Jevrejszkaja Vaprosz" (fonetikusan) zsidókérdés című írásában. De zsidózott Luther is a "Von den Juden und ihren Lügen", Zsidók és hazugságaik,1543-ban megjelent munkájában és Fredrich Hörderlin is Wagnerről nem is beszélve, de nem sorolom mert hetekig írhatnám a neveket!

Mit mondtak híres emberek a zsidókról ?

2000 ÉV ANTISZEMITIZMUSA

Bizony zsidóztak, de ez a "zsidózás" inkább volt valamiféle "Judeokriticizmus", mintsem antiszemitizmus!
A vészkorszak borzalmai mindig testidegen volt és maradt a magyar kultúrában. Bizonyíthatóan ez a német megszállás alatti nyilas rémuralom, magyarországi, magyarosított nevű nácibarát, sváb gyökerű tisztikarának bűntette volt. Olyan bűncselekmény, amelyért az egész magyarságnak fizetni kellett.
A zsidóság magyar nemzethez lojális része, és a diaspóra magyarérzületű zsidósága a nemzetközi magyar lobbi egyik zászlóshajója. A magyar zsidóság a hazai társadalmi fejlődésnek mindig értékes tagja de egyben motorja is volt, és remélhetően a jövőben is az marad. A magyar történelemben, a hétköznapok történéseiben, a történelem hétköznapjaiban mindig voltak idegen szívű magyarok és magyar szívű idegenek.
KIK EZEK AZ IDEGENSZÍVŰ HONFITÁRSAINK?
Legyen az bármilyen szervezet, csoportosulás, formáció, sajtó, ect, ect, Magyarországon, ha abban NEM a Bauer, Anrassew, Mihancsik típusú emberek, a Galamus kiscsoportosok, Becker, Bánó, Mészáros, Aczél, Heller, Konrád, Vásárhelyi, Várkonyi félék szellemi és morfológiai közösségének egyedei vannak döntési és képviseleti pozícióban, és nem ők a hangadók, akkor, az ilyen szervezet hamar kap, enyhébb esetben antidemokratikus, más esetekben viszont: náci, kirekesztő, rasszista, fasiszta, intoleráns és szélsőséges minősítést. Tehát olyan helyek ahol a fenti típusokat nem találod vezető vagy meghatározó pozícióban, viszont sok magyar nemzeti jelképpel, szimbolikával találkozol, gyakran hangzik el a Magyar Himnusz, a Szózat, a Székely Himnusz, Wass Albert vers, Szabó Dezső idézet, akkor ez minden esetben kirekesztő, irredenta, soviniszta és náci gyanús dolog lesz, - az IDEGEBSZÍVŰ HONFITÁRSAINK - szerint!

IDEGEBSZÍVŰ HONFITÁRSAINK számára az idegen hangzású, vagy egykoron magyarosított nevek, a baloldali kötődés, a régi bolsevik családi hagyományok, a vészkorszakban való egykori hátrányos családi érintettség, a Kádár korszakban való bizalmas pozíciók, mind-mind csupa kiváló besorolást kapnak és a demokratikus érzékenység, a liberális tolerancia, az európaiság és haladás valamint humanizmus legfőbb ismérvei lesznek.

De konkrétan kik ezek?

Magyarországon csupán a "galut" (száműzetés, szétszóratottság) rózsadombi luxus kényelmében élő konjunktúra zsidók rettegnek, akik arra gondolnak, hogy mi lenne velük, ha szavukon fogná valaki és valóban meg kellene venni az "aliához" (Erec Jiszrael földjére való visszatéréshez) szóló repülőjegyet, és nem lehetne tovább a nagy seftelések leplezésére az állítólagos "kirekesztésre" hivatkozva, meg teátrális műfelháborodások közben a vészkorszak mögé bújni és örökösen 1944-re hivatkozni! Mi lenne, ha kiesnének a bulvár médiák kávészagú süketeléséből? Kiesnének végre a megmondó emberek pozíciójából? Állas nélkül maradnának, mert senki nem tartana igényt emészthetetlen "esztétikájukra" annak tudományossággal leöntött magyarázataira. Semmi olyanra, amelyből oly könnyedén eddig meg lehetett élni, de mindig idegenül hatott, mert soha nem volt igazán magyar! A sokat szenvedett és megalázott magyar nép a bolsevik hagyományokból táplálkozó konjunktúra és kivagyi divat zsidók nemzetellenessége, a hazaárulása, a devianciák támogatása, a nemzet rombolás, és az arrogancia, az idegenszívűség miatt vált ezen szűk, de annál hangosabb zsidó réteg jogos kritikusává!

Minden híresztelés ellenére Magyarországon zsidóként is lehet becsületesen, magyar szívvel és elkötelezettséggel, hűséggel Istent és a nemzetet egyidejűleg szolgálni. Igaz ez nem fizet olyan jól, erre nem vevő a bulvár! A liberális konjunktúra, undok zsidóság, amelyet bizonyos párttömörülés fémjelezett, se a nemzetet, se az Örökkévalót nem szolgálta és szolgálja, ezért megmérettetett és könnyűnek találtatott. Politikusaik a gyehenna tüzébe és a felejtés bugyrába valók!

HOVA MÉLYEDNEK és KAPASZKODNAK EZEN UNDOK-ZSIDÓK GYÖKEREI?

Abba a korba és eseménybe mélyednek, amikor kilencvenegy évvel ezelőtt 1919. március 21-én a saját hitét és kultúráját megtagadó vérszomjas bosszúvágyó emberi horda az őt befogadó magyar nép ellen szövetkezett. Belegázolt a nemzet lelkébe és elhintette az antiszemitizmus mákonyát.
J e s á j a h u / Ézsaiás próféta a zsidósághoz címzett intő szavai több évezred távolságából kiáltottak a XX. század zsidósága felé: "rombolóid és pusztítóid közüled származnak"!
Kun (Kohn) Béla, Pogány (Schwartz) József, Szamuely (Samuel) Tibor, Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, Lukács (Löwinger) György, Ágoston (Augenstein) Péter stb. 1919 márciusában a vörös bolsevikok, a bőrkabátos komisszár dédapák, a mai magyarországi közélet egykori szellemi és biológiai felmenői és rokonai elindultak szétrúgni és legázolni mindent, ami magyar volt és nemzeti.

A Tanácsköztársaságnak nevezett proli diktatúra bőrkabátos keretlegényei nem csupán a magyar nemzet fiait, a magyar parasztokat terrorizálták, hanem a magyar nemzett részévé vált, de ugyanakkor a hitéhez és kultúrájához ragaszkodó hithű zsidóságot is megfélemlítették, és ott pusztították ahol csak lehetett.

Nos a "mi" folyton folyvást "antiszemitázó" rikoltozó undok-zsidóinknak ezek a történelmi és családi gyökerei.

Egyszerűen és röviden LEHETETLEN ŐKET SZERETNI!
Próbáljanak először megváltozni, ha csak a látszat kedvéért is, de a békesség miatt feltétlenül.

Ne rohangáljanak a különféle chartáikkal a VII. kerülettől a Lipóciának nevezett Újlipótvároson át egészen a jeruzsálemi Wiesenthal Központig és a nyugati sajtós kapcsolataikhoz, mindenféle hisztérikus szövegekkel, a belvárosi kávéházakban kiötlött rémtörténetekkel és egyéb baromságokkal! A jelen pillanatban az lenne a legjobb, ha hallgatnának és önvizsgálatot tartanának, mert az soha nem árt!

Karatnai Bodó Attila

 (Folytatás II.rész, KASTL Magyar Gimnázium, 2002. levél a Külügyminisztériumhoz)

A Magyar Iskolabizottság kezdeményezte, hogy a védnökök és állami támogatók feltüntetésével a gimnázium falára magyar és német nyelven a következő felirattal gránit emléktábla kerüljön:

"A magyarság bajorországi gimnáziuma a bolsevizmus által elüldözött és az1956-os forradalom és szabadságharc leverése után emigrációba kényszerített magyarok és az őket befogadó  bajorok és a Német szövetségi állam összefogásával jött létre.Ez az iskola a határokon átívelő magyar szellemi kultúra része, annak egyik intézményesített formája és a magyar emigráció történetének elidegeníthetetlen értéke. A világ megannyi országában élő magyar családok gyermekei és a magyar kultúra iránt érdeklődő diákok: merítsenek erőt a múltból, tudásukkal teremtsenek értéket a jelennek, tetteikkel erősítsék tovább a magyar-bajor ezeréves barátságot."

A szöveget lektorálta:

Prof. Dr. Pomogáts Béla,

a Magyar Írószövetség volt elnöke a Magyar Anyanyelvi Konferencia Elnöke, a Kastl Gimnázium barátja.

A tábla szövegezését elfogadta:

Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége (VMPSZVSZ), társelnöke Esztergár Pál és Bárány Eszter,

a Magyar Politikai Elítéltek Közössége (PEK), Petrusz Tibor ügyvezető elnök,

a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) elnöke Vasvári Vilmos,

a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) Regéczy Nagy László elnök,

az 56-os országos Szövetség elnöke Sinkovics Gyula,

a Közép-Európa Club Pannónia (KEP) ügyvezető elnöke dr. Czeglédi József.

Az emléktábla avatással egyidejűleg az egykori emigránsokat és a szórványmagyarságot képviselő szervezetek, valamint a magyar állami és kormányzati szervek képviselői különféle kitüntetésekkel, emléktárgyakkal köszönik meg azt a testvéri szeretetet, amely már fél évszázada fűzi össze az itt tanuló diákokat és a település lakóit.

Elismerésben részesülnek azok a bajor politikusok is, akik tevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárultak a magyar-bajor kulturális kapcsolatok sikeréhez.

A magyar iskolarendszer magas színvonalon történő fenntartása

minden magyar irányítású oktatási intézményt kötelez

Egy adott iskola a környező társadalom és az intézményt körülvevő kultúra tükre. Itt képződik le a múlt és itt ölt testet a jelen problematikája. Ezen a helyen bukhat el vagy épülhet fel egy sikeres jövő. Ezt a felelősséget hordozza az egyetlen nyugat-európai nemzetközi magyar gimnáziumot irányító Magyar Iskolabizottság elnöksége is.

Az iskola több mit fél évszázadon át egészen napjainkig a dél-német és a magyar oktatás és kultúra között egy átvitt értelemben vett hídnak a szerepét töltötte be. A közép és kelet-európai bolsevikdiktatúrák megszűnése után a nyugat-európai magyar emigráció helyzete és szerepe is megváltozott, politikai értelemben vett tartalma megszűnt. Ezek a csoportok, mint színes hagyományápoló kulturális és identitást őrző nemzeti közösségek vannak jelen az őket befogadó társadalom életében. Magyarország Európai Unióba való belépésével az egyetlen nyugat-európai magyar gimnáziumban is lényegi változások következtek be. A hangsúly másra helyeződött, a horizontok kiszélesedtek. Az a szimbolikus értelembe vett híd, amely a dél-német és a magyar kultúrát volt hivatva összekötni, most térben és mondanivalóban lényegesen távolibb és szélesebb dimenziókon fog átívelni. A magyarság történelme során mindig közvetítő szerepet játszott kelet és nyugat között.

Az intézmény jövője

A keleti magaskultúrák génekig beágyazott hatásaként fellelhető távoli etnikai összetartozási tudat, és az egykori közös hitvilág, eredetmítosz, a hagyományok, a pentaton dallamok és a közösnek tartott neves ősök tisztelete avatja a magyarság egyetlen nyugat-európai iskoláját a Kastl Nemzetközi Magyar Gimnáziumot és Internátust hiteles hellyé, azon keleti népek és kultúrák és vallási irányok előtt, akik részint már Nyugat-Európában élnek, vagy majd ezután fognak itt letelepedni, munkát vállalni, vállalkozásokat, üzleti kapcsolatokat létesíteni.

Intézményünk vezetése azt a célt tűzte maga elé, hogy a jövőben nálunk tanuló különféle kultúrák gyermekeit a befogadó magyar közösség szeretetével és türelmével úgy integrálja az európai kultúrába és társadalomba, hogy azok érzelmi sérülésektől mentesen megőrizzék etnikai, kulturális és vallási identitásukat, miközben az összetartozási érzésük egyre erősödik. Határozott meggyőződésünk, hogy a spirituális háttér hiteles fenntartása és ápolása mellett lehet sikeres pedagógiai eredményeket és megalapozott tudást elérni.

A magyar és német nyelvi közegben különféle, a magyar kultúrához vagy kulturális gyökerekhez valamilyen módon kötődő különféle kultúrákat képviselő és különféle vallást gyakorló diákjaink a kilenc éven át együtt töltött diákévek során megismerik egymás hitéletét és egymás történelmét.

Intézményünk a különbségek megismertetésével és kölcsönös elfogadásával fogja megteremteni azt az egységet, amelynek középpontjában a szeretet, a másik elfogadása és a tudás megszerzése iránti vágy áll.

A Kastl Gimnáziumban nem kell megtagadni a vallást, elleplezni a hitet, a kulturális és etnikai gyökereket. A történelem vihara olykor végigtarol, de az erős gyökér mindig kihajt és új életre kel. Csak azoknak lesz jövőjük, akik számon tartják múltjukat, megértik és elfogadják egymást, és tudással vértezik jelenüket.¨

Mit kér az Iskolabizottság a Magyar kormányzati szervektől, kiemelten a Külügyminisztériumtól ?

Az oktatási feladatokat 19 tanár látja el átlagosan heti 25-30 órában.

Legalább kilenc fő jól képzett magyarországi tanárra, bölcsész és természettudományi karon

,valamint Testnevelési egyetemet végző gyakornokokra lenne szükségünk ahhoz, hogy a számos országból nálunk tanuló diákok a tőlünk elvárható magas szintű nevelésben és oktatásban részesüljenek.

Kérjük, hogy a Magyar-bajor Kormányközi Vegyes bizottság Kastlra vonatkozó fejezetében a tanárok, nevelőtanárok és gyakornokok kiküldésének, fogadásának bajor részről történő engedélyezését, keretszámok meghatározásával vagy egyéb könnyítésekkel egyszerűsítsék. Az egyetlen nyugat-európai nemzetközi iskolájának igényeinek jogosságáról ne a helyi hivatalok, hatóságok döntsenek. Külön kiemelt figyelmet kapjon a német nemzetiségi iskolákban tanító pedagógusok továbbképzése is.

Váljon lehetővé és egyszerűvé a tanár- és diákcsere. Kastl várhegyen lévő intézményünk lehetőségeit minél hatékonyabban használják ki, ezzel állítsák azt a magyar kulturális érdekek szolgálatába. Az EU területén hozzávetőlegesen háromszázezer magyar vagy részben magyar identitású adófizető polgár él, ebből megközelítően 150 000 személy Németországban. Ehhez jönnek még a németországi magyar vállalkozások adóbefizetései.  Ezek  -véleményünk szerint- elegendő forrást biztosítanak ahhoz, hogy a magyarság egyetlen nyugat-európai oktatási intézménye évi 600.000 –800.000 euró kultúra-fenntartó és oktatásfejlesztő támogatást, tulajdonképpen visszatérítést kapjon központilag a Német Szövetségi Kormányzattól.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az Iskolabizottság, mint irányító testület, valamint a védnöki testület, az ezeket alkotó szervezetek megismerjék a kormányzati és politikai tényezők Kastl magyar Gimnáziummal kapcsolatban kialakított rövid és hosszú távú elképzeléseit. :

Szánnak–e kormányzati szinten az iskola számára valamilyen szerepet a magyar-bajor kapcsolatokban?

Kaphat-e olyan megbecsülést és anyagi támogatást az iskola, mint bármelyik nyugaton és a tengerentúlon működő magyar kulturális intézmény?

Támogatná-e a kormányzat azt, hogy a Kastl gimnázium magyar-bajor oktatási-kulturális központtá alakuljon és ezzel együtt egyéb eseményeknek is helyet adjon? Tervezzük, hogy a nagy sikerű „Magyar-bajor történelem ezer éve kiállítás” fotó anyagát állandó    kiállításként a gimnázium területén a település bevonásával felállítjuk.

Szakmai segítséget kérünk ahhoz, hogy iskolánk - magyar, de egyben nemzetközi jellegére tekintettel sikeresen szerepeljen különféle EU pályázatokon.

Kérjük a külügy és az oktatási tárcát, hogy munkatársaival keresse fel iskolánkat és     egy un. közös bejáráson vegyen részt.

Kérjük, hogy a hatékony kapcsolattartás érdekében a Magyar Iskolaegyesület a Külügyminisztérium, valamint egyéb szervezetekkel való egyeztetéssel -lehetőség szerint- Püspök László, volt bajorországi főkonzult szíveskedjenek megbízni, aki egyben az Iskolaegyesület tagja is és számunkra mindig sok segítséget nyújtott.

A későbbiekben különböző rendezvényeinken a müncheni főkonzulátus munkatársai vegyenek részt, őket mindig szeretettel várjuk. 

Közös koncepció kialakítására lenne szükség ahhoz, hogy a magyar emigráció történetéhezszervesen kötődő, a határokon átívelő magyar szellemi kultúrához tartozó, egyedülálló oktatási intézménynek, a dél-német térségben, a magyarság számára oly fontos kultúrpolitikai és kultúr-diplomáciai szerepe még hatékonyabbá váljon. Ebben a tárgykörben olyan konferencia megtartását kérjük, ahol a különböző tárcák és szervezetek együtt dolgozhatnák ki az intézmény jövőjét  kultúrpolitikai és kultúr-diplomáciai szerepe még hatékonyabbá váljon.

a félévszázados hagyománynak, és a különleges helyzetnek megfelelően, egy olyan határokon átívelő, magas színvonalon működő gimnáziumot akarunk, amely mind a magyar, mind pedig a bajor oktatási szempontoknak megfelel, de emellett a korábbi sikeres kultúrdiplomáciai feladatát is betöltheti

Igen Tisztelt Államtitkár Úr!

Ehhez a munkához kérjük az Ön és a Magyar kormány kül-és kultúrpolitikai irányítóinak támogatását.

Nagy tisztelettel a Magyar Iskolabizottság nevében és teljes felhatalmazásával:

ügyvezető igazgató, az Iskolabizottság alelnöke

 UTÓIRAT:

A gimnázium 2006-ban bezárt , emléktábla nem készült. Az iskola 2010-ben, Postmus megkapta a " Magyar Örökség Díjat"

  VOLT EGYSZER EGY MAGYAR GIMNÁZIUM BAJORORSZÁGBAN

Magyar Külügyminisztérium Bársony András politikai államtitkár részére.   2002.ben készült anyag. (dokumentumok)

Az intézményalapító Magyar Iskolabizottság (USV e.V.)

másodelnökének: Bodó Kirchsteuer Attila levele 2002. év

   Az arculcsapott nyugati magyarság  

 Az 1947-ben alapított Magyar Iskolaegyesület (USV e.V.) Nyugat-Európa legrégibb közhasznú magyar egyesülete. Ez a szervezet nem csupán jelentős kultúr-diplomáciai  sikereket könyvelhetett el, de zászlóshajója volt a németországi magyar lobbinak is.  Az általa alapított Európai Magyar Gimnázium Kastl, Bajorország,  kétezer ott végzett diákjával egyik meghatározója volt az emigráns idők magyar kulturális életének. A magyar külügyi és kulturális diplomácia 2006-ban arcul csapta azt a közösséget, amelyik a legnehezebb időkben is tisztességes, a nemzetét és kultúráját ápoló magyarnak  tudott  megmaradni.  Mindezt tette  függetlenül attól, hogy tagjai honnan származtak és milyen vallási közösségbe tartoztak. Ez a szervezet tevékenységét nem állami pénzekből, hanem az emigráns magyarság adományaiból hagyatékaiból és összekuporgatott márkáiból fedezte. Három magyar pápai prelátus és megannyi kiváló tanár, és az ügyet pártoló bajor ember neve, az ismeretlenség homályába vész. Pedig ők voltak a nehéz időkben a magyarság legodaadóbb diplomatái.

Álljon itt egy példa arról, hogy csapta arcul  a  hivatalos baloldali,   "nemzetietlen" posztkádári diplomácia azokat,  akiknek csupán egy dicsérő szó is elég lett volna.

Utolsó levelem a Kastl Magyar Gimnázium ügyében a posztkádári, magát "szocialistának"   nevező kormány miniszteréhez.

Dr. Bozóki András miniszter úr részére

(2006-03-30)

Tisztelt Miniszter Úr!

Tárgy:

Milyen területen adott alaptalan és hamis tájékoztatást a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma részére BARANYI Mária  asszony Magyar Köztársaság müncheni főkonzulja?

Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a németországi magyar kulturális évad ünnepi megnyitó beszédében Ön nem emlékezett meg, de még említésre méltónak sem találta, az egyetlen nyugat-európai magyar alapítású oktatási intézményt, az Európai Magyar Gimnáziumot. Ezt a magatartást és viszonyulást intézményünkhöz több okból sérelmezzük. Először is azért tartjuk elfogadhatatlannak, mivel a magyar kulturális évad egybeesik az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójával. A bolsevizmus és önkény elleni magyar forradalom volt az a történelmi esemény, amelynek hatásaként a magyar emigráns értelmiség és az egyházak, valamint magyarbarát nyugat-európai politikai és társadalmi erők összefogása révén megszülethetett a magyar oktatástörténet legnemzetközibb iskolája, a Kastl Magyar Gimnázium. A pannonhalmi bencés apátság mellett az egész világon ez a legrégibb történelmi hely, ahol az oktatás egyik nyelve a magyar (anno domini 1098). Ez a gimnázium a magyarság szellemi világítótornya volt a bolsevizmus kádári diktatúrájának évtizedeiben. Ebből az Alma Materből került ki a nyugat-európai magyar emigráns értelmiség derékhada. Intézményünkben öt kontinens huszonkét országából tanultak fiatalok. Ebben az intézményben szinte minden olyan politikai személyiség megfordult, akinek szívügye volt a magyarság, kiemelten a magyar fiatalság sorsa és jövője. Az intézményt felkereste Dr. Goppel bajor miniszterelnök, fiát rendszeresen tájékoztatjuk a gimnázium dolgairól, Habsburg Ottó, a Rotary–Club, sok angol és német parlamenti képviselő, a bajor főherceg, Franz Josef Srauss miniszterelnök, madame Barre francia miniszterelnök felesége, Mindszenty József bíboros. Ratzinger kardinális, XVI. Benedek pápa a mi intézményünk ifjúságán keresztül ismerte meg a magyar fiatalokat és rájuk és intézményünkre Isten áldását kérte. Erről szóló táviratát nagy becsben tartjuk. A Kastl Magyar Gimnáziumnak, mint kulturális-diplomáciai tényezőnek már akkor kiemelt helye volt a bajor-magyar kapcsolatokban, amikor a müncheni főkonzulátus még térképen sem létezett. Az Európai Magyar Gimnáziumot szellemi kisugárzása, kapcsolatépítő hatékonysága Nyugat-Európa szerte meghatározó kulturális és diplomáciai tényezővé avatta, ezáltal az elmúlt ötven év alatt óriási kapcsolati tőke halmozódott fel a magyarság javára. A Kastl Gimnázium a rendszerváltásig az egyházi csoportok mellett a magyarság egyik vagy talán egyetlen szalonképes németországi érdekképviselője volt. Napjainkban iskolánk a kulturális híd szerepét tölti be és nemzetközi jellege is egyre markánsabban tűnik elő. A bajorországi Kastl településen az Európai Magyar Gimnáziumnak és magyar közösségnek a sors egy igen fontos szerepet szánt. Kastl település gazdag történelmi eseményei között van egy gyászos fejezet, amelyet a szégyenérzet próbál elrejteni az emlékezés elől. A vészkorszakban 1942 és 1945 között a Kastl kolostor gyermekbörtön volt. Szlovéniából elhurcolt gyermekeket helyeztek el csecsemőkortól egészen tizennyolc éves korig. Az árvaságra jutott 188 gyermek szüleit a náci különítmények vagy helyben felkoncolták, vagy mint ellenállókat Auschwitzba deportálták, és ott megsemmisítették őket.
Tehát a XX. századi történelem vészkorszakának fekete krónikája a Kastl várerőd ezeréves falaiba is belevéste nyomát. Kastl faluban az iskolaalapító magyarság a település történetéből e mindmáig eltitkolt szégyenfoltot mosta tisztára, és fedte el jelenével az elmúlt ötven év alatt. Erről a tényről már igen kevesen tudnak, vagy nem akarnak tudni. Kapcsolatban állunk a szlovén hetven-nyolcvan éves egykori gyermek-börtönlakókkal. Miután meglátogatták gimnáziumunkat, egy levelet jutattak el a német szövetségi kormány államelnökéhez. Ahol azt írják, hogy egykori tragédiájuk színhelyén működő Európai Magyar Gimnázium az az intézmény, amely arra hivatott, hogy nemzetközi kisugárzásával hirdesse a szeretetet, egymás kölcsönös elfogadását, hiszen a mély barátság az iskolapadokból nő ki és mélyül el az emberi lélekben.
A magyar emigráció az egykori gyermekbörtönből nemzetközi iskolát épített. Általunk Kastl nem hírhedt, hanem híres lett a világ előtt. Tehát nincs miért lehajtott fejjel járni és nincs miért megtűrt idegenként szégyenkezni!

Tisztelt Miniszter Úr!

Ezek az idős szlovén emberek több méltatást adtak intézményünknek, mint Ön, a Magyar Köztársaság Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője és az Önt félreinformáló BARANYI Mária főkonzul asszony. Szomorú, hogy önök intézményünket sem megőrzendő örökségnek, sem kulturális helynek nem tekintik. Pedig az Európai Magyar Gimnáziumban a nemzetköziség és a mai értelemben vett európai értékrend már akkor szárba szökkent, amikor ez még az európai politika világában csak éppen csírázásnak indult. Önök, mint a Magyar Szocialista kormányzat felelős tisztségviselői az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc félévszázados emlékévében bennünket említésre érdemtelennek tartanak.
Miniszter úr, egy párt politikája a kormányzati munkában jut érvényre, amelyet nem a szavak, hanem a tettek minősítenek!  Sajnálom, hogy ön feltehetőleg hiúsági kérdést formált abból, hogy közvetlenül ne tőlünk szerezze be az intézményünkre vonatkozó információkat. Ha olyan kiváló diplomata töltötte volna be a müncheni főkonzuli tisztet, mint amilyen Püspök László egykori müncheni főkonzul volt, akkor ennek a levélnek a megírására valószínűleg nem került volna sor, de Dr. Peisch Sándor berlini nagykövet, intézményünk erkölcsi támogatója, akire mindig számíthatunk, szintén számos értékes felvilágosítást adhatott volna törekvéseinkről.
A mi nevelési elvünk eddig az európai latin kultúrára és a zsidó-keresztény vallási kontinuitás nyugati szellemére épült. Útmutatást adtunk egy egészséges, a társadalom felé kellően nyitott életvitelhez. Ezt nem csupán, mint tételes követelményt írtuk elő diákjaink számára, hanem iskolánk ehhez egy mindennapos „életgyakorlatot” is nyújtott. Nagyságunk múltunkból, diákságunkból, valamint nemzetköziségünkből és sokoldalúságunkból táplálkozott. Úgy gondoljuk, hogy ez a maga sokszínűségével és elevenségével mindig versenyképes marad a jövő számára. Amit ez a gimnázium eddig felajánlott, az nem csupán egy a számtalan középiskolai pedagógiai tájékoztató kiadványok kínálata közül. Intézményünk egyik pedagógiai célja volt a különböző országok, kultúrák és vallások közötti integrációs feladat ellátása, amely magában hordozza az elérendő cél mély emberi tartalmát, de ezzel együtt járó felelősségtudatát is. Továbbfejlesztve folytatni akarjuk azt, ami az Európai Magyar Gimnáziumban fél évszázad során bevált: – a múltat megőrizve megújulni, és még szélesebbre tárni kapunkat a világra.Szeretnénk, hogy intézményünk a világon elsőként a három nagy vallási körnek helyt adva, a „hit békéje - a béke hite” iskolájává váljon. Zsidó, keresztény és mohamedán fiatalok saját spirituális hátterük megvallása és gyakorlása mellett együtt éljenek és tanuljanak nyolc osztályos gimnáziumunkban. Véleményünk szerint a tartós emberi kapcsolatok az iskolapadokban alakulnak ki. Az oktatás az a terület, ahol a gyermekek - társadalmi környezetükből magukkal hurcolt- előítéleteit, szeretettel és hitelességgel, valamint türelemmel ki lehet gyomlálni. Egy olyan intézménnyé akarunk válni, ahol a diákok megismerhetik egymás gyökereit, hitéletét, a különbségek és másságok miértjeit. Március 23-án nyolc ország iskolájának igazgatóival együttműködve és közös elhatározással létrehoztuk az ” Európai Iskolák Határok Nélkül” nevű nemzetközi szervezetet. Ennek megalakulásáról a hivatalos magyar állami sajtó is beszámolt, illetve folyamatosan fog tudósítani. Olyan iskolát akarunk, ahol az együtt eltöltött diákévek, a tudás és egymás megismerése iránti vágy határozza meg az ember és ember közötti kapcsolat értékét.
Olyan iskolává akarunk válni, ahol a tudás, a megismerés elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy a kultúrák különbözősége gazdagít és a hit azért van, hogy ne háborút, hanem békességet teremtsen. Az intézmény morális hátterét és a viselkedési diszciplínák alaptéziseit, a diákok lelki és hitéleti gondozását jól képzett vallási vezetők fogalmaznák meg és látnák el. A tantestület összetételében elkötelezett, a fenti célokkal azonosuló kiválóan felkészült pedagógusokból állna. Egy ilyen középiskola olyan felismeréseket és szellemi értékeket képes megfogalmazni, amely példaként szolgálhat mások előtt, azáltal, hogy filozófiájában a súlyt arra helyezi, amely összeköt, de mindezt a másság, a különbség feloldása nélkül. A közös tanulásra, a közösen megszerzett tudásra épülő megismerés vezet el a hit békéjéhez a béke hitéhez.
Sajnáljuk, hogy ötvenéves nemzetközi intézményünk ezeknek a céloknak megvalósításához nem hogy anyagi, de még erkölcsi támogatást sem remélhet a Magyar Szocialista kormányzat kulturális és diplomácia területén felelős beosztásban tevékenykedő politikusaitól és diplomatáitól. Pedig egy kormányzatot az oktatási politikája minősít és hitelesít a legjobban, mert ez a nemzet jövőjéről szól.

Ha visszatekintünk a XX. század magyar történelmére, azt láthatjuk, hogy Trianon a magyarok országának 2/3-át vette el, amely darabokra szabdalva most 8 ország területén található.1945-ben ezt a népet megfosztották a szabadságától, majd 56-ban forradalmát leverték. A bolsevizmus szétesése után eladták az ország gyárait és üzemeit. Napjainkban fáradhatatlan kísérleteket tesznek arra, hogy a földjét is kihúzzák alóla. Csupán egy maradt meg, és ez a nemzet szellemi ereje és szellemi tartaléka. Ez a szellem az, amely minden baj és annyi tragédia után is megújulásra volt képes. Ezt a szellemet tudással és színvonalas iskolarendszerrel kell körülbástyázni. Ennek a rendszernek a része a Kastlban lévő magyar gimnázium is, mely a kultúrák és az ifjúság átvitt értelemben vett összekötő hídja, találkozási helye.

Döbbenetesnek tartom, hogy Önök, magyarországi politikusok körében kell agitálnom az Európai Magyar Gimnázium dolgaiban. Érdemes feltenni a kérdést! Ha a Román Köztársaság rendezné a román kulturális évad programját Németországban, akkor vajon a Román Köztársaság konzulja kifejtene-e ellenagitációt a románság egyetlen nyugat-európai oktatási intézménye ellen? Egy ilyen nemzetközi román iskolában, ahol a román trikolórral a mellükön koreai és bajor diákok románul szavalnák Vasile Alecsandri verseit, ott az intézmény vezetőjének vajon ott kellene-e Bukarestben kódorognia alamizsnáért és egy kis jóindulatért? Bizonyára nem! De csak azért nem, mert a románoknak Nyugat-Európában nincs ilyen intézményük. A magyar pedig a sajátját nem becsüli, de annál inkább köpködi.

Védnökeinknek, az 1956-os szervezetek levele az oktatási miniszterhez: ( Regéczí Nagy László, Wittner Máriai és a többi szervezet elnökének aláírásával).

Milyen területen adott alaptalan és hamis tájékoztatást a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma részére BARANYI Mária asszony Magyar Köztársaság müncheni főkonzulja?

A főkonzul asszony arról tájékoztatta Dr. Bozóki András miniszter urat, hogy az Európai Magyar Gimnázium 1995 óta a Magyar Köztársaság költségvetéséből évi 300 000 euró értékű támogatásban részesült egészen 2005-ig.

a)   Ez az állítás vagy hamis, vagy pedig intézményünk részére a főkonzulátus tájékoztatásával szemben  1995-től 2000-ig nem utaltak át évi 300 000 eurót, vagyis összesen másfél millió eurót. Ez valahol „elakadhatott” vagy inkább valószínű, hogy ez a támogatási összeg egyáltalán nem is létezett.

b)   2000 évtől 2005-ig intézményünk bizonyíthatóan nem kapott évi 300 000 eurós támogatást. Ennek valós összege évi 150 000 euró volt és folyósítására először 2000-ben került sor, amelyet hat éven keresztül folyósítottak, részint ösztöndíj alap, részint magyar tanárok béralapjának finanszírozására. 2000―2003 között, évi 150 000 eurót, majd 2003-tól 2005-ig, tehát két egymást követő éven keresztül évi 75 000 eurót utaltak át az intézmény bankszámlájára Ezen összegek rendeltetésszerű felhasználását az Oktatási Minisztérium minden évben ellenőrizte. Intézményünknek évi beszámolót és hitelesített mérleget kellett beadni az Oktatási Minisztérium illetékeseihez.

c) Tehát kormányzati forrásból az Oktatási Minisztérium által intézményünk 2000 évtől 2005-ig összesen 750 000 euró kiegészítő támogatást kapott.

Minden kétséget kizáró és bizonyítható módon csak öt és nem tíz éven keresztül részesültünk támogatásban, és ekkor is csak a felét kaptuk annak az összegnek, amelyről a konzulátus a minisztériumot tájékoztatta. A pénzügyi támogatás folyósítására, öt évre szóló Bajor-Magyar kormányközi megállapodás alapján került sor.  Ezt magyar részről Orbán Viktor, korábbi miniszterelnök írt alá. A szerződés előkészítésével kapcsolatban Dr. Martonyi János korábbi külügyminiszter és Monika Hohlmeier bajor oktatási miniszter levelezett egymással (a magyarországi levél dátuma 1998. 07. 31. a Bajor Oktatási Minisztériumé 1998. 12. 22. Nr. VI/10 05262/2k 1-9/ 120404 és 1999. 12. 23 VI/10-H 4001/1k-9/133090)

Ha a főkonzulátus közlését vesszük alapul, akkor állításuk szerint az Európai Magyar Gimnázium 1995-től 2005-ig mindösszesen 10 X 300 000 eurót, vagyis hárommillió eurót kapott ―állítólag―. Ez az állítás enyhe kifejezéssel szólva valótlan és a fantázia világába utalandó. Intézményünk ezzel szemben, ténylegesen a félévszázados története alatt a Magyar költségvetésből összesen 750 000 eurót kapott. Gimnáziumunkban az elmúlt ötven év alatt közel kétezer diák fordult meg. Tanulmányaik és ellátásuk anyagi alapját részint az intézményalapító Magyar Iskolabizottság, és az egykori magyar emigráció, részint pedig az egyházak és a német állam teremtette elő. A magyar költségvetésnek a legutóbbi öt évet leszámolva ez a nemzetközi magyar érdekeket megjelenítő oktatási intézmény egy fillérjébe sem került. Jelenleg is több magyarországi és a tömbmagyar területekről származó fiatal tanul nálunk. Ezek finanszírozását nekünk kell megoldani, adott esetben az intézmény működésének anyagi kockázata árán is. Tanult nálunk olyan konzulátusi dolgozó gyereke is, akinek tandíjbefizetése még az élelmiszer ellátás költségeit sem fedezte és az ebből származó hiányt szülei közösségi munkafelajánlással sem próbálták kompenzálni. Lényeg a baráti együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás, ―mint ahogy ezt a jelenlegi helyzet is mutatja―.

2. 

A konzulátus továbbiakban arról tájékoztatta a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumát, hogy a pénzügyi dotációt sem a bajor szakminisztérium, sem az Oktatási Minisztérium nem kívánja folytatni, ezzel minegy azt sugallva, hogy az iskola mindennemű támogatásra érdemtelen.

a) Az intézmény azért nem kap a bajoroktól további anyagi segítséget, mert jogi értelemben véve magániskola és nincs meg a jogalap a bajor költségvetés számára, hogy az EU keretén belül, annyi más oktatási intézmény mellet a bajor adófizetők pénzéből pont ezt az iskolát preferálják. Magyarbarátság ide vagy magyarbarátság oda. A Bajor Oktatási Tárca minisztere korábban elmondta, hogy öt évnél tovább nem tudják az iskolát a törvény által meghatározott mértéknél magasabb összeggel finanszírozni.

b) A Magyar Oktatási Minisztérium saját forrásból nem tud támogatást fizetni, hisz ahogy hallottam, még az épület villanyszámláját is csak nehezen tudják előteremteni. A pénzügyi források mindenhol elapadóban vannak, különösen, ha az oktatásról van szó. Sietek megjegyezni, hogy a százmilliós nagyságrendben kifizetett óriás választási plakátoknál az oktatás támogatása és néhány iskola korszerűsítése hasznosabb befektetés lenne.

A Főkonzulátus arra is felhívta a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumának figyelmét, hogy az elmúlt hónapban a Bajor Oktatási Minisztérium az Európai Magyar Gimnáziumban iskola-felügyeleti vizsgálatot folytatott le és számos komoly hiányosságot tárt fel.

a) Az intézményalapító Magyar Iskolabizottság legalább tizenöt év óta arra kéri a Bajor Oktatásügyi Minisztériumot, hogy szakembereivel jöjjenek ki, vizsgálják meg az alkalmazott módszereket, minősítsék az oktatási színvonalát. Tapasztalataik átadásával, észrevételeikkel segítsék az intézmény munkáját. Ez irányban mind szóban mind pedig írásban többször próbálkoztunk. A bajorok ezt eddig azzal utasították vissza, hogy az intézmény olyan államilag engedélyezett magániskola, ahol az ellenőrzés jogkörét csak az érettségivel kapcsolatban kívánják alkalmazni.

b) Gyakorlatilag az Európai Magyar Gimnáziumban a megalakulása óta, tehát közel ötven év óta nem volt szakfelügyeleti ellenőrzés. Igaz, gimnáziumunk évtizedekig Bajorország egyik legjobb gimnáziumának számított. 2002-ben a Magyar Iskolabizottság határozatban foglalt állást különböző szakbizottságok felállításának szükségességéről és a pedagógiai munka rendszeres ellenőrzéséről, valamint különböző szempontok szerinti mérésékről. Ennek a jegyzőkönyvnek az egyik példánya a Magyar Oktatási Minisztériumban is megtalálható.

c) A Magyar Iskolabizottság 2002-ben kifejezésre juttatta azon szándékát, hogy a gimnázium pedagógiai igazgatói tisztségét kész egy olyan magyarországi szakemberrel betölteni, aki elkötelezettséget érez az intézmény pedagógiai irányításának átvételére. A levelet a Magyar Oktatási Minisztériumnak 2002 nyarán küldtük meg.

d) 2004-ben Kishegyi Viktória jelentkezett. Kishegyi asszony korábban többünknek elmondta, hogy jelentős szervezési, irányítói, vezető-pedagógusi, gazdaság-elemzői, kutatói stb. gyakorlattal rendelkezik. Kiváló kapcsolatot tart fenn Sipos János Oktatási Minisztériumi helyettes államtitkárral, aki kollegája volt, valamint Tabajdi Csaba EU-s képviselővel, akivel egy iskolába jártak. Mindezek figyelembevételével úgy gondoltuk, hogy alkalmas vezető személy lehet az intézmény irányítására. Kinevezéséről, az ő kérésének megfelelően számos intézményt és minisztériumot írásban értesítettünk. Bajorországi tevékenységének idejére fizetés nélküli szabadságot kért a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumának egyik háttérintézményétől, a Művelődési Intézettől, ahol a külkapcsolatok osztályvezetőjeként dolgozott. Kinevezése által, illetve fizetés nélküliszabadságolása miatt a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma gyakorlatilag közel két év bérköltségtől és ennek járulékától mentesült.

e) Kishegyi Viktória ügyvezetői-főigazgatói tevékenységéért 4. 730 eurót kért havonta, amely intézményünknek 5. 700 euróba került. Egyik fő feladata lett volna az előző év bérköltségeinek és az egyéb költségek csökkentése, valamint az iskola pedagógiai programjának elkészítése és számos olyan dolog, amely egy iskolaigazgató és ügyvezető igazgató feladatkörébe tartozik.
f) Kishegyi Viktória ismerte a nehézségeket. Munkába állása előtt több hónapon keresztül erre felkészítettük, minden anyagot rendelkezésére bocsátottunk.

g) Kishegyi Viktória nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Semmi olyat nem teljesített, amelyből az iskolának előnye származhatott volna. A bérköltségek az előkészítetlen munkaügyi perek után fizetett illetékekkel együtt nem csökkentek, hanem növekedtek. Nem készült el a pedagógiai program, az iskolairányítást káosz és rögtönzés jellemezte. Gyakorlatilag Kishegyi Viktóriának kellett volna azokat a hiányosságokat feltárni és megszüntetni, amelyeket később a bajor oktatási szakemberek tártak fel.

h) Ezek közül az egyik súlyosnak ítélt hiányosság volt, hogy a kémia szertárban az ellenőr nagy mennyiségű kristályos ciánt, salétromsavat, kénsavat és számtalan olyan vegyi anyagot talált, amely napjainkban az oktatásban biztonsági szempontok miatt nem alkalmazható. Az ellenőr a megváltozott kor szellemének megfelelően ezekben a kémiai anyagokban potenciálisan elkészíthető nitroglicerin robbanóanyagot és egy egész járás kipusztítására alkalmas méregraktárt vélt felfedezni, ezt a felfedezését azzal a kínos óvatossággal dramatizálva, amely a második világháború után alakult ki a német hivatalnokok lelkében. Kémia szertárunk óriási készleteit még 40 évvel ezelőtt az amerikai hadseregtől kapta és különféle iskoláktól, vegyi gyáraktól adományként. Ezekben, az időkben e vegyi anyagok használata minden gimnáziumban megszokott volt. Iskolánk kémia szertára az ellenőrök előtt inkább tűnt egy XVIII. századi alkimista műhelynek, mint egy XXI. századi, mindenféle biztonságtechnikával rendelkező gimnáziumi kémia labornak.

i) Kishegyi Viktória ezeket a problémákat hivatali ideje alatt nem vette észre, de gyakran elmondta a tantestületi gyűléseken, hogy ő a minisztérium megbízásából tevékenykedik, mintegy miniszteri biztosként. Többen feltételezték hogy a kulturális tárca jó szándékkal Kishegyi személyét valamiféle segítségnek szánta. De ez a segítség intézményünknek közel 100 000 euróba került, ezzel felemésztve szinte az egész évi magyar költségvetési támogatást. Hatásfoka pedig a nullához közelítő értékkel szegényítette iskolánkat. Különösen, ha ehhez hozzászámítjuk a Németországban használt magyar mobiltelefonjának költségeit, amely havonta egy magyar gimnáziumi tanár nettó jövedelmének felelt meg.

j)  Kishegyi Viktória asszony a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumának háttérintézeti külügyi osztályvezetője, intézményünk ügyvezető-főigazgató asszonya egy dolgot elhallgatott. Azt, hogy bölcsész létére nem tud gépelni és a számítógép használatáról halvány fogalma sincs, még egy e-mail küldés szintjén sem. Iskolánk nem tudott részére mindenre felkészített titkárnőket biztosítani, ahogy ezt korábban megszokta. Kishegyi asszony 2005 márciusában egy rakás diákdolgozattal távozott, viszont több tucat megválaszolatlan kérdést hagyott maga után, amelyet szükség esetén az érdeklődők rendelkezésére bocsátunk. Tekintettel arra, hogy 100. 000 euró megközelítően 16 diák egy éves ösztöndíja, amely mindenképpen jó szellemi befektetés lehet, ezért maradunk abban a reményben, hogy ezt az értelmetlen célra fordított kieső összeget a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériuma ösztöndíj-adás formájában siet megtéríteni, vagy legalább annyit visszatérít részünkre, amennyit a fizetés nélküli szabadságon lévő munkatársának bértömegéből megspórolt.
k) 2005. márciusa óta az Európai Magyar Gimnázium irányítása az intézmény bérköltségét 2006-ra a felére csökkentette és valamennyi költséghelyen csökkenést ért el.

II.

Milyen félreértések folytán neheztelhet az Európai Magyar Gimnáziumra BARANYI Mária a Magyar Köztársaság müncheni főkonzulja?  Miért nem kerülhetett átadásra 2005. október 23-án az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 49. évfordulóján az 1956-os Országos Szövetség legrangosabb kitüntetése, amellyel korábban a Magyar Köztársaság elnökét is kitüntették?

2005-ben az Európai Magyar Gimnázium igényes egyházi kulturális rendezvénnyel emlékezett meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 49. évfordulójáról, amely a nyugati magyarság talán legrangosabb rendezvénye volt. Az ünnepi megemlékezésnek jelentős sajtóvisszhangja volt (melléklet). A Magyar Rádió is több riportban és tudósításban foglalkozott a témával. A ünnepség előtt hónapokkal megalapozott felterjesztések után az 1956-os Országos Szövetség elnöksége úgy határozott, hogy két német köztiszteletben álló személyiséget kitüntet a szervezet legjelentősebb emlékplakettjével. Az egyik személy a bajor politikai körökben nagy közmegbecsülésnek örvendő 86 éves nyugalmazott szenátor volt, a másik pedig az eichstätti püspökség gazdasági igazgatója. Mindkét bajor úriember emigráns magyar fiatalok százainak tanulmányait segítette elő. Majd telefonon a részletes program elküldésével tájékoztattam a Magyar Köztársaság müncheni főkonzulátusát az előkészületek alatt álló programról. A kitüntetés átadásával az 56-os Országos Szövetség Juhász Juditot a Katolikus Rádió igazgatóját az Antal kormány egykori szóvivőjét bízta meg. Kértem a konzulátust, hogy a kitüntetés átadást a meghívásokkal együtt illesszék bele a konzulátus hivatalos programjába. A részleteket Szalay Vince konzul úrral beszéltem meg, aki közölte, miután visszahívott, hogy BARANYI  Mária főkonzul asszony ismeri Juhász Judit asszonyt és örömmel tesz eleget a felkérésnek és nincs akadálya a kitüntetés müncheni főkonzulátuson történő átadásának. Megbeszéltük, hogy a főkonzulátus hivatalos ünnepségére szokás szerint népviseletbe öltözött Kastlis diákokat küldök és szállításukat az iskola buszával bonyolítom. A felmerült költségeket és az előkészületekbe is bekapcsolódó diákok „zsebpénzét” a főkonzulátus átveszi. Örültem, hogy végre München-Kastl „kulturális tengely” mentén elindul valami, olyan érték teremtés, amely mindannyiunk számára örömet okoz. Optimizmusom túl korai volt.
A megemlékezés előtti héten BARANYI  Mária mobiltelefonján felhívta Juhász Juditot és közölte vele, hogy a Magyar Köztársaság müncheni főkonzulátusának 1956-os megemlékezésén semmiféle kitüntetést nem adhat át. A rendezvényen meghívott vendégként viszont szívesen látja. Juhász Judit Budapestről, közvetlenül hozzánk érkezett. Az ünnepségen, a budapesti Mátyás-templom pápai protonotárius kanonokja, az 1956-os elítélt Varjú Imre, a helyi bajor plébánossal nagyszámú asszisztencia mellett háromnyelvű ünnepi misét celebrált a zsúfolásig megtelt nyolcszáz éves katedrálisban. Az ünnepi liturgia emelkedettségéhez hozzájárultak azok a rangos művészek, akik gimnáziumunk iránti tiszteletből térítésmentesen nyújtottak emlékezetes egyházi zenei élményt a hallgatóságnak és a sajtó képviselőinek. A müncheni főkonzulátuson népviseletbe öltöztetett diákjaink nem tudtak megjelenni, mivel az eseményt megelőző napokban magyarországi vendégdiákok szállítása közben autóbuszunk műszakilag olyan mértékben meghibásodott, hogy azóta ezt a járművet le kellett selejteznünk.  A sajnálatos eseményről időben értesítettem a müncheni főkonzulátust. Javasoltam, hogy béreljünk egy szállítóeszközt. Erre közölték, hogy erre nincs pénzük.
Az esemény után a konzulátussal  a viszonyunk egyoldalúvá vált.
Mi rendszeresen e-mailt és egyéb tájékoztató anyagokat küldünk részükre, ők viszont semmire nem reagáltak, amit barátságtalan eljárásnak tekintettünk , különösen azért, mivel  a Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumát megalapozatlan információkkal látták el.
Reményünket fejezzük ki, hogy amennyiben intézményünk működőképessége fennmarad, akkor a Bajorországba látogató magyar politikusok és közéleti személyiségek közvetlenül a helyszínen, az Európai Magyar Gimnáziumban, itt Kastl településen szerznek  benyomást, információikat és nem közvetve felületes tájékoztatások vagy körlevelek által.

Szívélyes üdvözlettel:

Bodó-Kirchsteuer Attila
Ügyvezető Igazgató
Magyar Iskolabizottság
II.elnöke

Az 56-os Országos Szövetség Elnökségének, 
"Kósa Pál" emlékplakettjének kitüntette

Kortörténeti magyarázat: BARANYI Mária asszony konzuli kinevezése előtt évtizedekig Horn Gyula egykori bolsevik ÁVH-s karhatalmista, a kádári nomenklatúra egyik vezetőjének, majd a Szocialista kormányzat miniszterelnökének kabinetirodájának vezetője volt. Horn Gyula főnökéről könyvet is írt.

Kishegyi Viktória az egykori szocialista körök által támogatott igazgató,  leváltása után Szili Katalin Szocialista képviselő és az Országgyűlés szocialista  elnökének "nemzetiségi-ügyi" tanácsadója volt.

Az intézmény azóta bezárt.  2001-ben azt írtam, hogy ha a magyarság az egyetlen nyugat-európai oktatási intézményének, mint  félévszázados sikeres  kulturális diplomáciai  helyének megőrzésére nem lesz képes, akkor ez azt fogja jelezni, hogy a  magyarság érdekérvényesítő képessége már olyan gyenge, hogy ezután sorra fogja elveszíteni, korábban megszerzett hitelét és nemzetközi kulturális és gazdasági pozícióit.

SAJNOS A JÓSLATOM BEIGAZOLÓDOTT!   Nemzetünk középkori történetében is a vég nem Budán, hanem már a XV. században a végváraknál CALAMBÓC várának elestével vette kezdetét. A Kastl Magyar Gimnázium már csupán egy oktatástörténeti és emigrációs történeti emlék maradt. Az intézmény elvesztésében az is közrejátszott, hogy a magyar kultúrpolitikát nyolc éven keresztül, a magyar nemzeti szellemi értékeit nem becsülő, posztkádári, posztbolsevik politika irányította.

Köszönetet mondok Dr. Illés Zoltánnak, aki 2006- ban, kérésemre levelet írt, az akkori oktatási miniszternek, annak érdekében, hogy a 2006-os " Magyar Kulturális Évad" és az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából méltassa a KASTL Magyar Gimnázium érdemeit. De ez akkor nem talált meghallgatásra.

2010-ben a "fülkeforradalom " után a magyar nemzeti erők elsöprő győzelmet arattak a posztkádári, posztbolsevik országrontók felett. 2010 júliusában a Kastl Magyar Gimnázium elnyerte a "MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJAT" .
2010 október 22-én az 1956-os forradalom és szabadságharc 54-dik évfordulóján a Magyar Országgyűlés Főrendiházi Kupolatermében az Országgyűlés elnökének , KÖVÉR László és alelnökének, LEZSÁK Sándor és számos politikus méltatása mellett, számos országból és több kontinensről odasereglett több száz egykori kastlis diákkal közösen felejthetetlen emlékülést tartottak.

Köszönöm a sorsnak ezt a történelmi igazságtételt!

Éljen Magyarország, éljen a nemzet!

Bodó Kirchsteuer Attila, a Kastl Magyar Gimnázium Iskolabizottságának utolsó alelnöke és ügyvezető igazgatója.

 2005-ös Németországi, 1956-os Kastl Magyar Gimnázium által szervezett megemlékezés sajtóvisszhangja

 A képen KASTL település polgármesteri hivatalának előtere látható, ahol a korábbi polgármesterek portréi vannak kifüggesztve. Közöttük szerepel a náci kor hírhedt polgármestere Kremer polgármester fotója is. Az ő idejében a Kastl Bancé-rendi kolostor épületében SS által felügyelt, a nácik által megszállt területekről elhurcolt gyermekek részére tartottak fenn átnevelő tábort.Önök eltudják képzelni, hogy egy magyar település polgármesteri irodájának falán ott díszelegjen a nyilas korszak nyilas polgármesterének arcképe?
Tehát hallgassanak a németek, mielőtt a magyarokat kezdenék bármilyen alapon bírálni!

Kedves Barátaim!

Tudom, hogy a történelem fekete krónikáinak hírnökei nem vállalkoznak egyszerű feladatra, amikor a jelenkornak mesélni kezdenek. Őseim emléke és neveltetésem folytán soha nem vállalkoztam könnyű feladatokra. Úgy gondolom, hogy az igazság elhallgatásával a múlt bűnöseit a jelenben rehabilitáljuk. Gyerekekkel szemben elkövetett bűnök elhallgatásáért nem lehet mentő körülményeket találni, még az események után hatvanöt év múlva sem.  A mesterségesen előidézett felejtés nem más, mint politikai bűncselekmény, amely táplálja a jelen cinizmusát.  Ebből a cinizmusból fejlődik ki a tények eltitkolása, majd letagadása. A 60 éves múltra visszatekintő, egyetlen Nyugat-Európában bejegyzett Magyar Iskolaegyesület egyik vezetője voltam, amely az egyetlen nyugat-európai, Bajorországban lévő magyar gimnáziumot alapította.  Ez a hely megszűnéséig, az 1956–os magyar emigráció mai napig szellemi értéket teremtő élő szimbóluma volt.  Viszont diákjaink mosolya hatvan év elmúltával sem száríthatja fel azoknak a könnyeit és nem enyhítheti szenvedéseit, akik gimnáziumunk épületében a himmleri náci gépezet letagadott és elfelejtett áldozatai voltak.  A település politikai és társadalmi vezetése aljas módon betemette 181 Szlovéniából elhurcolt gyermek emlékét. Olyanokét, akiknek szülei az auschwitzi haláltáborban pusztultak el. Olyanokét, akik egy ördögi terv szenvedői voltak. Ezeknek a gyereknek 1942- és 1945 között ugyanazon harangok zúgtak, mint tizenkét évvel később magyar diákjainknak, akik ezt a harangzúgást 1957-ben már szabadon és reményektől telve hallhatták. 1942-1945 között a kastli templom hétszáz éves harangjai a gyászos idők múlását kongatták, miközben meggyötört, elhurcolt szlovéniai árvák éhesen és fázva tértek nyugovóra. Weinberger, Kos Dani, Žmavz Janez és még 180 társának emlékét mélyre ásta a helyi politika és történetírás.
Szlovén barátaink emlékét, ezzel együtt tragédiáját a sötét múltból én tártam fel és hoztam napvilágra. 

De ez egy másik történet.

Az egykori gyermek rabokat 2005 nyarán meghívtam, az akkor még működő nemzetközi iskolánkba, az Európai Magyar Gimnázium és Internátusba.  Előástam a múltat, és ezzel együtt megástam ellenségeim lövészárkát  is. Én nyilatkoztam először a Mittelbayerische Zeitungban a történelem e sötét fejezetéről.

Stefan Braun CSU-s polgármester a Mittelbayerische Zeitungban azzal a vezérgondolattal utasította vissza nyilatkozatomat, hogy a Kastl Bencés-rendi kolostorban semmiféle SS által őrzött náci gyermekláger nem működött.  Ezt az egész történetet én találtam ki. Hazudozok és egy hecckampányt folytatok a település ellen. Ügyvédi irodák dolgoztak azon, hogy lejárassanak, és mindent megtegyenek azért, hogy találjanak valami morálisan terhelő anyagot az irataim között, amellyel aztán kikezdhetnek, és hiteltelenné tehetnek a közvélemény előtt.

A módszer ismerős,  hiszen ennek nincsen sem ideológiai, sem pedig földrajzi határa.  Ennek ellenére hittem és hiszem mind a mai napig,  hogy már nem olyan időket élünk, amelyben ezek a  törekvések célba érhetnének. De lehet, hogy az ambergi járásban másképpen járnak az órák.? A helyi CSU főnök magából kivetkőzve a sajtó előtt kicsúfolt és megfenyegetett. amikor kritikával illettem. A nyilvánosság előtt visszautasította kézfogásomat. Nem ijedtem meg, mert tudtam, hogy ilyen emberekkel is fogok találkozni. Vannak olyanok, akikben a bolsevizmus és nácizmus, vagyis a diktatúrák megtorló reflexei  kioltatlanul a  gének szintjén megmaradtak. Ezeknek az embereknek sörsátorokból és a „bratwurst” mögül kinézve kellemetlen visszatekinteni a múltra.  Kínos dolog lehet 2009-ben leakasztani a Kastl polgármesteri iroda falán több, mint hatvan éve ott lógó nacibérenc polgármester képét. Hatvan év után a kastli kolostor falára egy emléktáblát elhelyezni az elhazudott múltról, 181 gyermek tragédiáját hirdetve. Mindezek mellett és ezzel egyidejűleg fölszámolni, de lehetőleg halkan  a magyarok félévszázados gimnáziumát, amely ötven éven keresztül fényével és számtalan sikerével nem engedte láttatni a történelem eddig árnyékban meghúzódó meghamisított titkait. 2009-ben Nürnbergben kiállítást tartottak a KASTL SS gyermeklágerről. Az igazság utat tört magának a hallgatás falán!

A kiállítás Hamburgba folytatta útját és lassan ismertté válik a KASTL Bencés-rendi kolostor igazi német múltja. Az a múlt amelyet a magyar gimnázium és a magyarok mostak tisztára.

A Magyar Iskolaegyesület vezetése ( PDF dokumentum) szerette volna megteremteni az egykori gyermekbörtön helyén az első olyan nemzetközi iskolát, ahol magyar és német kulturális alapon zsidó, keresztény és mohamedán gyerekek spirituális hátterük gyakorlása mellett együtt tanulhattak volna. Mert szerintünk a hit azért van, hogy összekössön és nem azért, hogy elválasszon. Ennek a gondolatnak az egyik támogatója, XVI. Benedek pápa. Ő erről a gondolatról 2006. szeptember 13-án kedden Regensburgban beszélt. Majd ezután meglátogatta Regensburg ortodox rabbiját, Daniel Moragot, akivel sokszor átbeszéltük iskola átalakításával kapcsolatos elképzeléseimet a  „Hit békéje, a béke hite” címmel.

Az egykori magyar emigránsok nemzetközi iskolája a Kastl Európai Magyar Gimnázium elsőként mi újat akart bemutatni a világnak? 

• Zsidó, keresztény és mohamedán fiatalok saját spirituális hátterük megvallása és gyakorlása mellett együtt éljenek és tanuljanak nyolc osztályos gimnáziumunkban. Véleményünk szerint a tartós emberi kapcsolatok az iskolapadokban alakulnak ki. Az oktatás az a terület, ahol a gyermekek társadalmi környezetükből magukkal hurcolt előítéleteit, szeretettel és hitelességgel, valamint türelemmel ki lehet gyomlálni.

• Egy olyan intézménnyé akartunk válni, ahol a diákok, megismerhetik egymás gyökereit, hitéletét, a különbségek és másságok miértjeit.

• Olyan iskolát akarunk, ahol az együtt eltöltött diákévek, a tudás és egymás megismerése iránti vágy határozza meg az ember és ember közötti kapcsolat értékét.

• Olyan iskolává akartunk válni, ahol a tudás, a megismerés elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy a kultúrák különbözősége gazdagít és a hit azért van, hogy ne háborút, hanem békességet teremtsen.

• Az intézmény morális hátterét és a viselkedési diszciplínák alaptéziseit, a diákok lelki és hitéleti gondozását jól képzett vallási vezetők fogalmaznák meg és látnák el.

A Kastl Gimnázium több mit fél évszázadon át egészen bezárásáig a dél-német és a magyar oktatás és kultúra között egy átvitt értelemben vett hídnak a szerepét töltötte be. Ez a szimbolikus értelembe vett híd, amely a dél-német és a magyar kultúrát volt hivatva összekötni, úgy gondoltam, hogy  térben és mondanivalóban lényegesen távolabbi és szélesebb dimenziókon ívelhetne át.

A keleti magas kultúrák génekig beágyazott hatásaként fellelhető távoli etnikai összetartozási tudat, és az egykori közös hitvilág, eredetmítosz, a hagyományok, a pentaton dallamok és a közösnek tartott neves ősök tisztelete alapot adhatna ahhoz, hogy a magyarság egyetlen nyugat-európai iskolája, a Kastl Nemzetközi Magyar Gimnázium és Internátus hiteles hellyé váljon azon keleti népek és kultúrák és vallási irányok előtt, akik részint már Nyugat-Európában élnek, vagy majd ezután fognak itt letelepedni.

Meggyőződésem és most is hiszek abban, hogy  iskolánk jövőjét, kibontakozási irányát a magyar történelem üzenete jelölhette volna ki.

Mi ez az üzenet?

A Kárpát-medencében törzsszövetségben, majd fejedelmi vezetés alatt megtelepült és i.sz.1000 körül államot alapító magyarság történelme során, földrajzi elhelyezkedésével és sajátos kultúrájával mindig folyamatos közvetítőszerepet töltött be a keleti és nyugati népek és azok kultúrája között. A magyar kultúrtörténet, a kazár birodalom korától (7. század) a törzsszövetségi kortól, a honfoglalás koráig, a magyar államiság megszületésének pillanatától ezer éven át napjainkig azt bizonyítja, hogy egy olyan európai kultúra, amely képes békességben  különféle vallásokkal és világnézetekkel együtt élni és termékeny módon együttműködni.

Hol van ebben az iskola szerepe?

Egy adott iskola a környező társadalom és az intézményt körülvevő kultúra tükre. Itt képződik le a múlt és itt ölt testet a jelen problematikája. Ezen a helyen bukhat el vagy épülhet fel egy sikeres jövő.

Ezt a felelősséget hordozta volna az egyetlen nyugat-európai nemzetközi magyar gimnáziumot irányító Magyar Iskolabizottság elnöksége is.

Intézményünk vezetése azt a célt tűzte maga elé, hogy a jövőben nálunk tanuló különféle kultúrák gyermekeit a befogadó magyar közösség szeretetével és türelmével úgy integrálja az európai kultúrába és társadalomba, hogy azok töretlenül és érzelmi sérülésektől mentesen megőrizzék etnikai, kulturális és vallási identitásukat, miközben az összetartozási érzésük egyre erősödik.

A magyar kultúra ebben a folyamatba, mint közvetítő kultúra kapott volna szerepet. Határozott meggyőződésem, hogy a spirituális háttér hiteles fenntartása és ápolása mellett lehet sikeres pedagógiai eredményeket és megalapozott tudást elérni. A magyar és német, valamint angol nyelvi közegben különféle, a magyar kultúrához vagy kulturális gyökerekhez valamilyen módon kötődő különféle kultúrákat képviselő és különféle vallást gyakorló diákjaink az együtt töltött diákévek alatt megismerhették volna egymás hitéletét és egymás történelmét. Intézményünk a különbségek megismertetésével és kölcsönös elfogadásával akarta megteremteni azt az egységet, amelynek középpontjában a szeretet, a másik elfogadása és a tudás megszerzése iránti vágy áll. Egy ilyen középiskola, olyan felismeréseket és szellemi értékeket képes megfogalmazni, amely példaként szolgálhatott volna mások előtt, azáltal, hogy filozófiájában a súlyt arra helyezi, amely összeköt, de mindezt a másság, a különbség feloldása nélkül.

Véleményem szerint a közös tanulásra, a közösen megszerzett tudásra épülő megismerés vezet el a hit békéjéhez, a béke hitéhez. Ennek szellemében szerveztük volna át iskolánkat.

Milyen fogadtatásra találtak elképzeléseim a zsidó közösség előtt?

Keresztény Zsidó Társaság levele:

„ A Keresztény Zsidó Társaság örömmel tett eleget az Európai Magyar Gimnázium meghívásának, szívesen vett részt az iskola modern, európai szintű, a kor igényeit, elvárásait és kihívásait figyelembevevő átalakításában, annak oktatási programjában. A Keresztény Zsidó- Társaság fontosnak tartja az Európai Magyar Gimnázium létét, fontosnak tartja azt, hogy szellemisége valóban európai legyen, hogy a zsidóság, a kereszténység és az iszlám vallási kulturális örökségét megfelelően adja tovább a jövő nemzedékének.  Támogatjuk a magyar és német állami szerveknek azon törekvéseit, amelyek elősegítik az Európai Magyar Gimnázium modernizálását és összekötő szerepét népek és vallások között, hirdetve egymás tiszteletét, szeretetét, a toleranciát. E nélkül Európát építeni elképzelhetetlen.

Budapest, 2006. június 5

Őszinte nagyrabecsüléssel:     Dr. Szécsi József

                                         A Keresztény-Zsidó Társaság Főtitkára

Milyen fogadtatásra találtak elképzeléseim az Iszlám közösség előtt?

 Az Iszlám hívők levele:

Brief der Münchner Mohammedanischen Uyghur Gemeinde an die Vorstandschaft des Ungarischen Schulvereins.

"Bereits kurz nachdem wir uns in Westeuropa niedergelassen hatten, erfuhren wir von der Existenz eines renommierten Gymnasiums von hohem Niveau in Bayern, das von einem uns verwandelten Volk geleitet wurde.

Mit Freude haben wir erfahren, dass die Vorstandschaft des Ungarischen Schulvereins, welcher dieses Institut begründet hatte, jetzt den Wirkungskreis der Schule erweitern wird, um sich so, ganz den Anforderungen unserer heutigen Zeit entsprechend, zu erneuern. Wir haben erfreut zur Kenntnis genommen, dass demnach das Gymnasium der neuen Regelung folgend sein Curriculum so umarbeitet, dass es den Mitgliedern der drei großen, verwandten Welt-Religionen den ihnen entsprechend Platz einräumen wird. Wir erkennen an, dass auch in Zukunft das Ungarische die Rolle der verbindenden Kultur darstellen wird, um so sowohl unsere Integration, als auch die anderer außereuropäischer Völker in den europäischen Kulturkreis zu gewährleisten Wir meinen, dass der Ungarische Schulverein mit seinem neuen Programm den aktuellen Problemen und Herausforderungen des 21. Jahrhunderts gerecht werden wird.

Wir als mohammedanische, uyghurische Gemeinschaft nehmen diese Initiative mit Freuden an und sind sowohl als mohammedanische, wie auch als uyghurische Volksgemeinschaft zur Zusammenarbeit bereit.

Wir nehmen ihre Zielvorstellungen an und unterstützen Sie auch hierbei. Gleichzeitig werden wir uns auch dahingehend einsetzen, um diese Zielvorstellungen auch anderen, mit uns verbrüderten mohammedanischen Gemeinden bekannt zu machen.

Wir stehen voll hinter dieser Initiative, wonach auch unsere Kinder an jener, von Ungarn initiierten Schule unterrichtet werden sollen, welche die friedliche Koexistenz der verschiedenen Glaubens-Richtungen zum Ziel gesetzt hat.

Unserer Überzeugung nach kann diese Schule jene Erkenntnisse und geistigen Werte formulieren, welche dann auch Anderen als Beispiel dienen. Und zwar dadurch, dass der Schwerpunkt in der Philosophie der Schule dahingehend gesetzt wird, dass es die allgemein menschlichen, verbindenden Elemente betont, ohne aber die Verschiedenartigkeit und Unterschiede aufzugeben.

Gerne lassen wir unsere Kinder mohammedanischen Glaubens an einem Gymnasium einschulen, an welchem das Wissen und gegenseitige gründliche Kennen lernen zu jener Erkenntnis führen, dass die Verschiedenartigkeit der Kulturen bereichert, und dass die Hauptfunktion des Glaubens darin liegt, Frieden zu schaffen, nicht aber Kriege zu führen.

Wir stimmen darin überein, dass die Erkenntnis, welche auf gemeinsames Lernen und gemeinsam erarbeitetes Wissen aufbaut, zum Frieden des Glaubens und zum Glauben des Friedens hinführt. Wir erkennen an, dass auch in Zukunft das Ungarische die Rolle der verbindenden Kultur darstellen wird, um so sowohl unsere Integration, als auch die anderer außereuropäischer Völker in den europäischen Kulturkreis zu gewährleisten

Der Vorsitzende Wir als mohammedanische, ujgurische Gemeinschaft nehmen diese Initiative mit Freuden an und sind sowohl als mohammedanische, wie auch als ujgurische Volksgemeinschaft zur Zusammenarbeit bereit, "                       

Ümit Hamit Generalsekretär der Ostturkestanischen      Union  Europas, IGFM

 F O R D Í T Á S

A Traumák Megmaradnak

Újra költözünk. De előtte korra való tekintettel szelektálnak. Rám és két fivéremre a széjjelválasztás várt. A sors azt akarta, hogy mindegyikünk külön csoportba - és ez által mindegyikünk másik táborba kerüljön.

Saldenburg - magamra maradtam. Ez volt a kegyelemdöfés, amit az én amúgy is halálosan sebzett gyereklelkem kapott. Semmit se tudtam, hogy mi van az édesanyámmal, hol vannak a fivéreim. Az hiszem, ettől kezdve szerencsétlenségemben csak vegetáltam. Nem találok szavakat sem kifejezéseket, amelyekkel le lehetne írni a szenvedéseimet és traumáimat, amelyek még megannyi év után is begyógyulatlanok maradtak, és amelyekről még ma is alig bírok beszélni. A gyermekeimet se mérgeztem velük. Miért is? Maradjanak csak bennem, elég, ha nekem elvették a gyerekkoromat, aminek az utóhatását egész életemen át érzem. Elvették a méltóságomat és önbecsülésemet, ami állandóan visszatükröződött úgy a magán-, mint a munkahelyi életemben. Bennem mindig kisebbrendűségi érzés volt és félelem az újabb ütésektől, amiket, mint ártatlan kisgyerek oly kegyetlenül éltem át. Biztosan állítom, hogy mindez igencsak korlátozta az életminőségemet.

(Oštir Mravljak Marija visszaemlékezése)
(Halott anyámnak – H.D.)

Egy szlovén árva verse

Hiába szeretném a sóvárgás, kínoz

Édesanyámat visszavágyom és visszahívom a sírból

Hallod anyám ezek csak álmok,

hisz vár az otthon a tető,  amely felé

kéz a kézben ismét veled visszaindulok.

Hiába ez most itt az élet a valóság

Csupán lelkünkben vannak kívánságok

A gyilkos jelen átsöpört fölöttünk, mint a förgeteg.

A fényt, amelyet bennem gyújtottál anyám

elrabolt az idő vihara a  fiatalságommal együtt

Visszaemlékezés

Halottak napján – Š.Saša unoka (5.osztályos tanuló, 1976)

Ma a grazi temetőbe megyünk. De kit keresünk fel, hisz nem is ismerem? Apura néztem és arra gondoltam: a te apukád volt és biztos szeretted, mint ahogy én téged. Most nincs többé és utána csak szép emlékek maradtak másokban.   Ismerted-e egyáltalán, emlékszel-e rá, hogyha csak alig négy éves voltál, amikor a németek agyonlőtték? Úgy gondolom, hogy bizonyára és még ezer kérdésre nem találom a feleletet. Mindez nem könnyű. Korán reggel autóval indultunk Grazba, ott nyugszik a nagyapa. Ott meggyújtottunk mindannyian egy-egy gyertyát és a gondolatainkba mélyedtünk. Bennem egész idő alatt lappangott a gondolat: hogy az én nagyapám volt, öregapám, édesapám édesapja, aki most mindörökre idegenben maradt és sohasem fogjuk őt többet látni, sohasem fog visszatérni, ott marad mindörökre és mi majd csak látogatóba megyünk hozzá....

UTÓIRAT, záró gondolatok.

A 60 éves múltra visszatekintő, egyetlen Nyugat-Európában bejegyzett Magyar Iskolaegyesület egyik vezetője voltam, amely a Bajorországban lévő magyar gimnáziumot alapította.  Ez a hely megszűnéséig, az 1956–os magyar emigráció szellemi értéket teremtő élő szimbóluma volt.  Viszont diákjaink mosolya hatvan év elmúltával sem száríthatja fel azoknak a könnyeit és nem enyhítheti szenvedéseit, akik gimnáziumunk épületében a himmleri náci gépezet letagadott és elfelejtett áldozatai voltak. A település politikai és társadalmi vezetése aljas módon betemette 181 Szlovéniából elhurcolt gyermek emlékét. Olyanokét, akiknek szülei az auschwitzi haláltáborban pusztultak el. Olyanokét, akik egy ördögi terv szenvedői voltak. Ezeknek a gyereknek 1942- és 1945 között ugyanazon harangok zúgtak, mint tizenkét évvel később magyar diákjainknak, akik ezt a harangzúgást 1957-ben már szabadon és reményektől telve hallhatták. 1942-1945 között a Kastl-i templom hétszáz éves harangjai a gyászos idők múlását kongatták, miközben meggyötört, elhurcolt szlovéniai árvák éhesen és fázva tértek nyugovóra. Weinberger, Kos Dani, Žmavz Janez és még 180 társának emlékét mélyre ásta a helyi politika és történetírás. Szlovén barátaink történetét, ezzel együtt tragédiáját a  második világháború sötét  helyi múltjából én kutattam  fel és hoztam nyilvánosságra,  és  most ismertetem meg először  a kedves magyar olvasókkal.  Az egykori  gyermekfoglyok 2005 nyarán meglátogattak. Hatvan év telt el az óta. Az árva gyermekfoglyokból nagyapák, nagymamák, dédszülők lettek. Eljöttek egykori tragédiájuk színhelyére, amely után tizenkét évvel nemzetközi magyar gimnáziummá alakult. Eljöttek hogy velünk együtt emlékezzenek és emlékeztessenek. Bejárták az épületet a folyosókat a termeket. Találkoztak mosolygós diákjainkkal, akik nem ismerhették meg az Ő tragikus sorsukat. Nem ismerhették meg, mert ez a helyi történetírás eltitkolta előlük. Ekkor megfogadtam, hogy mindent elkövetek, hogy a hétszáz éves Kastl-i Bencés-rendi kolostorerőd falára emléktábla kerüljön. Olyan emléktábla, amely, azt hirdeti, hogy az emberiség soha ne aljasuljon el odáig, hogy emberek tömegeinek elpusztítása mellett, még azok utódjai számára megtorlásként börtönöket, gyermekbörtönöket állítson. A második világháborúban sok megbocsájthatatlan dolog történt, de az egyik legaljasabb a gyermekek meghurcolása, ez ideig még homályban maradt.

A Kastl-ban működő Európai Magyar Gimnáziumot 2006 szeptemberében a helyi CSU kerületi vezetője, mint felszámoló biztos Dr. Schwartz (fekete), valamint a helyi polgármester Braun úr (barna), aktív részvétele mellett felszámolták. Az egykori náci gyermekláger helyén nem tudtuk megvalósítani a „Hit békéje és béke hite” gondolata jegyében átszervezendő iskolánkat. A német néplélekből a harmadik generációban már kifogyott a hála érzete és megerősödött a terhelő múlttal való szembenézést elutasítása. Ezért kell lenniük mindig olyanoknak, akik emlékeztetnek. Én ilyen voltam.

Felhasznál irodalom:

dr. Žmavc Janez: A náci genocídum 60.évfordulója.
Kiadja: Društvo taboriščnikov ukrdenih  otrok Slovenije  (Szlovénia elrabolt táborlakó gyerekeinek egyesülete)

dr. Kmecl Matjaž: Gondolatok a gyermekrablás hatvanadik évfordulóján.(2002)

Terčak Stane :Elrabolt gyermekek (1962)

Hillel  Marc:    A faj nevében

Mausbach H. és B.:  Az élet ellenségei  
(Rödenberg kiadó,Mainamenti Frankfurtban,1979- ben)

Hribar Drago  : (Založba Obzorja könyvkiadó, Maribor,1982) KL  AUSCHWITZ - BIRKENAU (OSWIECIM - BRZEZINKA) KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK

Hribar Drago, Pajer Jože , Orožim Jože:  A táborlakók gyülekező helyei

Završnik Stanislava: Túl sok volt a könny
(szamizdat kiadás, Kamnik, 1998)

Orožim Jože :    Neumarkt, Kastl

Hribar Drago :A traumák megmaradnak

Bodó Kirchsteuer Attila: Kastl sötét napjai

A  gyerekeket először Frohnleiten gyűjtőtáborba vitték, onnan pedig: Saldenburg, Neustift, Vielshofen, Himmelberg, Seligenporten, Eisenstein és az Amberg melletti Kastl-i hétszáz éves erődkolostorában kialakított gyermektáborokba, amely helyén 1957-től magyar alapítású nemzetközi gimnázium működött egészen 2006-os bezárásáig.   Innen néhány gyermeket a Lebensborn fasiszta intézményeibe küldték, ahol janicsárokká szerették volna nevelni őket. A repatriálási tábor vezetője Bayreuthban egy Panzer nevű SS Obersturmführer volt, segédje pedig Braum SS Untersturmführer.

231.oldal:

Kivonatok a Celjei gyűjtőtáborbeli gyerekeiről szóló jelentésekből.

A megölt partizánok gyerekei:

A város széli Dobro Poljén, ma Vrunč utca, a Savinja-parti vasút mentén 1942-ben rögtönzött gyűjtőtábor állt. Ide internálták a családokat a Savinja völgyéből, Kozjansko területéről, de Mariborból és Ptujból is. Augusztus 3.-án Alsó-Stájerországból szlovén családokat szállítottak ide. A tábort a 19. rendőrségi regiment katonái őrizték. Az internáltak civilben voltak minden jelzés és szám nélkül. Előre elkészített névsor alapján hozták őket ide. Az iskola földszintjén volt az őrszolgálat és a Gestapo, a családok pedig az első és második emeleten, valamint a tornateremben helyezték el. A földszint egyik külön helységében mintegy 30 csecsemő volt. 1942. május 15.-én a tábor köré szögesdrótot vontak és őrtornyokat állítottak. Egyes családokat a reichenburgi kolostorban kialakított táborba helyezték át. A letartóztatások első hullámában a körzeti iskolába 1256 személyt hoztak, ebből 526 gyereket, míg az augusztus 18.-ai második hullámban 220 személyt.

(Hribar Drago)

Mi lett az elrabolt szlovén gyermekek szüleinek a sorsa?

KL  AUSCHWITZ - BIRKENAU (OSWIECIM - BRZEZINKA) KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK

Založba Obzorja könyvkiadó, Maribor, 1982

47.oldal: (idézet)

Augusztus 15.-én a Stari piskr (celjei börtön) udvarán 95 túszt lőttek agyon, köztük 14 nőt. A kivégzés alatt a gestapósok a letartóztatott családokat az iskola (gyűjtőtábor) udvarára kergették, hogy hallhassák a lövéseket. A túszok között voltak szeretteik is.  

Ezt nem lehet elfelejteni!

Završnik Stanislava: TÚL SOK VOLT A KÖNNY  (szamizdat kiadás, Kamnik, 1998) 

144. oldal: (idézet)

Otthonról nem sok újságot kaptunk, de azért itt-ott kaptunk némi hírt. Így reménykedtünk sorsunk jobbra fordulásában és a borzalmak végében. A posta ritkán járt és csak néhányan kaptak valamit. A büntetőtáborokból érkező hírektől mindig féltünk nehogy édesanyánk és édesapánk halálának hírét hozzák. Ez volt a legszörnyűbb a számunkra. Ilyen alkalmakkor mindannyian sírtunk.

Visszaemlékezések a táborokra

1942 augusztus 10.-én az ausztriai Frohleitenbe szállítottak bennünket. A tábor a Mura partján feküdt. Két sor barakkból állt, melyek között nagy üres tér volt, körös-körül pedig harmadfél méter magasságig sűrű szövésű szögesdrót. Benn szigorított katonai fegyelem uralkodott és különleges drill. Két csoportba voltunk osztva. Az idősebbeket (14-től 18 évesekig) egy Basta nevű SS tiszt gyakorlatoztatta. Hamarosan két segédet is kapott, Hitlerjugend vezetőket, egyiküket Šoštanjból, másikukaz Celjéből. Mindkettő tudott szlovénül is, németté csak Hitler alakította át őket de úgy, hogy nem is akartak többé szlovénül beszélni. A fő feladatuk a besúgás volt.

Az első sikeres akciónk a menetelés közbeni német nótázás bojkottja volt. Ugyanis ebben a táborban az idő nagy részét meneteléssel kellett töltenünk és közben katonadalokat énekelni. Modern janicsárokat akartak belőlünk faragni. Ám ezt az élvezetet nem akartuk nekik megadni. Apáinkat, anyáinkat, nővéreinket agyonlőtték, mi meg az ő dalaikat énekeljük? Elhatároztuk, ha Basta SS tiszt énekelni kényszerít bennünket, hallgatunk. Hiába ordított: „Singen! Singen!” Aztán elkezdődött. A parancsára futnunk és kúsznunk kellett. Majd jött az újabb parancs és következett a mi hallgatásunk. Az ellenállás délután két órától másnap kettőig tartott. A hallgatásunk előtt az SS tisztnek meg kellett hajolnia. Már egészen berekedt az ordítástól, amikor pihenőre vezetett bennünket. Egyesek már alig álltak a lábukon. Mindannyian elterültünk a fa priccseken. Ezután felhagytak a katonás drillel.

(id   ( idézet: Orožim Jože)

NEUMARKT

1944. február közepén egyeseket visszahívtak a munkáról és visszatértünk a táborba. Azt mondták, hogy a következő nap édesanyánkhoz küldenek bennünket, mármint azokhoz, akik túlélték Auschwitz borzalmait és át lettek helyezve a Harz hegység északi lábánál fekvő Ilsenburg melletti táborba.  A többi seligenporti táborlakót, akiknek szüleit megölték vagy Auschwitzben pusztultak, a neumarkti táborba költöztették át. Ott a tölténygyárban dolgoztattak bennünket. Páncélöklök (Panzerfaust) és aknák gyújtószerkezetének összecinezésén dolgoztunk. Itt is csináltunk szervezett szabotázst. A gyújtószerkezeteket úgy cineztük, hogy az áramkör a robbanóanyagon kívül záródjon. Így nem jöhetett létre robbanás. Csak az ellenőrzésre szánt gyújtószerkezeteket csináltuk meg rendesen. Az ellenőrzést megbízható náci mesterek végezték. A vasbeton bunkerbe való belépés előtt - mert olyanokban dolgoztunk, mindenki egyedül, a robbanásveszély miatt – a mester minden biztonsági intézkedést meg kellett tegyen: kikapcsolta az áramot, külön csengővel jelezte jöttét, aztán kinyitotta a súlyos vasajtót, elvette az ellenőrzésre szánt gyutaccsokrot és sietve, csukta be maga mögött az ajtót félelmében. Jó hónappal a háború vége előtt két szövetséges pilótát bújtattunk el a táborban, akiket a német légvédelem lőtt le. Néhány nap múlva az összes szlovén velük együtt megszökött a táborból. Szökés közben Ploh Francot repeszdarab találta gerincen, szerencsére a seb nem volt nagy, a vérzést pedig elállították a lányok, akik szükségből széthasogatott fehérneművel kötözték be. Miután letáboroztunk az erdőben, a sebet a pilóták is ellátták. Étel és túlélési lehetőség nélkül maradtunk. Voltunk néhányan, akiket az előző őszön schwarzachi parasztokhoz osztottak be gabona-betakarításra. Ott megismertünk néhány antifasiszta parasztot is. Titokban jelentkeztünk náluk és segítséget kértünk. Többnyire nők voltak gyerekekkel és idősebb férfiak. Gerngross asszony szervezte meg a segítséget és természetesen hálásak voltunk neki. Amikor az amerikaiak 1945 áprilisában felszabadítottak bennünket, nem éppen irigylésre méltó helyzetben találtak bennünket, hanem kimerülten, szakadtan és betegen. Az amerikai katonák kényszerszállást rendeztek be számunkra annak a gyárnak irodaépületében, amelyben azelőtt dolgoztunk. Az épület alatti óvóhelyen élelmiszerraktárt és egyéb életszükségleti dolgok raktárát fedeztünk fel. Szerettük volna hálánkat leróni a parasztoknak, akik gondoskodtak rólunk, hogy túléljünk az erdőben, ezért megpróbáltuk rábeszélni az amerikai tisztet, hogy adjon nekik valamennyi élelmet. Ráállt, miután a két pilóta is csatlakozott a kérelmünkhöz. Elmentem Gerngross asszonyhoz, s ahogy megmondjam mi mindent kaphat, sőt az amerikai hadsereg engedélyét is mellé a dolgok biztonságos elszállításához, befogta a lovát és Neumarktba hajtott. A kocsira élelmiszert, mosószereket, cukrot, sót, ruhákat és egyebet raktunk. Természetesen állandóan kísértett bennünket a gondolat, hogy mi történt a fivéreinkkel, nővéreinkkel és rokonainkkal a többi táborban. Az öcsém, Ernest Kastlban volt és elhatároztam, hogy oda megyek. Befogtam a gyár lovát, egy szép hollófekete lovat és elindultam – persze engedéllyel. A viszontlátásnak mindenki örült. Mondtam, akinek testvére van Neumarktban, velem jöhet. Néhányan jöttek is, köztük a fivérem, természetesen. Csináltam vagy három ilyen utat. Aztán egy szép napon valami elhajtott bennünket megtekinteni a táborunkat. Borzadva láttuk, hogy barakkunk nincs többé. A nácik a szövetségesek elől való szökésükkor, a bűnjeleket eltüntetni akarván, tankokkal legázolták. Elgondolkoztunk rajta, hogy ez a végzet minket is elérhetett volna. A szövetségesek Degendorfban gyülekezőhelyet rendeztek be a jugoszláv táborlakók számára, ahova aztán elszállítottak bennünket Neumarktból. Nyílt teherautókban vittek bennünket és az úton úgy megsebesültem a bal kezemen, hogy még ma is érzem a következményeit. Degendorfban Ernesttel megkerestük beteg nővérünket, Mariját. 1945 július végén, három év táborlakás után, visszatértünk kirabolt otthonainkba. Mi hárman Nazarjébe, ahol pont az az ember üdvözölt bennünket, aki a gestapósokat vezette, amikor a Lešje majorban elfogtak engem. Oda bújtattak a partizánok a čreti hajtóvadászat után. Az illető nevét nem említem meg, de Nazarje és Dobletina lakói jól ismerik a múltjával együtt. Személyesen nem akarok rosszat övéinek és leszármazottainak, hisz Nazarjében igencsak ismert funkcionárius volt. Onnan aztán Mariborba mentem, munkába álltam, a magam fizette tandíjjal magas szakképesítést, szereztem.

KASTL

1944 késő nyarán szállítottak át Saldenburgból Kastlba, tehergépkocsival, amivel olyan gyorsan hajtottak, hogy Regensburgban egy kanyarban majdnem felborultunk. Az L alakú épület rövidebb szárnyában helyeztek el bennünket, mely a tér fölötti emelkedőn állott, fallal körül vélve. A táborparancsnokot Seebergernek hívták, idősebb SS tiszt volt, szikár, sápadt, zöld egyenruhás alak, ma azt mondhatnánk, hogy nem tudta kendőzni porosz gyökereit, vak odaadását Clausewitz tanainak és égő szolgálatkészségét a Führer iránt. Megpróbált érvényt szerezni a katonai drillnek a maga Hitlerjugend Führere segédletével – „katonásdival” a falaktól kissé odább eső erdőben, meneteléssel, indulók énekeltetésével, ami szinte sose akarta elhagyni a torkunkat, pedig emiatt néha hajnali egyig kellett menetelnünk körbe-körbe az udvaron. A Hitlerjugend Führer (gúnyosan így neveztük) egészen más volt. Talán mert sokkal fiatalabb volt, a bal kezére rokkant (azt beszélték, hogy megsebesült a fronton és ezért jó oka volt rá, hogy a háborúra a saját élményei alapján tekintsen). Rokkantsága ellenére trombitán játszott, a trombitát mindig magával vitte meneteléseinkre és azon, ki tudja kinek a kezdeményezésére, megtanítottuk eljátszani a Tam za turškim gričem /Ott, túl a török dombon/ – című szlovén népdalt. Szemlátomást a melódia annyira tetszett neki, hogy egy reggel még a zászlófelvonáskor is eljátszotta nagy megelégedésünkre. Ez viszont ez végzetes lett a számára. Seeberger, aki a ceremóniát mindig az ellenkező oldalon lévő ablakból figyelte, magán kívül, nagy ricsajjal, a soraink elé csörtetett és a zászlófelvonásból botrányt csapott. A Hitlerjugend Führert azonnal elbocsátotta. Mi lett aztán a sorsa, nem tudtuk meg soha.

Seebergerrel kapcsolatban, aki minden szófogadatlanságért kemény nyakleveseket osztogatott, emlékszem egy esetre, ami az egykori ólakból kialakított ebédlőben játszódott le. A gyerekek az egyik asztalvégen karalábét rágcsáltak, kiszívták a levét, a maradékot pedig suttyomban az asztal melletti szemétkosárba dobálták. Amikor ő ezt észrevette, megharagudott, odament hozzájuk és követelte, hogy szedjék ki és egyék meg a maradékot is. Természetesen megvárta még teljesítik a parancsát. Az ő - szerencsére nem túl hosszú ideig tartó - parancsnoksága alatt történt, hogy sokan inkább üvegszilánkkal felsebezték a sarkukat, csakhogy ne kellejen dolgozniuk vagy katonai gyakorlatra menniük. Amikor pedig a német katonaságnak szedtük az áfonyát, úgy csaltunk, hogy az övünkre erősített konzervdoboznak a feléig felemeltük az alját és a kosarak, amelyekbe az áfonyát öntöttük félig üresen maradtak a végén.  Nagy káröröm uralkodott el rajtunk, amikor egy szép napon azt hallottuk, hogy Seebergernek is a frontra kell mennie. Valamennyien azt kívántuk, hogy ott maradjon és nyerje el méltó büntetését. Szerepét ágyasa, Laurer asszony vette át, aki még asszonynak se nőtt fel. Mi több, lassan köztudottá vált, hogy közeleg a háború vége és a fia, Martin, az utolsó Hitlerjugend Führer már senkit se tudott meggyőzni, hogy Németországot nem győzik le, bár eleinte próbálkozott.

(Hribar Drago visszaemlékezése)

Állandóan reménykedtünk a hazatérésben - a számos légitámadás ellenére, miközben a mezőről a közeli erdőbe rohantunk, nehogy az alacsonyan repülő vadászgépek lekaszáljanak. Egy éjjel a táborunk felett bombák repkedtek, mert az amerikaiak (akik akkor már tudtak a táborról) meg akarták semmisíteni a téren lévő hidat, nehogy az esetlegesen ott állomásozó német katonaság tankjaival vonulhasson vissza a folyó túlpartjára.   A felszabadításunk napján, ami úgy hiszem 1945. április 16.-án, szinte Hitler születésnapján volt, már kora reggel megjelent a táborban egy nagyobb csoport, tán egy zászlóalj német katona, akik ott akarták kiépíteni a védelmi vonalukat. Laurer asszony ezt megakadályozta, akiről amúgy sem lehettünk rossz véleménnyel, hisz emberségesen állt hozzánk, segíteni akart nekünk. Elmondta nekünk, hogy milyen veszély fenyeget bennünket és ugyanakkor megígérte, hogy azután is biztosítja elemezésünket miután szabadok leszünk, hogy ne szenvedjünk; ha valakinek valami kifogása van ellne most mondja meg, mert nem szeretné, ha az amerikaiak meglincselnék. Miután megígértük, hogy pártfogoljuk, elment és körülbelül egy óra múlva tért vissza. Az amerikaiak mindössze csak néhány kilométernyire voltak. A falak mellett állást foglalt egység parancsnokának megmagyarázta, hogy a védelem ilyen módja mindannyiunk és az ittlévő összes jugoszláv gyerek halálához, valamint nagy környékbeli áldozatokhoz vezetne. Megkérdezte, hogy tisztában van-e azzal, hogy dupla bűnt követne el: az egyiket rajtunk, a másikat a környékbelieken, hisz a Szövetségesek tudomást szerezvén rólunk, viszonzásul legalább annyi környékbelit mészárolnának le. A parancsnok összehívta a vezérkarát és gyorsan vissza is tért mindössze azzal a követeléssel, hogy adjon nekik kétnapi élelmet. A raktárban mindössze úgy négy napra való volt, ahogy ezt nekünk előtte elmondta. Elvittük nekik az összes élelmet. Ahogy kihúzták a lábukat, előjöttünk a pincéből a közeledő csatát figyelni. Néhány órára rá az első amerikai páncélosok már a téren voltak. Hozzánk először két fiatalabb amerikai katona jött, aztán egy szlovén származású magasabb rangú tiszt, aki tudtunkra adta, hogy ki kell innen költöznünk és néhány napra a téren, a lakosságnál kell éjszakai szállást találnunk, mert ide az ő katonáik költöznek, különben is nemsokára hazaszállítanak bennünket. Jelentkezhet, aki Amerikába akar menni - amit persze senki sem akart. Előtte a katonák édességgel kínáltak bennünket, amit már három éve nem ízleltünk, mi pedig az épületünk padlásáról magyar- és francia palackozott borokat és egyéb italokat hoztunk le nekik, melyeket a németek egész ládákkal hagytak ott és amelyekhez az amerikai katonák igencsak nekiláttak, nekünk pedig szórakoztató műsort készítettek. Elkeveredtünk köztük és annyi idő után először nagyot vigadtunk.

(Pajer Jože  visszaemlékezése)

A táborlakók gyűlekező helye

A háború végén az amerikai katonák a bajorországi Degendorfban kiürítették a kaszárnya és katonaiskola helységeiből a hadianyagraktárt és a jugoszláv nemzetiségű táborlakók gyülekezőhelyévé, alakították át. Ez nagyon nagy hely volt, sok objektummal. Középen nagy szökőkút állt meg egy torony hangszórókkal, amelyekbe bemondták érkezését és nevét mindazoknak, akiket ide szállítottak. Így tudtuk meg, hogy ki honnan való.

Az egyik objektum nagy csarnokában volt az ideiglenes kórház. A zsinóron lógó katonai göncök különböztették meg a katonákat a többi betegtől, hisz ezeknek más bajai és betegségei voltak.

Néhány objektumot az amerikai katonák külön a szlovének szálláshelyévé jelöltek ki. Ezek az emberek főleg a koncetrációs tábort túléltek, betegek vagy magatehetetlenek voltak.  A fivéremmel és nővéremmel a flossenburgi tábort túléltek közé kerültünk. Köztük volt az ismert Pinter Anton és Horvat Ivan Mariborból, Marjan Vrhnikáról, akikkel minden nap a közeli parasztgazdaságba és a metteni kolostorba jártunk tejért a betegeinknek. Az üstben főtt étel rossz volt, elsősorban német raktárakból száramazó főtt borsót ettünk, amiről először is le kellett fölöznünk a leve felszínén úszó kukacokat. A fivéremnek és nővéremnek kaptam némi ennivalót az amerikai katonai konyhán is, ahol az egyik szakács tudott franciául. Én magam, a háború előtt, Mariborban, a klasszikus gimnáziumban tanultam meg valamelyest franciául.

Ebben a repatrizációs táborban akadt mindenféle jugoszláv nemzetiségű különböző politikai meggyőződésekkel. Közülük egymással a legellenségesebben az usztasák és csetnikek szimpatizánsai viseltettek. Tettlegesen is egymásnak estek, úgyhogy a katonai rendőrségnek kellett beavatkoznia. Ezért a tábori objektumainkon kívül nem volt tanácsos mozogni, habár az amerikai katonaság különös figyelemmel vigyázott ránk. Különböző delegációk érkeztek hozzánk, többek között a király küldöttsége Londonból, akik megpróbáltak meggyőzni és rábeszélni bennünket, hasonlóan az amerikai katonákhoz, akik felajánlották, hogy menjünk ki Amerikába, mert ott mindenki az állam költségén tanulhat. A mieink közül senki se fogadott el semmilyen ajánlatot, hiszen a táborbeli három év szenvedés után haza akartunk menni.

Orožim Jože

Talán jobban szabadjára eresztett volt a festői Passau melletti gyülekezőtábor, az Ilz folyó menti barakkjaival ott, ahol az Ilz a Dunába ömlik társulva az Inn torkolatához. Amennyire emlékezni lehet, egy öregebb kis amerikai tiszt ügyelt fel ránk, miközben a fiatalabb katonák teniszezni hívtak és egy kisebb csoportot motorcsónakkal párszáz méteren megcsónakáztattak a folyótorkolatban. Rajtunk kívül még magyar internáltak is voltak itt, akik országuknak a Reichhal való együttműködése miatt, nem részesültek velünk egyenlő bánásmódban, az ételeiket maguk készítették, valahonnan kenyérhez tudtak jutni, a vekniket más dolgok ellenértékeként kínálták nekünk.

Az Ilz folyóra nagy ár-apály különbségek voltak jellemzők, hisz olykor a víz a part tetejéig ért, úgyhogy egyes barakkok ablakából bele lehetett ugrani, másszor pedig teljesen sekély volt. Az Ilz mellett tán egy hónapig éltünk. Ide hoztak bennünket, hogy hajóval szállíthassanak bennünket Bécsig, ami oda ugyan a legrövidebb út lett volna, onnan pedig hazáig. Ám abban az időben ez a számítás eléggé sületlen volt, mert ilyen hajó nem állott rendelkezésre. Az egyetlen valós lehetőség a vonat maradt, marhavagonokkal, amellyel nagy vargabetűt leírva egy hétig utaztunk Jesenicéig.

Hribar Drago

A Traumák Megmaradnak

A II. Világháborúra emlékezni számomra ennyi év után is nagy traumát jelent. A családomban szüleimmel, két fivéremmel és a nagyanyámmal szerényen, de boldogan éltünk. A legfiatalabb voltam a családban.  A háború kezdetekor még nem voltam 8 éves se. 1942 áprilisában letartozatták az apámat, akinek a karjaiban, oly biztonságban éreztem magam. Nemsokára agyonlőtték, mint túszt. Augusztusban a gestapósok hajnali háromkor puskatussal dörömböltek az ajtón. Néhány rövid perc alatt fel kellett öltözni és máris egy teherautóba gyömöszöltek.

Celje - a körzeti iskola. A földön alszunk és kucorgunk, mint megrémült állatok. Ismét a Gestapo az ajtóban. Kézzel, ököllel, puskatussal tépik ki a gyerekeket anyjuk öleléséből. Leírhatatlan a sivalkodás. Az anyák, mint sebesült vadak harcolnak a gyerekeikért. Hiába. A halálvonat vár rájuk, a vonat mely Auschwitzba viszi őket. Nem, mondom, ez nem lehet igaz. Reményvesztetten ölelem át a két fivéremet.

Frohnleiten. Barakkok, belsejükben fa priccsek. Egy lányokkal teli szobába utasítanak. Ismét éjjel van. Ismét a Gestapo az ajtóban. Az erős lárma mély álmomból is felriaszt. Nehéz bakancs rúgott a teli vödörbe, amibe a szükségünket végeztük, hisz a latrina több száz méter távolságra volt.  Azonnal föltakarítani! - hangzott a parancs. Félelemmel telve másztunk le a fekhelyeinkről és takarítottuk a szennyet, ami szétfolyt a barakkban. Ájultan estem össze. A következő napok emlékei kifakultak számomra. Magas lázzal és hőhullámokkal éltem át azokat.

Tansport Himmelbergbe. Szép nevű, szép hely, komor légkörrel. Az egyetlen vigaszom, hogy fivéreim mellettem vannak, legalábbis nap közben látjuk egymást. Éjszaka pedig félek. Az emeletes priccsen felül alszok. A szobában húsz-harmincan vagyunk. Minden éjjel álmomban felkelek, lemászok a priccsről és szédelgek a szobában. Reggelente sose tudom hol ébredek fel. Világítás nincs. Szólni nem merek. Legtöbbször valamelyik sarokban a földre fekszek, mert a sötétben nem találom az ágyat. Még azzal is meggyanúsítanak, hogy lopáson töröm a fejem. Védekezni se merek. Tudom, hogy az apelláta semmi jót se szokott hozni.  Folyton folyvást rettegek, nehogy valamelyik fivérem belekeveredjen valamilyen provokációba, mert a megtorlást el nem kerülhetik. Az ebédtől is félek. Ebéd előtt mindig bejön a Lagerführer és felolvassa a gyászjelentéseket. Ez és ez az anya meghalt Auschwitzben. Eztán jön az „imádság”, mellyel hálát kell adnunk a „nagy Führernek” hogy élelmet ajándékoz nekünk.

POSTUMUS 1957-2006

2010. júliusában a KASTL Magyar Gimnázium, hivatalos nevén, az Európai Magyar Gimnázium elnyerte a  MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJAT és október 22-én a Parlament Főrendi házának kupolatermében, több száz volt diák részvételével az intézmény félévszázados tevékenységének méltatásaként emlékülést tartottak.

A náci idők eltitkolt történelmi szennyesét a Kastl település Bencés-rendi erődítmény- kolostorában a magyarok gimnáziuma mosta tisztára. (1.)

Karatnai Bodó Attila

A magyarok gimnáziuma Kastl 1957- 2006

Az intézmény múltja

Bajorországban, Nürnberg és Regensburg között, a Lauterach patak völgyében, festői oberpfalzi környezetben, egy római kori szikla várerődre, a Castra Regia Castellumra épült 900 évvel ezelőtt az a bencés erődítmény-kolostor, amelyben egy gyászos történelmi korszak emigrációs múltjának következményeként született meg Nyugat-Európa egyetlen magyar kultúrára alapozott iskolája, a Kastl Magyar Gimnázium és Internátus. Ez a gimnázium, (az egykori, 1750 körül alapított bécsi Teresianumon kívül) az egyetlen magyar alapítású és irányítású  oktatási intézmény volt  az EU területén. A regényes sziklavár tornyai és bástyái őrt álltak csaknem az egész európai történelem fölött. A kastélyvár nem csupán a rómaiak nyugalmát őrizte a germánok betörése ellen, de a Karoling-korszakban láncszeme lett a birodalom egyik legfontosabb kereskedelmi útját védő várhálózatnak, amely: Budán Aquincum, Bécsben Vindobona, valamint Regensburg és Nürnberg előterében a Castra Regia, vagyis a mi magyar gimnáziumunk.

A XI. század végén Luitgard, Diepold kastli őrgróf özvegye kolostorrá alakította a várat, majd a Bodeni-tó mellől új szellemű bencéseket telepített ide. Ennek a korszaknak ma is épségben álló megmaradt emléke a gyönyörű román vártemplom, és a ritka szép gótikus stílusban épült refectorium (ebédlő).

Itt minden négyzetméter történelem, a román stílus és a gótika csodálatos egysége. A táj nyugalmán a várhegy gótikus temploma őrködik. Belsejében méltósággal tárul elénk a középkor hangulata.

A Kastl vártemplomban alussza örök álmát, a magyar államalapító Árpád-házi királyokkal IV. Béla (1235-1270) révén vérrokon Wittelsbach bajor királyi és császári családból származó (Kaiser Ludwig) Lajos (1319) korán elhunyt leánygyermeke, a kis Anna hercegnő. A hercegnő mumifikált teste dacol az idő múlásával. A csendből és félhomályból szól hozzánk a múlt. Az ódon freskók, a kőbevésett ornamentika, a keresztek és bibliai jelenetek, a szobrok árnyai, a templomépítő ősi családok címerpajzsai a katedrálüveg átszűrődő fényében isteni nyugalmat árasztanak. Ez valóban idegenforgalmi látnivaló! - kiáltana fel egy turisztikai szakember. De itt nincsenek idegenek! Itt mindenki otthon volt de legalábbis mi magyarok, közel ötven éven keresztül.

A Kastl Gimnázium közel fél évszázad alatt több ezer diákot nevelt, oktatott, és sokat tett a magyar identitás megőrzéséért, de emellett igen hatékony kulturális-diplomáciai szerepet is betöltött.

A Kastl Gimnáziumban – öt kontinens húsz országából-- öt vallási felekezetből közel kétezer diák végezte tanulmányait.

·   Bezárásáig 12 országból, Magyarország 23

településéről és Németország 36 helységéből tanulnak diákok az iskolában.

·   A diákok 80%-a magyar vagy részben magyar identitású (Ungarn-deutsch), vagy magyar-francia, magyar-amerikai, magyar-spanyol, magyar-holland, stb. de még a messzi Koreából és Thaiföldről is voltak tanulók.

·   A végzett diákok 89 %-a felsőfokú végzettségre

   tett szert és egy részük jelentős pozícióba került.

   A végzettek között vannak diplomaták, valamint több száz orvos, mérnök jogász és gazdasági szakemberek és újságíró is. Rosemary A. Heredy, az USAFR ezredese, a következőket mondta: "Ilyen barátságot, összetartást az életben sehol nem tapasztaltam, mint itt, a Kastl Magyar Gimnáziumban".

A bolsevizmus elől menekült magyar emigráns értelmiség által létrehozott Magyar Iskolaegyesület volt a történelmi megalkotója, életre hívója és mindenkori szellemi és erkölcsi irányítója a Kastl Európai Magyar Gimnáziumnak és Internátusnak. Ez az intézmény gyakorlatilag a nyugat-európai és tengerentúli szórvány­magyar­ság egyik szellemi bástyája volt, a Magyarországon uralkodó bolsevista terrorral szemben. 

„Ez az iskola a határokon átívelő magyar szellemi kultúrához tartozik, annak egyik  intézményesített formája és a magyar nép emigrációs történetének elidegeníthetetlen része" - áll abban a védnökségi nyilatkozatban, amelyet védnökeink,

• az 56-os Országos Szövetség, a
• Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége (VMPSZVSZ),
• a Magyar Politikai Elítéltek Közössége (PEK),
• a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ),
• és a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB)

tettek közzé

a Pán-Európai Unió, a Batthyány és Széchenyi- kör, a Magyarok Világszövetsége, a Szent László Szövetség, a Közép-Európa Club Pannónia (KEP) teljes egyetértése mellett.

Ez a gimnázium volt az (az egykori, 1750 körül alapított bécsi Teresianumon kívül)  egyetlen magyar alapítású és irányítású, oktatási intézmény az EU területén 2006-ig . A gimnáziumot fél évszázadon keresztül a Magyar Iskolaegyesület (Ungarischer Schulverein e.V) irányította. A gimnáziumot több kiemelkedő személyiség látogatta meg. Mindszenty József bíborosnak szívügye volt iskolánk és támogatását alapítvánnyal erősítette meg.

Habsburg Ottó is a rendszeres látogatók közé tartozott. A magyarországi színjátszás egyik nagy alakja, Sinkovics Imre boldog szívvel járta be a magyar oktatás ezen "legnyugatibb szellemi erődjét"

Az elbukott magyar forradalomnak és szabadságharcnak, a volt nyugati magyar emigrációnak az élő szimbóluma volt ez az iskola, amely a világ megannyi részére szétszóródott magyarok és a magyar kultúrához kötődő emberek nevelési-oktatási intézménye volt. Az iskola nemcsak oktatási intézmény, hanem a az 1956-os szabadságharc emlék- és találkozóhelye is volt. A Kádár-rendszer szemében mindig szálka, a magyarellenes nemzetközi körök számára pedig nemkívánatos, felszámolandó volt a Kastl Európai Magyar Gimnázium.

A bolsevizmus megbukott, viszont azok az erők, amelyek mindent gyűlölnek és mindenre féltékenyek, ami - magyar vagy nemzeti hagyományokat ápol - azok megalapításától egészen bezárásáig  munkálkodtak. Hol erőszakkal, hol alattomos hízelkedéssel, a magyar közösségek egymás ellen való kijátszásával, vagy a befogadó bajor állam politikai tényezőinek negatív befolyásolásával próbálták az iskolát fölszámolni, vagy olyan helyzetet kialakítani, amelyben a magyarokra hivatkozással, magyarok nélkül és magyarok ellenében lehet dönteni. Ugrásra készen álltak azok, akik a magyarság által kialakított iskolaépületért több százezer márka bérleti díjat is fizettek volna. Ezek azzal sem törődtek, hogy magyar emigránsok márkáinak sokaságából, számos hagyatékból, az évek alatt összegyűlt több millió márkából vált olyanná az iskola, amilyen.

Voltak olyan - a magyar kulturális közösséghez nem tartozó csoportok -,  akik e nagy hagyományokkal rendelkező intézményből: csökkent teljesítőképességűek iskoláját (a nagyobb állami támogatás elnyerése miatt) vagy közép-kelet-európai szláv kultúrák és nyelvek  iskoláját (román, szlovák, szerb-horvát) és valamiféle intellektuális rafinériával megfogalmazott "Találkozások iskoláját" (Begegnungsschule) akartak fabrikálni, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a gimnázium múltját, magyar kulturális jellegét elsorvasszák, és végül felszámolják.

Az iskola múltja, valamint az itt tanuló gyerekek családi háttere miatt is az 1989 évi magyarországi rendszerváltásig: mind a Magyar Népköztársaság, mind pedig a román, csehszlovák, szovjet, stb. "kommunista" országok hírszerzése, annak konspiratív hálózata, jelentős figyelmet fordított a magyar emigránsok iskolájára. Az iskola működésének közel fél évszázada alatt ezek a szervezetek több száz oldalas anyagban (dokumentációk, jelentések stb.) foglalkoztak a kastli magyar iskolával.

Ezek feldolgozása igen érdekfeszítő és ugyanakkor sürgős feladat.

Az iskolával, annak titkosszolgálati megfigyeléseivel a BM  3/1-es, 3/2-es, de érintőlegesen a 3/3-as osztályai is foglalkoztak. Ezek az anyagok a Történeti Hivatal levéltárában (állambiztonsági  hivatalok levéltára) találhatók. Különösen a hidegháborús időkben, de még a politikai enyhülés időszakában is ezen szervezetek előszeretettel küldték és építették be "embereiket" az iskola oktatói karába és társadalmi irányításába. Az iskola, mint a nyugat-európai és tengerentúli magyar emigráció gyermekeinek tanintézménye, mindig is kiváló hírszerző és információs terepet jelentett. Itt mindig meg lehetett bújni, ezen hasznos információk szolgáltatói állami megbízóiktól közvetett és közvetlen támogatásokat és egyéb előnyöket élveztek. A bolsevizmus bukásával a katonai és polgári hírszerzés embereinek, a konspirációs hálózatok közvetett vagy közvetlen munkatársainak legnagyobb része megbízás nélkül maradt. Voltak és maradtak viszont olyanok, akik nemzetközi magyarellenes körök vagy állami szintről magyar érdekek érvényesítését akadályozó csoportokkal és ezeket finanszírozókkal a hátterükben, intellektuális módon "kulturális diverzánsként" kaptak megbízatásokat a magyar közösségek szétverésére. Ezek a személyek és jelenségek a magyar emigránsok közel fél évszázada működő iskolájánál is határozottan tetten érhetőek voltak.

 Folytatás következik a II. részben.

A bolsevikok harmadik, negyedik nemzedékének minden politikai stratégiája, visszamenőleg dédapjukig mindig alantas volt.
A bolsevizmus - eszmék által leplezett valóságos szándékvilága - a társadalmi fejlődésnek egy olyan torzszülöttje, amely önnemzéssel szaporodva generációról generációra él tovább.

A bolsevizmus parazita tulajdonságai folytán erős védekező rendszerrel bír. Gyorsan alkalmazkodik és átalakul.

Egy valóságos politikai alien.

A bolsevik ösztönök a "Nyolcadik utas a halál" című nagy sikerű filmben szereplő félelmetes szörny tulajdonságait hordozzák. A maguk érdekében mindent feloldanak, elpusztítanak és felhasználnak. Feloldják a nemzeteket, hol az internacionalizmus, hol pedig a globalizmus jelszavával. Megtévesztenek és kelepcébe csalnak. A másság tiszteletben tartására hivatkozva elemésztik az évszázadok alatt kialakult társadalmi értékrendet, etikát és esztétikát. Gúzsba kötik, bebábozzák áldozataikat, miközben azok tehetetlenül válnak e szörny túlélésének eszközévé.

Ennek a diabolikus képződménynek, ennek az ős gonosznak az egyetlen célja a hatalom megszerzése, a hatalom megtartása, és a totális ellenőrzés minden és mindenki felett.

A Hatalom megszerzéséhez a leghatékonyabb eszköz az alacsony tudati és erkölcsi szinten álló és ezért mindenre kapható csőcselék. Ebből a gyúrható masszából formázta meg az "Ős gonosz" a proletariátus osztályát. Majd elhitette velük, hogy ők a hatalom és a demokrácia letéteményesei. Azt a tömeget minősítette vezető társadalmi erővé és osztállyá, amelyet korábban saját maga hozott létre. Ezzel az "öntudatos"proletáriátusnak nevezett tömeggel számolta fel az évszázados társadalmi fejlődés során kialakult politikai és egyéb szervezeti struktúrákat, és tette mindezt úgy, hogy közben az ellenszegülőket és a korábbi formáció szereplőit véres masszává darálta. Elhitette az értéktelenről, hogy értékes, az értékesről, hogy értéktelen. A csőcselék nem vette észre, hogy ő csupán a hatalom által manipulált eszköz, tömeges méretű massza.

Napjainkra már elfogyott a proletáriátus. A csőcselék is hiánycikk. Hiszen az Ős gonosz az elmúlt száz év alatt valamennyit saját testébe építette miközben átalakult, alkalmazkodott és új álcát vett magára. Most megint kell egy új csőcselék. Megint kell egy alacsony erkölcsi és tudati szinten álló, mindenre kapható massza. Egy olyan tömeg, amellyel ismét meg lehet alázni, sakkban lehet tartani a magyar nemzet még megmaradt és egyre halványodó önbecsülését.

Az Ősgonosz ebben a küzdelemben, a hatalom megtartása érdekében mindenkit magához ölel. Mindenkit, aki magyarellenes, aki nemzetellenes. Mindenkit, aki végső rontás lehet az ezeréves államiságát élő és létszámában tragikusan fogyatkozó magyar nemzet felett.

Az Ős gonosz most a magyar nemzet ellen a cigányságot lázítja. Hamis öntudatra ébreszti azokat az önmagukat fenntartani képtelen tömegeket, azt a cigányságot, amely óriási szaporodási rátája és rövid generációs intervalluma ellenére, az elmúlt hetven vagy száz év alatt képtelen volt arra, hogy saját értelmiségét, saját iskolarendszerét, saját kulturális és szociális intézményrendszerét kialakítsa és saját anyagi erőforrásaiból azt finanszírozni tudja.

Az Ős gonosz most mindenkit csatasorba állít. Most mindenki szövetséges, aki magyarellenes, akár éljen határon belül vagy azon kívül. Az Ős gonosz most azt mondja, hogy "aki a magyar nemzet érdeke ellen vannak, azok mind velem vannak".

Az Ős gonosz a tolerancia és a másság teljes egyenjogú elfogadásának igényével azt üzeni nekünk, hogy a vérszívóknak is joguk van az élethez. Ha az életük fenntartásához vért kell szívniuk, akkor ezt az egyediséget, ezt a másságot a tolerancia elve alapján tudomásul kell vennünk és el kell tűrnünk, mi több, fel kell kínálkoznunk, hiszen ez a másság elfogadásának egyik alapfeltétele.

Ezúton üzenjük a bolsevizmus harmadik generációs ős gonoszainak, hogy előbb a saját vérükkel, a saját összelopott egyéni és pártvagyonukkal áldozzanak és adózzanak eszményeikért.

Először maguk hozzanak áldozatot.

Bolsevik apjuk, nagyapjuk, saját luxus életük, és érdemtelenül magas nyugdíjuk hány százalékát ajánlották fel a cigányság foglalkoztatásának elősegítésére?

Még több kérdésem is lesz, amelyeket majd más alkalommal fogok feltenni.

De addig is megpróbáltam rávilágítani az Ős gonosztól áthatott bolsevik gyökerű harmadik nemzedék és a cigányság kapcsolatára.
 

Szómagyarázat; Rásá ( héber) rossz, gonosz embert jelent, olyant, aki meggondolatlanságból embertársának rosszat tesz.

A magyarországi ellenzéknek már évekkel a rendszerváltozás előtt több szekértábora volt, ezért meg kell nevezni azt az ellenzéki kört, amelyet különös felelősség terhel azért a kilátástalannak tűnő helyzetért, amelyben a jelenlegi magyar gazdaság "dagonyázni" kénytelen.

Bizonyára lesznek olyanok, akik azt mondják a dagonyázás nem is olyan rossz dolog. Valóban kellemes elfoglaltságnak tűnik a disznók számára, de nem a magyar nemzet számára, amely ebben a dagonyában napi szintű iszapbirkózást folytat. Az adósság szorításából csupán a dagonya iszapos síkossága miatt tud egyre másra kicsúszni.

Ebben a tragikomikus helyzetben, ott áll száraz lábbal a parton és még most is nagyképűen tanácsokat osztogat, meg "Orbánozik és sopánkodik és hecceli a nyugati sajtót" az egykori Szabad Kezdeményezések Hálózatából verbuválódott magyar liberális ellenzék SZDSZ néven hírhedté vált egykori kormányzati tényező, látszatra szétszéledt csapata. Még most is Ők, akik a " tutit" megmondják! Pedig az Ő " tutijuk" egy fabatkát sem ér!

"A múltat végképp eltörölni Rabszolga-had indulj velünk!"(Internacionálé)

1978-1980 között a hazai külgazdasági hiány jelentősen megnövekedett. Az akkori politikai vezetés hitelek felvételével próbált egyensúlyt teremteni. (Megyessy Peter ekkor - elmondása szerint- játszotta a James Bond, illetve a 007 ügynök szerepét, miközben valójában 209-es ként tartották nyilván a III/III-as ügyosztályon és az azt felügyelő KGB-s rezidentúrán) Ekkor kezdődtek el a csatlakozási tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal. Az oroszok mindenről tudtak, mivel nélkülük semmit nem lehetett tenni a keleti blokkban. Azzal, hogy hazánkat beléptették egy nemzetközi pénzügyi rendszerbe, a Nemzetközi Valutaalap úgynevezett készenléti vagy kisegítő hiteleket nyújthatott Magyarországnak.

Az IMF határozta meg azokat a feltételeket, amelyekhez ezen hitelek nyújtását kötötte. Lényegében az IMF irányította ezen országok gazdaságpolitikáját. Belépésünktől kezdve a hazai-gazdasági pénzügyi folyamatok irányítását csak az IMF szigorú ellenőrzésével lehet megvalósítani. Az IMF-nek elsősorban adósságbehajtó szerepe van, hitelt csak akkor ad, ha elkerülhetetlen. Az IMF csatlakozás nagy terve Fekete János névéhez köthető. (Fekete János és Horn Gyula befolyása úgy erősödött a magyar politikai és gazdasági életben, ahogyan Kádár János és csapatáé gyengült) Következménye az lett, hogy a magyar gazdaság iszonyatos adósságcsapdába került, amelyből szinte lehetetlen mind a mai napig kilépni. Az 1983-as csatlakozástól 1990-re már több, mint 20 milliárd dollár lett az ország adóssága. Azokban az időkben hatalmas mennyiségű erőforrás áramlott ki az országból, amely a rendszerváltozás után tovább folytatódott, miközben az adósság nemhogy csökkent, hanem drasztikusan növekedett. A nemzetközi pénzügyi hatalomnak óriási érdeke fűződött ehhez, mert ezáltal hatalmas erőforrásokat és tőke erőforrásokat tudtak kivonni az országból. Egészen biztos, hogy az 1990 előtti időkben az oroszokhoz is került a pénzből, de azt nem lehetett megmondani, hogy ez mekkora érték volt.

A hitelek igen komoly része be sem jött az országba. Az sem igaz, hogy Magyarország lakosai felélték az átmeneti hiteleket. Ezek a hitelek jórészt az (MSZMP) akkori elit zsebeibe vándoroltak. A magyar kormánynak minden évben 1998-ig jelentést kellett készíteni a gazdaság állapotáról, ezzel kiszolgáltatták az országot. A belépés pillanatától nem lehettek önálló gazdasági törekvései az országnak, csak akkor, ha az IMF által meghatározottakat teljesíthette. Ugyanis ez volt a feltétele annak, hogy további hiteleket kapjunk, ami viszont azt jelentette, hogy újabb és újabb pénzek nem a gazdaság élénkítésére, hanem a kamatok törlesztésére mentek el, miáltal soha nem csökkent a tényleges adósság.

1990 elején a magyar államadósság már mintegy 22 milliárd dollár volt. (Ma 135 milliárd dollár.)

Személy szerint kik ezért a felelősök ?

A hitelfelvételeket milyen kormányzati döntések előzték meg?

Miután az MSZMP által irányított Magyarországon 22 milliárd dollár államadósságot halmoztak föl, 1990-ben a "rendszerváltás" után Soros György és Andrew Sarlós felajánlja Antall József leendő miniszterelnöknek, hogy megvásárolják Magyarország adósságállományát, pontosan 22 milliárd dollárt.

Mit kértek cserébe?

"Mindössze" a magyar nemzeti vagyon értékesebb darabjait. Itt gondoljon mindenki, amire akar. (A magyar energetikai szektort, az infrastruktúrát, a kommunikációs cégeket, a stratégiai cégeket, közlekedés, pénzügyi szektor, egészségbiztosítók, stb.)

Antall József ezt nem vállalta ! Tehát maradt az IMF!

Az IMF nagyon szigorú előírásokat fogalmazott meg, vagyis ha Magyarország hitelt akart felvenni, akkor folytatnia kellett azt a törvénytelen utat, amit a spontán privatizáció indított el, majd az állami vagyon teljes széthordásával tetőződött be.

Most megint tekintsünk vissza! "Ahol a dolgok összeérnek és átjárhatóvá válnak" Olvassuk együtt, hogy mit írt a liberális ellenzék "Szabad Kezdeményezések Hálózata ", a későbbi SZDSZ, 1988-ban a "BESZELŐ" c. szamizdat 23. száma, 46. oldalán. Idézet: "Magyarország nemzetközi pénzügyi helyzetének jövője a magyar politikai vezetők tisztánlátásán múlik. A legtöbb magyar politikus még nem értette meg, hogy az ország jobban járna, ha engednének az IMF követeléseinek, és alapos gazdasági átalakulást hajtanának végre. "

1970-1987 között az ország nettó adósságállománya a minimális 0,5 milliárd dollárról 13,7 milliárdra nőtt. Ugyanekkor 1980 és 1995 között ez több mint nyolcszorosára nőtt. A bruttó adósságállomány elérte a 35 milliárd dollárt. Eközben az 1980-ig felvett adósságállomány többszörösét, 1995-ig mint egy tízszeresét fizette vissza az ország.

Emlékezzünk csak, mit írtak a "Beszélőben" ?

"A legtöbb magyar politikus még nem értette meg, hogy az ország jobban járna, ha engednének az IMF követeléseinek, és alapos gazdasági átalakulást hajtanának végre."

Ki járt jól? ( nézzenek körül!)

Az IMF valamint a Világbank két olyan szervezet, amely Magyarországnak nemhogy a jólétét nem segítette elő, hanem annak tönkretételében játszott kiemelkedő szerepet.

"A gazdagoknak kedve-kénye erőnkből szívja ki a vért, csaló az államok törvénye, mert minden bajt szegényre mért. " (Internacionálé)

Az ország problémáit már a rendszerváltás előtt az IMF nélkül is meg lehetett volna oldani! Például úgy, ha nem visznek ki a szovjet piacra a tényleges érték töredékéért hatalmas mennyiségű erőforrásokat. Vagy az ideiglenesen itt állomásozó szovjet hadsereg nem használhatott és kaphatott volna meg mindent szinte ingyen. Magyarországot fel lehetett volna virágoztatni, mégpedig úgy, hogy ehhez nem kellett volna alacsony szinten tartani a béreket. Ilyen értelemben az akkori hatalom képviselői és mai leszármazottjai feláldozták az országot és ma is ennek nyögjük a terhét.

A rendszerváltásnál serénykedő marxizmus gazdasági tanain nevelkedett liberális SZDSZ közeli közgazdászaink nem hallották meg Thomas Jefferson intő szavát, aki azt üzente az embereknek;

"Őszintén hiszem, hogy a banki intézmények sokkal veszélyesebbek szabadságunkra, mint a zsoldoshadseregek"

Megoldás még mindig van!

A gazdasági és pénzügyi területen teljes nagytakarítást kellene végezni. Még véghez lehetne vinni a privatizáció teljes újravizsgálását. Természetesen most már sokkal nehezebb, mint a kilencvenes évek elején.

Az a különös helyzet állt elő, hogy a 22 milliárd dollár adósságunk megháromszorozódott, pedig évente 5-10 milliárd dollár kamatot fizettünk és ráadásul az a nemzeti vagyon, amit Antall József nem adott oda Sorosnak és Sarlósnak, napjainkra mégis idegen kézbe került. (ezért minimum vagyonelkobzás és maximális börtön járna a felelősöknek)

2010-ben hazánk 2321 milliárd forint, azaz 11,6 milliárd dollárt fog fizetni csak kamatokra!

Ennek a felfoghatatlanul hatalmas összegnek nincsen meg a magyarországi értékképző bázisa! De ezt már jóval korábban tudták, a magukat közgazdasági tudományokban tudósoknak tartó szélhámos liberális közgazdászok is! De akkor miért voltak ezen gazdaság és pénzügyi folyamatok hajtómotorjai? Hiszen már az 1980-as évek közepétől tudni lehetett a világgazdasági folyamatok alakulását, (az erőforrások beszűkülését, a termelő beruházások Ázsiába való koncentrálásának tendenciáját, stb.), ezzel összefüggésben Magyarország várható lehetőségeit.

A liberális közgazdászok rossz, helytelen diagnózist és prognózist adtak a folyamatokról és az eseményeket is ezek szerint kezelték, magyarázták és hajszolták a magyar gazdaságot a "halál" a kilátástalanság állapotába. Ha ezt egy orvos teszi az bűncselekmény, ha egy közgazdász, pénzügyi szakértő, akkor tévedés?

Ne higgyünk nekik!

Pontosan tudták a következményeket!

Miért?

"Kínlódás most a munka bére, de már ebből elég, elég! Szerszámot hát az úri kézbe s ide a jognak a felét! " (Internacionálé)

Itt van példának okáért egy általuk közelmúltban alkalmazott trükk! A multinacionális komprádor pénz oligarchia és azok lakájai a devizakölcsönök felvételével, illetve annak reklámozásával, meggyőzéssel, hitegetéssel rászedték az embereket. Miközben propaganda gépezetüket olajozták, átmenetileg irreálisan magason tartották a forintot árfolyamát. A hiszékeny emberek tömegeit szédítették meg. Közben a hitelbrókerek kihelyezték a devizakölcsönöket. Miután az előirányzott deviza tömeg kikerült, azonnal kidurrantották a forint léggömbjét. A lufi gyorsan elszállt. Ide-oda cikázott, majd földre esett. A zuhanást a világgazdaság pénzügyi folyamatai még szánalmasabbá tették. Ezek a folyamatokat már jóval az események bekövetkezte előtt prognosztizálni lehetett, Illetve kellett volna! De a levantei pénzügyi mágusoknak ez nem állt érdekükben! A tonna számra kiosztott pénznek nevezett papírcsomók mögé, csak ezáltal és ebben a folyamatban kerülhetett valóságos érték. A bedőlő hitelek által pedig két bőrt is le lehetett nyúzni. Az egyiket az adósról, a másikat a közhangulattól rettegő politikáról. Egyszerre vált zsarolhatóvá, az ilyen módon eladósított (beetetett) polgár és az egyébként is óriási adósságcsapdában vergődő állam is.

A pénzoligarchák összezártak, mint a ragacsos nyálú húsevő növények levelei, hogy emésztőnedveikkel felszívják Magyarország még megemészthető javait. Jelenleg is nyugodtan emésztenek, hiszen minden kilométerkőnél ott vannak lakájaik, rezidenseik és a velük kollaborálók. Ott vannak, ott bizony, akiket a baloldalról és a liberális hasadékokból magának összeverbuvált és céljai szolgálatára kitaníttatott. Most ott lihegnek, csaholnak, hátha jut nekik is a koncból.

Mit lehet üzenni nekik?

Azt, hogy ne örüljetek előre, mert a szájuk, ahogy felfelé, úgy lefelé is görbülhet majd.

Ja! .. és Simort miért védik?

Mert ö az egyik pénzügyi helytartójuk, akinek annak idején Fekete János volt a mentora és talán kínévezője is. Simor a globális pénzoligarchia magyarországi defterdárja, mint egykoron vala az Ottomán időkben!

"A tőke még a húsunk marja, de már a gyáva had remeg – kelőben már a munka napja s ragyogni fog a föld felett" (Internacionálé)

Villám leltár !

1988-ra Magyarország a KGST második legeladósodottabb országa volt.

Mi történt húsz év elmúltával?

Fekete Jánost az MSZP- SZDSZ kormány a Köztársasági Érdemrenddel tüntette ki.

2008- ra Magyarország a EU legeladósodottabb országává vált. Eközben a liberális ellenzék, SZDSZ néven a legutolsó pillanatig a Magyar Köztársaság kormányzati tényezője maradt. Majd váratlanul ellenzéki szerepet öltött, -- tekintettel arra, hogy az IMF a hitelek megadását ellenzéki támogatáshoz kötötte--.

Na most üljünk még egy darabig és gondolkodjunk! (az itt a piros, hol a piros szerencse játéknak nevezett szélhámosságban is van mindig beetető személy, személyek.

Találjuk ki kik ezek!

A pénzváltók üzenete; "…. Magyarország tartja a gazdasági program megvalósításának irányát, javul külső pénzügyi helyzete........" Állapította meg a közelmúltban az Európai Bizottság , a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) együttműködésben készített helyzetértékelésében. (taps...). "(…..)

Az elfogadott 2010-es költségvetés összhangban van a 3,8 százalékos GDP-arányos hiánycéllal, és jelentős tartalékok vannak benne. "A vártnál kevesebb, 918,6 milliárd forint lett a 2009-es államháztartási hiány, azaz a GDP 3,6 százaléka."

Akkor most nézzük!

A magyar államháztartás 2009 és 2010 között stagnál, azaz nem változik. (tekintsünk el a pár tízed százalékos ingadozástól)

A fenti tényadatból így könnyen kiszámítható, hogy a magyar költségvetés 1%-ka ezáltal 255 milliárd forinttal egyenlő.

Idén 2010-ben 5,3% lesz az államháztartás elsődleges többlete. Azaz 5,3-szer 255 milliárd, vagyis 1352 milliárd forint. Ez az elsődleges egyenleg. Vagyis 2010-ben ennyi pluszt termel MAGYARORSZÁG. Tehát 1352 milliárd forintot.

A második hír szerint mégis tartható lesz a 3,8%-os hiány!!! Ezek szerint 3,8-szer 255 milliárd, azaz 969 milliárd forint lesz a hiány.

Kérdés!

Hová tűnt az 1352 milliárd többlet és miből keletkezett a 969 milliárdos hiány.

Ez összesen 2321 milliárd forint, azaz 11,6 milliárd dollár. De hol van ez a pénz?

Ez a pénz a KAMAT !!!!!,

Az a kamat, amit mi MAGYAROK, 2010-ben fizetünk! 2321 milliárd forint, azaz 11,6 milliárd dollár.

Hogy azt érzékeltessem ez mennyi pénz, álljon itt néhány példa: 2321 milliárd forint az öt darab teljes és felépített 4-es METRO,

vagy a 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., és 21. havi nyugdíj, * vagy a teljes jelenleg már meglevő magyar autópályák felépítésének költsége,

vagy mintegy 50-szer annyi pénz, mint amennyit az eltörölt vagyonadóból várt a kormány, vagy 150 darab Grippen vadászgép, ( a térség katonai mini nagyhatalma lennénk)

vagy 2321 darab Combino villamos, ( a térség legkényelmesebb és legtisztább fővárosa kennénk)

vagy 46420 darab Zuschlag és általa ellopott pénz (ehhez nem tudok mit hozzá tenni) vagy minden magyarnak a csecsemőtől az aggastyánig 232000 forint.

Tehát igen tisztelt honfitársaim nnyit fizetünk csak kamatra 2010-ben.

Mit is mondott Abraham Lincoln?

"A pénzhatalom békeidőben harácsol, balsors idején padig ellenünk ármánykodik. Sokkal despotikusabb, mint a monarchiák, sokkal szemtelenebb, mint a zsarnokság és sokkal önzőbb, mint a bürokrácia" (Milyen igaza volt!)

Kedves pártállástól független magyarországi barátaim!

Ezt nevezik a XXI. századi kamatrabszolgaságnak, ha akarjuk akkor marxi, ha akarjuk, akkor " egyszerű Lehel csarnoki " megközelítéssel, de a lényeg nem változik. Itt mindenki - az összes párt jobbról balra, az égtájak minden irányában- szép lehet, de okos az nem!

Mi a megoldás?

Nem tudom, mert ha tudnám, akkor írásomnak is más címet adtam volna!

De álljunk meg egy pillanatra, valami eszembe jutott. Talán mégis tudom! Talán van megoldás! Ugyanis a zsidóság 613 törvényében (halacha) szerepel, hogy hét évente, azaz a hetedik sabbati esztendőben el kell engedni az adós tartozását! Hiszen az adósság egy idő múltán adósságot szül, ez pedig megbénítja az egyént, a családot, a társadalmat és magát a hitelező is maga alá temeti! A zsidóság törvényeit ezer évek tették próbára, csupán alkalmazni kellene. Ha hittől eltávolodott zsidó származású pénzügyi oligarchák leírnák az államok és egyének adósságát, ez olyan hatalmas világgazdasági prosperitást, teljes megújulást eredményezne, amely újabb gazdagság forrása lehetne és nem csupán az emberiségnek, de az Örökkévalónak is tetsző lenne De, ahogy azt a nagy próféta Jesájá is megmondotta, a zsidóság fele intézett dorgáló szavai által "Rombolóid, pusztítóid közületek valók..".(Pszát) A zsidóság egy része a "Dirsut" sem veszi figyelembe, mert talán nem is tud róla, hiszen mesümeddé, hitehagyottá vált. Jeremiás az Örökkévaló szavával inti a zsidóságot, hogy "keressétek a város, ország jólétét, ahol laktok, és munkálkodjatok javára!". Az a pénzügyi politika, amelyet jelen idők zsidó származású pénzügyi körei folytatnak, mindenről szól csak nem a fentiekről. De reméljük megvilágosodnak

Azért fel a fejjel!

Eddig elmúlt ezer év, ezután is el fog múlni!

Mert "a kő meg marad, mert a kő mindig marad.." (Wass Albert)

Ezt a követ pedig mi magyarok nem a fejünk helyett, hanem a zsebünkben hordjuk!

No de ne feledkezzünk meg a "baloldal" indulójáról se!

"Ez a harc lesz a végső csak összefogni hát! és nemzetközivé lesz holnapra a világ!"(Internacionálé)

Utóirat: Sokat tanultam gyermekkoromban az akkori Dohány utcai zöldségestöl, aki befőzés idején olcsóbban adta a gyümölcsöt, mint bárki más a környéken. Ezért többet is vittek tőle. Nagyobb volt a forgalma. Nekem mindig adott valami finomságot. Amikor egyszer megkérdeztem, hogy miért ilyen rendes, azt válaszolta, hogy azért, hogy ha megnövök emlékezzek rá és az unokáim is majd az Ő unokáihoz járjanak vásárolni, no meg egyébként is kedvel. Nos az ilyenek, mint ez a Dohány utcai zöldséges kihaltak. Kihaltak különösen a pénzügyi világban, meg a tisztesség területén!

Amikor Mózes felment a Hóreb hegyének azon magaslatára amelyet Dzsebél Muszának, vagyis Mózes hegyének hívnak, hogy átvegye az Örökkévaló parancsolatait (2 Móz. 19–20), akkor lent, a hegy lábánál várták Izrael törzsei és egyéb sémi-héber, habiru nemzetségek.

Voltak olyanok szép számmal, akik aranyborjút csináltak és a bálvány előtt áldoztak, ledérül éltek és szidalmazták Mózest, hogy mi a fenének hozta ki őket Egyiptomból, hiszen milyen jó volt nekik ott. Lázítottak, keseregtek, uszítottak, intrikáltak, hangulatot keltettek, viszályt támasztottak. Ugyanúgy, mint napjaink magyarországi bolsevik gyökerű urbanoliberális zsidajai! Semmivel sem másképpen! De voltak olyanok, akik várták Mózest, várták a parancsolatot, várták azt az erőt, amely a hit által Izrael gyermekeiből nemzetet teremt. Bizony voltak nekünk is egykoron ilyen zsidóink!
Bizony voltak! Az Auschwitzot megjárt, édesanyja halálát és saját sorsát a koncentrációs táborban végigszenvedő zsidó fiatalember, aki szívében, halála órájáig magyar tudott maradni. Angyal Istvánról írok! Aki az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír parancsnokaként ott harcolt a barikádokon a nemzet közös ellensége, a bolsevik elnyomás és annak hitetlen vezetői, a Hóreb hegy tövében megmaradt bálványimádó zsidók szellemi örökösei ellen. Ő mondta, Ő üzente a pénzváltó kufároknak, Magyarország finánc zsidajainak és békebontóinak, megalkuvóinak, de egyben elárulóinak: „ LEHET A NEMZETI BANK NÉLKÜL IS FORRADALMAT CSINÁLNI ÉS A NÉP EREJE NAGYOBB TŐKE, MINT A NEMZETI BANK PÉNZE" (Angyal István saját kezű vallomása. Pesti Szalon Könyvkiadó ISBN 963 7994 009, 86-87 oldal).
Mózes, miután őt az Úr elbocsátotta, lehozta a kötáblába vésett parancsolatokat. Utána, ott és akkor Áronnal az oldalán és a hozzá hű törzsek fiaival elpusztította a bálványimádókat, a kételkedőket, a zavarkeltőket és a lázítókat. De voltak bizony túlélők, mert túlélők mindig vannak. Ezen túlélők lelki örökösei szállták meg Magyarországot 1919-ben, ezek szaporodtak el 1948-ban, ezek töltötték be az Államvédelmi Hatóság vezető beosztásait, ezek lopták el a rendszerváltásunkat, ezek pofáznak, uszítanak és fészkelik be magukat a NÉPSZAVÁHOZ, a NÉPSZABADSÁGHOZ, a médiába, a hétköznapjainkba, a jelenünkbe és mételyezik meg a jövőnket. Ezek azok, akik a Sínai hegység lábánál történtek után most itt nálunk, Magyarországon építik az aranyborjút, és arra akarnak kötelezni bennünket, hogy mi is azt imádjuk.
Nos, ezeknek üzenem: Olvassanak az 56-os zsidó forradalmárokról, olvassanak az első világháborúban magyarként elesett zsidó tisztekről, olvassanak arról a zsidó lojalitásról, amely egykoron a magyarországi zsidóság nemzethű részét jellemezte.
Olvassanak: Blanc Vilmosról, Blayer Ignacról, Veisel Vilmosról, Weiszenberg Mórról, Mentzel Bertalanról, Kornfeld Adolfról, Bőhm Bernátról, Kaiser Adolfról, nemes göllei Inselt Immanuel vezérőrnagyról, Zöld Márton honvédtábornokról (dédapám Ludovikás társáról), nemes krupieci Bauer Gyula tábornokról, aki egy kis falusi, igen vallásos zsidó fiúcskából lett az egyik legvitézebb első világháborúbeli magyar honvéd gyalogezred parancsnoka, majd tábornoka, és még tanulmányozzák a sok ezer hasonló lelkületű magyar zsidó hazafi magyarsághoz való viszonyulását. Ezekről vegyenek példát és ne a Hóreb hegy tövében aranyborjút építőkről, azokról, akiket Mózes is egykoron agyonveretett, de nem eléggé!

De Karatna

 Nagyon sok félreértés és félremagyarázás van a magyarság dolgában!

Jól körülhatárolható magyarellenes körök igen veszélyes vizekre tévedtek, már odáig eljutottak, hogy a magyarságot, a magyarság létét, mint  "ethoszt" megkérdőjelezzék. Azt mondják és ezzel kapcsolatosan, különösen a liberális sajtóorgánumokban, egyre több publikáció jelenik meg, hogy "magyar az, aki magyar állampolgár". Magyar az, aki - a liberális identitás választás szabadságával élve -   elhatározza, hogy etnikailag magyar.  Vagy azt mondják, hogy azok a "magyarok", akik a (a történelem igazságtalansága folytán a Kárpát-medence gúnyhatárai közé préselt) jelenlegi területén, vagyis a Magyar Köztársaságban élnek. Vagyis  "persona qui de regno Ungarie originem duxerit" "Magyarnak számít az a személy, aki Magyarországból származik."  De vannak olyanok is, akik a magyarságot, marxista társadalom és történelemszemlélet alapján, társadalmi kategóriaként a Magyar Köztársaság területén elő "dolgozó néptömegnek", illetve az itt élő népek összességeként határozzák meg! Léteznek a liberális körökön belüli, a magyarság vonatkozásában árnyaltabb meghatározások is, amelyek nyelvi-nemzeti hovatartozásként határozzák meg a magyarság fogalmát.

Kedves olvasó!

Okuljunk egy bölcs megközelítésből!

Csak azoknak lesz sikeres jövőjük, akiknek múltjuk is volt, viszont azoknak marad meg a múltja, akik képesek jelenüket kézben tartani! Mert ha a magyarság jelenét mások elragadhatják, akkor ennek a népnek a múltját, történelmet is már mások fogják írni, méghozzá a saját szájuk íze szerint. Azokat pedig, akiket a magyarság fogalma megillet, szorítsák erős kézzel magyarságukat és magyarságuk jelenét és nagyon vigyázzanak rá, hogy annak majd jövője is legyen!.

Magyar nép, magyar nemzet ?

A "nemzet" szó általában csak modern államisággal rendelkező népek fogalmát fedi. A magyarság viszont nem a modern korok "nemzeti szüleménye", hiszen államisága, jogtörténelme már ezer éves. A magyarságra a középkorban vagy ennél régebbi korokban csak a nép fogalmát lehet alkalmazni, mivel a nemzet fogalma csak a későbbi korokban alakult ki.

A magyarság, mint nép, gens Ungarorum,  de egyben mint meghatározás és népi megjelölés, vagy népként történő elnevezés nem a modern államiság korának terméke, hanem történetét i.e.1000 és 500 körüli évektől írják. A magyarságnak, mint népnek, etnikumnak az anyagi és szellemi kultúrája ezekbe a régi korokba nyúlik vissza! A néptörténet kutatói a félreértések elkerülése végett a népi hovatartozás jelölésére a görög "etnosz" vagy etnikum szót használják. Hogy mit kell ezalatt érteni, így a magyarság alatt, (gens Ungarorum) mint etnikum fogalma alatt értelmezni, azt a néptörténet elméletének kiváló szakértője, Ju.V.Bromlej a következőképpen határozza meg.

"A szó szűkebb értelmében használt etnosz, a legáltalánosabb formában úgy határozható meg, mint olyan történelmileg kialakult emberi közösség, amely viszonylag állandó közös kulturális, (a nyelvet is ideértve) és pszichikai jegyekkel rendelkezik, ezenkívül tudatában van más, hasonló közösségektől való különbözőségének"

Minden népközösség (etnosz, etnikum) kialakulásának igen fontos feltétele az, hogy egyes csoportjai (nemzetségei, törzsei) ne éljenek olyan nagy távolságban egymástól, amely a közöttük levő kapcsolat megszakadásához vezethet. Nagy távolság esetén ugyanis nem alakulhatnak ki az egységbe kovácsoló közös kulturális jegyek. Azokat a kulturális jegyeket, amelyek egy-egy közösség népi jellemvonásához tartoznak, aligha lehet pontokba szedve felsorolni. Ezek közül azok a legfontosabbak, amelyekre leginkább hat a hagyomány megőrző ereje, amely nemzedékről, nemzedékre, szinte a legkisebb változtatás nélkül öröklődnek át. Különösen fontos helyet foglalnak el a különféle szertartások, az archaikus hit világ, a mondák, legendák, mesék és a közösségek viselkedési formái.

Addig egyetlen közösség nem tekinthető népi egységnek, ameddig tagjaiban nem tudatosul együvé tartozásuk és a többi közösségtől való különbözőségük. Az identitásnak csak etno-szociokulturális oldalról van tartalma, azaz a természeti valóság is csak így értelmezhető. Ha nincs  (belső) azonosság, akkor a nép, az etnikum elveszik.

Ural Altaic megnyítása nagyban

Ezért az ősi "MI" és az "ŐK" szembeállítását mai kifejezéssel népi vagy nemzeti öntudatnak nevezzük.A nemzeti öntudat pedig minden egészséges lelkületű nép önbecsülésének tartozéka.

Ennek az összetartozási öntudatnak a kialakulásában és fenntartásában lényeges szerepe van a közösen beszélt nyelvnek és annak a népnévnek, népi megjelölésnek, ahogy a nép saját magát megnevezi, pl. - magyar -. A népnév létrejötte arról árulkodik, hogy az adott népnek igénye van arra, hogy magát más csoportoktól megkülönböztesse.

A népi együvé tartozás tudati tényezői közül viszont kétség kívül a közös származás tudatának van a legnagyobb jelentősége!

A vérségi kapcsolatokon alapuló társadalmakban ennek óriási összetartó ereje van. Az egyes nemzetségek egyik legfontosabb jellemzője a közös ősöktől való származás tudata. Ugyanilyen származástudat fűzte és fűzi mind a mai napig össze az egy néphez tartozó nemzetségeket is. "Ural-altaj népe, Turán népe, Szkíták, Hunok népe, Attila gyermekei" Árpád népe, Honfoglalók népe, stb. TURÁN NÉPE

Ennek a geneologiai levezetéseken túlmenően populációgenetikai háttere is van, hiszen egy adott népességen belül minél nagyobb arányú a származástanilag, geneológiailag megjelölhető közös ősök aránya, annál nagyobb a csoporton belüli összetartozási érzés, kohézió, és a csoportért vállalt önfeláldozó készség az altruizmus ,valamint az egymással kapcsolatos úgynevezett bizalmi index! Tudomásul kell venni, hogy az Ural-Altáji, turáni népek családjába tartozó magyarság geneologiáját, természettudományos értelemben vett ethnogenesisét nem csupán a mondák világából, a legendák köréből, hanem az igazolható természettudományok területéről lehet minden kétséget kizáró módon levezetni. Mondani szoktam, "a XXI. században a geneologia és a genetika egymással kéz a kézben jár "(I.rész). Ne felejtsük el, hogy az ember elsődlegesen biológiai és csupán másodlagosan társadalmi lény (II.rész)! A magyarság etnológiai háttere mindennél hitelesebben biológiai örökítő anyagában, a génben van megírva, méghozzá, ha úgy tetszik molekuláris szinteken. De mindenképpen a fehérjék szintjén, mivel a gén nem más mint egy fehérjemolekula elállításának információját hordozó DNS láncrészlet.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi okozta, hogy egyes népek hosszú évszázadokon, sőt évezredeken keresztül megőrizték más környező népektől eltérő sajátos, egyedi népi jellemvonásaikat ?  A válasz egyre határozottabb formában e közösségek endogám, azaz a csoporton belüli házasságában jelölhető meg, amelynek ugyancsak természettudományosan, humángenetikailag és populáció-genetikailag
jól megfogalmazható magyarázatai vannak.

Sokan ezt tudatlanságból valamiféle degenerációhoz vezető belterjességnek nevezik és arra hivatkoznak, hogy a "magyar nép a különféle idegenek befogadásával vált erőssé", holott ennek pontosan az ellenkezője igaz, nem beszélve a kiindulási alap ferdítő hamisságáról, amely a multikulturalitás előnyeit próbálja piedesztálra emelni.

A magyarság népen belüli endogámiája, sokáig kizárólag a magyar népen belüli házasodását jelentette, amelyen belül szigorú, a magyar népet alkotó nemzetségeken belüli exogámia uralkodott! Amely azt jelenti, hogy a magyarságot alkotó nemzetségeken belüli házasodás tilos volt. Az egy nemzetségen belüliek nem léphettek egymással házasságra csupán a másik nemzetséghez tartozóval. Például a Szente-Mágocs nemzetségbeliek saját nemzetségen belül nem házasodhattak, de például a Borsa nemzetség tagjaival házasságra léphettek.

Tehát a nemzetség tagjai saját nemzetségükön kívül, de saját magyar népükön belül választottak házastársat. Ez a népi közösségen belüli házasság volt a kulturális hagyományok és együvé tartozás tudatának legfőbb megőrzője!

A magyar népen belüli házasság kötelező ereje persze nem volt akkora, mint a nemzetségeken belüli exogámia szigora. Ezért a népi csoportokon kívüli, tehát más népekkel kötött házasságok nem számítottak ritkaságnak, de nem is voltak gyakoriak. Méghozzá azért nem, mivel a saját népi csoportokon kívüli, más népekkel való tömeges méreteket öltő házasságok jelentik a legnagyobb veszélyt és fenyegetést az eredeti, autentikus és archaikus népi hagyományok lététre, további fennmaradására.

A zsidóság saját etnoszának védelméről szóló törvényeit szigorú micváiban rögzítette, amely még most is érvényben van.

"A zsidó és nem zsidó között kötött házasság a zsidó törvény szerint nem bír összekötő erővel, és a vallás szempontjából nem tekinthető érvényesnek, akkor sem, ha száz rabbi áldotta meg."

A zsidóság egyik legnagyobb prófétája Jirmijahu is intőn emeli fel szavát az ellen, hogy a zsidó nép külső népekkel házasságot ne kössön és ezáltal fokozatosan ne asszimilálódjon, hanem ehelyett az "együtt, de külön-külön" receptjét írja elő, mint az egyetlen lehetséges módot arra, hogy a zsidó nép és zsidó lét fennmaradjon. Ezt a zsidóság a vallási törvényei nyomán szigorúan évezredekig be is tartotta, ezért is tudott annyi archaikus, egykori nagy múltú népet a jelen időkig túlélni és annyi megpróbáltatáson felülemelkedni. Ezért is teljesen hiteltelen, ha egy zsidó származású értelmiségi a multikulturalitás és a másság határtalan toleranciája mellett tör lándzsát és ezt másoknak, mint követendő világnézetet ajánlgatja.

Mert, ahogy a mondás is tartja: "Quod sibi non vis, alteri ne feceris". "Amit magadnak nem kívánsz, olyant másnak sose tégy......vagy ne akarj!"

A kutatók számításai szerint a csoporton belüli házasságoktól való 10-15% -os eltérés még nem lehet veszélyes az illető közösség népi alkatának megőrzése szempontjából. Ha azonban a népen belüli házasságok aránya tartósan 80% alá süllyed és ezt a népen kívüli házasságok váltják fel, akkor fennáll a teljes beolvadás lehetősége. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy az eredeti népi karakter és kulturális jelleg fokozatos, majd egyre erőteljesebben felszámolódik.

Ez különösen akkor jelent veszélyt az adott nép eredeti identitására, ha kívülről teljesen más eredetű és etnogenezisű, valamint más kultúrába tartozó népek veszik körül. A magyarság pedig ilyen helyzetben van, hiszen mint ural-altáji nép, egy számára teljesen idegen népi-etnikai környezetbe van beékelődve, és vele rokonságban nem álló olyan népek veszik körül, amelyekkel etnogenezise során korábban nem is érintkezett. A magyarság etnogenezisének fő fázisa egyes kutatók álláspontja szerint (V.P. SUSARIN és Niederhauser Emil: V. P. Susarin: A magyarok etnikai történetének korai szakasza. Az etnikai öntudat problémái ) a IX. század  hetvenes éveiben befejeződött, az etnikai tudat kialakulása pedig Árpád fejedelem uralkodásának korában.

Szkíta kor két filmen: Skythen - Das Turkvolk vom Altai [1/2]   Skythen - Das Turkvolk vom Altai [2/2]

Turán történelme (kattintással kinyílik és nagyítható) a közös gyökerek, kronológiai sorrendben az óra mutató járásával egyezően.

A magyarság egyik tragédiája, hogy számára teljesen idegen etnikumok érdekei miatt, olyan testvéri, rokoni, azonos gyökerű és azonos arheo- kultúrához tartozó népekkel volt kényszerítve élet-halál harcot folytatni, akiket a sors inkább maga mellé rendelt volna, mint sem ellene!  Tatároknak, Törököknek nevezett velünk genetikailag szoros rokonságban álló testvérnépek ellen hadakoztunk, míg az etnikailag és kulturálisan teljesen idegen németek tragikus szövetségében álltunk. Háborús magyar emberveszteségeink és járványok pusztítása után, rokon népek helyett, szláv és germán népek telepedtek a Kárpát-medencébe. A XV. században még az ország lakosságának 80%-a magyar volt,(népesség átalakulás a Kárpát-medencében) vagy legalábbis a magyarság etnogeneziséhez tartozó Ural-Altáji gyökerű népesség. (Besenyők, Kunok, Jász-alánok, Székelyek, Balkárok, Úzok, Nándorok, Urdmurtok, stb, és ezek leszármazottjai!)

Az akkori lakosság létszámát 4,5 millióra becsülik. Ez a létszám a magyarságot a középkori Európa nagyhatalmi státusába sorolta.   A magyarság létszám a XVI.-XVII. század vérzivataros korszakában alig változott, míg a környező nyugat-európai államok területén élő lakosság három-négyszeresére növekedett, de úgy, hogy reprodukciójuk saját etnikai forrásaikból történt. Ez a folyamat viszont Magyarországon a XVIII. század elejétől kezdődően ettől teljesen eltérő módon. alakult,. A szomszédos, de idegen és más kultúrát képviselő, adott esetben korábban a magyarsággal ellenséges viszonyban álló etnikumok nagyarányú magyarországi bevándorlása vette kezdetét. Ez a folyamat utat nyitott Magyarország valamennyi társadalmi rétegét megbolygató multikulturalízáció előtt a svábok, rácok, tótok, zsidók, oláhok, cigányok jelentős számú betelepedése révén. Ezt a körülményt még az is terhelte, hogy a törökkel szemben győztes Habsburgok, az eredeti magyar népi és származástudatot hatalmi intézkedésekkel gyengítették és erodálták. Lásd: . "Ungarisches Einrictungswerk". (I. Habsburg Lipót és Kollonich Lipót Esztergomi érsek) A XVIII. században, nem kevés német birodalmi érdekektől és politikai meggondolástól átszőtt magyarországi betelepítési politika súlyos csapásokat mért az eredeti magyar népességre. A betelepített és betelepedett szlávok, germánok, vlachok, majd a XIX. század végén (nagy számban beáramló) galiciai, illetve keleti, közép-ázsiai gyökerekkel bíró askenázi zsidóság, majd napjainkra az indiai eredetű cigányság Magyarország számos régiójában teljesen átszabta az egykori magyar autochton lakosság népi, etnikai, szociokulturális arculatát, de legfőképpen karakterét.

A jelenlegi magyar társadalom egymásnak ellentmondó, egymásnak neki feszülő szándékai mögül kisejlik az a hatalmas és romboló hatású “etnikai heterozigozitás”, és multi-kulturalizáció, amely olyan kártékonyan hat napjainkig a magyarságra, pontosabban szólva, Magyarország lakóinak cselekvési egységére.

Magyarország lakossága már ott tart, hogy a politikai tisztesség igényének eszmevilágában sem képes egy nemzetté válni. A magyar nép, amely napjainkra csupán töredékében és foltokban magyar. Jelenlegi nemzeti formájában, lassan teljesen elveszítette eredeti magyar népi gyökereit, amelyből a korábban rá jellemző, népi- és nemzeti tudatának megújulásához szellemi és lelki tápanyagot szívhatna magába.

A magyarság halálos kórja, a nemzet egységét és szellemét romboló és magát a magyarságot háttérbe szorító liberális eszmék által gerjesztett multi-kulturalizációs törekvések

A magyarságot minden irányból körbezáró idegen kultúrák, sem lelki alkatban, sem emberi karakterben sem szociokultúrában, sem történelmi gyökereiben, sem genetikai hátterében nemhogy nem hasonlatos, de homlokegyenest mások, mint mi magyarok, vagy azok, akik minden rezzenésünkben magyarként élünk!!
Ha valaki elutazik az Ural és a Volga vidékére , Közép-Ázsia tájaira, az Altaj környékére, vagy azon túlra, ott az emberek zöme Ural-Altáji, turáni, ezen belül ugor, illetve Komi, Mansi,  Khanti, illetve Vogul, Osztják, Urdmurtok, stb vagy turk illetve magát töröknek mondó nép: Chuvash,Tatár, Baskír, Türkmén, Kirgíz, Ujgur, Azeri, Karacsáj vagy éppen ingushétiai Csecseny vagy dagesztáni Avar, vagy a távoli mongol puszták szülöttje stb. A mellékelt Altai-Kai című altai dal és interpretáció milyen közel áll a magyar mondókás énekekhez, ha éppen nem azonos velük.  Ha ezeknek a testvérnépeknek meghallgatjuk a pentaton zenéjét és megnézzük vagy eljárjuk a táncaikat (érdemes figyelni az ütemet és a tánclépéseket) vagy megcsodáljuk a ruháikat, akkor megdobban a szívünk és érezzük a magyar haza hangulatát.

Türk dünyası (TURKS WORLD) -(İzlemeyen Türk Kalmasın)

Turáni népek

Fin - Hungarian - Türk Brotherhood - Turania

Atilladan Atatürke gelen yol ! (Süper Oğuz-Türk şarkı)

Morning Melody -- Tang Sabasi --

Chimbulaq ebben az Ujgur zenében, amelyet tamburral, vagyis tamburával adnak elő  ismerős dallamok csendülnek fel.

Ezek után nézzünk, hallgassunk meg egy tót, illetve szlovák néptáncot vagy valamilyen szláv vagy oláh táncot és zenét vagy éppen németet.

folk song Slovakia Ľudová pieseň Darina Laščiaková 2

Ansambel Mateja Kovacica - Waltz (1987)

Zillertaler Gipfelstürmer - Du, i brauch di (Live 1991)

KOLO - Splet igara iz Srbije

Floarea Hojda Tomoioaga - Anii toti se duc in zbor

Ez nem a mi világunk! Szép, hangulatos, értékes, de nem a miénk! Ha tetszik ha nem ez tőlünk távol áll. Ezek nem a magyarság pentaton dallamai.

No de ez,  nem így van azok számára, akiknek “ereiben" zömmel ezen etnikumok "vére" csörgedezik. Ami természetes is.

Az elmúlt évszázadokban, a XVIII-XIX. században, a különböző kultúrákból és etnikumokból Magyarországra került emberek leszármazottai, hogyan is érezhetnék sajátjuknak a magyarság és Magyarország régmúltjának történelmét? Hogyan érezhetnék őseiknek a magyarság őseit, amikor ezekhez az egykoron Magyarországra bevándorolt felmenőiket, sem történelmi szálak, sem pedig genealógiai alapok nem kötötték és nem kötik. Ezeket a személyeket és csoportokat érdekeik,  a hivatkozott ragaszkodás és vonzalom ellenére,  általában az országhoz, mint fizikai térhez fűzik, de mindez a magyar nép a magyar etnikum iránti lojalitás és lelki azonosulás nélkül. Sőt napjainkra már határozottan ellenséges megnyilvánulások is tetten érhetők! Nyíltan a cigányság és burkoltan, pedig egyéb etnikumok vagy ezek egymással szövetkezett csoportjai részéről!

Egy nép erőszakos, vagy fondorlatos "multikulturalizációja" nem más, mint az eredeti népességgel szembeni intellektuális formában megtervezett etnocidium. Ezeket a törekvéseket lehet különféle szépen csengő politikai és humanitárius szólamok mögé rejteni, de ez a lényegen nem változtat. Az eredeti államalapító és politikai főhatalommal rendelkező nép a sorozatos és fondorlatos migrációk hatására "multikulturalizálódik". Elveszti eredeti karakterét, majd kialakul vagy kialakítanak számára egy szintetikus hagyományt, amely már köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Fokozatosan kiszorítják a főhatalomból és egy idő után már csupán megtűrt népelem lesz saját és egykori őseinek hazájában.

A mutató a 24 órában áll!

Meg kell húznunk a vészharangokat!

Egy teljesen más magyarság politika kell, amelyben végre saját hazájában a magyarnak lesz prioritása és döntési joga saját sorsáról, jövőjéről.

Vigyázzunk mert már nincs több időnk késlekedni!

Napjainkra megszületett az a generáció, amely már meggyújtotta a fáklyákat Japántól, Mongóliáig és Kazahsztántól, Ujgurisztánig és Baskíriától Törökországig és lassan felgyúlnak a lámpások fényei itt a turáni népek legnyugatibb csücskében Magyarországon is.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy ebben a nehéz feladatban számíthatunk azon testvéreinkre, akiket a politika és a nagyhatalmi érdekek velünk szemben vagy kijátszottak vagy távol tartottak. Tehát ne feledkezzünk meg róluk, mert ők kétszáz millióan vannak a Finn öböltől a Kaukázuson át Japánig, Mandzsúriától visszafele egészen Baskír földön át Gagauziáig.

Őket egy szóval Ural-Altáji-Turáni népnek hívják és mi közéjük, hozzájuk tartozunk!

Ural-Altay, Turán népeinek zászlói. Jól nagyítható

A PÁNTURANIZMUS TÖRTÉNELMI ALAPJA ÉS A MÖGÖTTÜK ÁLLÓ NÉPEK

WE ARE ONE PEOPLE! THE PEOPLE OF URAL-ALTAIC. THE PEOPLE OF TURAN!The children of the people of the Scythians and Huns!
We are brothers and sisters!
We are the descendants of our Turan ancestors and we are brothers!
No foreign nation can turn us against each other as has happened before.
We will unite! 300 Million of our Turan brothers will unite.URAL-ALTAIC PEOPLE'S ALLIANCE & PAN-TURANIC UNION

Ha valaki még többet akar tudni a magyarsággal rokon népek világáról, akkor tanulmányozza ezt a profsszionális anyagot itt

Ural-Altáj zenei világa. ITT

 TURÁNI SLÁGEREK!!!!!

 developers.facebook.com/docs/plugins/